A szervezeti kommunikáció csoportosítása:   

  1. Jellege szerint
    Tartalma szerint
    Funkciói szerint  

  2. Tartalma szerint:
    • közéleti
    • gazd-i

I. Közélet, közérdek, társadalmi alapértékek

Minden szervezet egy adott társadalom része. Céljai, funkciói, társadalmi értelmezést és értékelést is kapnak→ részei a közösség ÉLETének.

Emiatt az Alkotmány és különféle törvények a szervezetek számára előírják:

  • a társadalmi felelősséget és
  • a társadalmi kommunikációban való részvételt:
    • meghallgatási kötelezettség: a szervezeti tevékenységet közvetlenül érintő személyek
      (képviselők, esetleg szolidárisak) véleményének (bírálatának) felszínre hozatala (pl.:
      mélygarázs építése; Zengő lokátorépítés stb.)
    • helyesbítési kötelezettség: a kritikát a szervezet döntési folyamatában köteles figyelembe venni, a folyamatokat felülvizsgálni

1. A közéleti kommunikáció fogalma

Tudatos szervezeti kommunikáció a társadalmi nyilvánossággal – a közérdek képviselete, a közvélemény tájékoztatása és jóakaratának megnyerése érdekében.

  • Kibocsátó: a szervezet (képviselője)
  • Befogadó: egy bizonyos szempontból homogén, meghatározható számú sokaság
  • Információáramlás: általában 2 irányú, közvetett vagy közvetlen
  • Csatorna: főként tömegkommunikációs
  • Tartalma: a „közjavak” kommunikációja:
    • Közügyek, közérdek: az, ami egy adott társadalomnak céljai elérése érdekében hasznos (pl.: útépítés, költségvetés stb.)
    • A közt is érintő magánügyek (képviselők vagyona)
    • Közerkölcs: társadalmi alapértékek: elismert jó, elítélendő rossz 

2. A kommunikációhoz kapcsolódó társadalmi alapértékek (Rosengren: „kulturális klimák”)

A kommunikációhoz kapcsolódó társadalmi alapértékek Lényege:

Minél kevesebb az „alapérték”, annál könnyebb a társadalmi közmegegyezés

  1. 1789: „szabadság, egyenlőség, testvériség” (szolidaritás – ma)
  2. Milton Rokeach: szabadság (SZ), egyenlőség (E) kombinációja – 4 „alapvető társadalmi ideológiája”
    • SZ – E egyaránt nagy érték → szocializmus
    • SZ – E-et egyaránt kevésre értékeli → fasizmus
    • E-t SZ fölé helyezi →kommunizmus
    • SZ-t az E fölé helyezi →liberális kapitalizmus
  3. Kraiger Ronnenberg:
    • A szabadság mint egyéni felelősségen alapuló életvitel és személyiség-megvalósítás,
    • Az igazság mint a javak, a szolgáltatások, illetve a szociális teljesítmények egyenlő
      elosztása, és a törvény előtti egyenlőség
    • A jólét mint a kiegyensúlyozott „ökonómiai szabadságtér” alapja
    • A biztonság minden szabadságtér garantálásában
    • A béke mint a szabadság alapfeltétele

II.   A közéleti kommunikáció hatásfolyamata

Gabriel Tarde (1843-1904) köztér-elmélete alapján:

Közéleti kommunikáció hatásfolyamata

1. A társadalmi nyilvánosság

Az információval a szervezet (vagy közvetítője, vagy sajtó) által történő mindenki számára hozzáférhető közzététele.

  • Köznyelv: nyilvános szféra ↔ magánszféra
  • Tudományos: nyilvános ↔ nem nyilvános (pl. a képviselők magánvagyona, magánélete)

A nyilvánosság 3 foka:

  • magas fokú, ha minden közérdekű információt önként közzétesznek
  • korlátozott, ha az illetékesek elzárkóznak az információ közzétételétől, csak erős közösségi nyomás hatására ismertetik
  • alacsony fokú, ha a lehető legkevesebbet nyújtják (pl. háború, katasztrófa)

Történelmileg (Jürgen Habermas, 1962):

  • abszolút monarchiák feudalizmus: uralmi, reprezentatív nyilvánosság
  • demokratikusok, köztársaságok, liberális kapitalizmus: a nyilvánosság a hatalom ellenőrzését szolgálja diskurzusok útján
  • XX. sz.: kiüresedett nyilvánosság (a közösség csak passzív résztvevője a tömegkommunikációs rendszernek)

A társadalmi kommunikáció időtényezői (Rosengren):

  1. Hírterjedés (órák-napok): az információ eljut az adott népesség egyes tagjaihoz.
  2. Tematizáció <agenda settings> (hetek-hónapok): a sajtó megmondja, hogy a társadalom tagjai miről társalogjanak.
    Hallgatói spirál (hónapok-évek): a társadalmilag helytelennek ítélt nézetek elhallgatása.
  3. Kultiváció (évek-évtizedek): a kibocsátó (sajtó) „kitermeli” a társadalomról legáltalánosabban alkotott nézeteket, a társadalmi kultúrát.
  4. Habermas-féle (öffentlichheit) nyilvánosság (évtizedek-évszázadok): az elfogadott és örök(nek tűnő) alaptételek összessége.

2. A társalgás spontán véleménycsere.

Tipizálható a beszélők társadalmi státusza, a hosszúsága, tartalma stb. szerint (Tarde)

Habermas kommunikatív cselekvés elmélete: szerint a vita (diskurzus) a vélemény kialakításának alapja.

  • Típusai:
    • elméleti (az igazságtartalom tisztázása)
    • gyakorlati (hitelesség megnyilvánulásai)
    • explikáció (magyarázó: a szabályok, kifejezések  értelmezése
  • Módszere:
    • tények, adatok
    • érvelés (bizonyítás, cáfolás)
    • következtetések

3. A közvélemény nem azonos:

  • mindenki véleményével (mert ilyen nincs)
  • a közhangulattal (közösségi érzelmi állapot, pl. katasztrófát követően)
  • népérzülettel (történelmileg kialakult beállítódások , pl. anyanyelv szeretete, árulók megvetése)
  • a néppel („közvélemény háborog”)
  • a tömeggel („a közvélemény nyomására”) stb.

A közvélemény:

a társadalmi élet egyes jelenségeiről, eseményeiről, az érdekek és értékek közössége által összefűzött, szociális csoportok legáltalánosabb és leginkább érvényre jutó nem hivatalos felfogása, amely:

  • fontos információkat továbbít úgy, hogy az egyes ember (csoport) saját érdekkomplexumán és értékrendjén keresztül megszűri (attitűd)
  • pozitív-negatív összefüggésben osztályozza, magyarázza, motiválja, hozzátesz vagy elvesz belőle

A közvélemény tárgya nehezen határozható meg:

Többnyire aktuális, pontosan körülírható és fontos társadalmi probléma, amely többféle véleménynyilvánítási és cselekvési lehetőséget biztosít.
A kibocsátó céljával lehet egyetértő vagy ellentétes!

Pl.:

  • politikai (parlamenti interpelláció)
  • gazdasági (vállalati csőd)
  • erkölcsi (híres emberek magatartása)
  • művészeti (színházi premier)
  • jogi (halálbüntetés) stb.

A kibocsátó (szervezet, sajtó)

  • társadalmi nyilvánossággal (tájékoztatással) formálja a közvéleményt,
  • az elért hatás tisztázása érdekében vizsgálja a közvéleményt,
  • kutatja a közvéleményt, hogy mely témákban viszonylag egyértelmű (ún. 80%-os témák, pl. halálbüntetés, nyugdíjemelés, a Btk. szigorítása, a „magyar föld” stb.)

Hatás és ellenhatás (népszerűség, populizmus)