A SKÓT FELVILÁGOSODÁS

A szociológia számára fontos hagyományt jelent a skót felvilágosodás. A skót morálfilozófusok  szerint a szenvedély és az érdek az a két motívum, amely integrálja az emberi közösségeket. Adam Smith (1723-1790) szerint az emberek társas életet élnek anélkül, hogy ezt akarnák, vagy célul tűznék ki, mert bennük olyan szenvedélyek mozognak, amelyek ezt a társas életet spontán létrehozzák. Az emberi társadalom tehát nem az emberi akarat terméke, hanem a harmónia spontán módon alakul ki, - ezt nevezi a gazdaságtanban a “láthatatlan kéz” művének. Ezt a harmóniát senki sem akarta, nem szándékosan jött létre. Smith modellje természetesen a piac, ahol a cserére való hajlandóság következtében a különböző szükségletek egyensúlya létrejön.

A másik jeles skót gondolkodó, akit méltatlanul keveset emlegetünk, Adam Ferguson (1723-1816). Ferguson az első, akinél explicit formában megjelenik a társadalmi fejlődés gondolata. A társadalmak változásának gondolata korábban is ismert, elterjedt eszme volt. Több változatát is megkülönböztethetjük.

  • A hanyatlás elmélet. Ez feltételezi, hogy az emberiség hajdanvolt aranykorától folyamatosan hanyatlik a pusztulásba.
  • A ciklikus folyamatok elmélete. Ez az elmélet a biológiai élet analógiájára képzeli el a nemzetek és államok történetét. Tehát van minden társadalomnak fellendülő korszaka, érett kora, és hanyatló, öregkora.
  • A harmadik elmélet tulajdonképpen maga a felvilágosodás, amely szerint az ember az ésszerű belátás segítségével képes előrehaladni.

Mindezen korábban is ismert tételekhez képest fogalmazott meg új elméletet Ferguson. Szerinte az ember rendelkezik a tökéletesedés képességével, ami több mint egyszerűen ésszerűség. Ez a tökéletesedési képesség azt jelenti, hogy az ember nemcsak szellemileg, hanem gyakorlatilag is aktív lény. Ferguson egy egyenes vonalú, a jövőbe meghosszabbított fejlődést képzel el, amit nem zavar meg majd semmi. Fergusontól sokat vett át Morgan, Comte és Spencer, de közvetetten hatott Hegelre és Marxra is.

A SZERZőDÉSELMÉLETEK „ELőFUTÁRAI”

Hugo Grotius (1583-1645)

Bár az általa elgondoltak nem nevezhetők teljes elméletnek (szerkezetileg az, de fogalmilag kidolgozatlan), mégis klasszikusnak számít.
Nála a szerződéselmélet a természetjogi tanok gondolati kerete.
Szerinte az emberi természet fő jellemzője a társas ösztön (az ember „embertársaival való … nyugodt és értelmének megfelelő módon rendezett együttélésre irányuló vágy”-a). Ez mozdítja ki az embert a rendezetlen társadalomból, ám a rendezett társadalomhoz csakis az értelem (a helyes és jó felismerésének képessége) vezetheti el az embert.
A rendezett társadalomban G. szerint a legfőbb (mivel „cselekedetei nincsenek más jogának alávetve”) hatalom alanya az állam (ezzel ő az államszuverenitás-elmélet első képviselője), ám, hogy mégse legyen olyan egyértelmű, hozzáteszi, hogy az államot a természetjog korlátozhatja.
Szerződéselméletének alapelve is ellentmondásos, hiszen, ha az embert eredendően jellemzi a társulási hajlam, akkor a szerződés megkötése előtti rendezetlen állapot legalábbis nehezen elképzelhető.

Samuel von Pufendorf (1632-1694)

Hasonlóan G.-hoz, ő is elsősorban a természetjogi tanok fogalmi kereteként alkalmazza szerződéselméletét.
Nála az ember természetes társulási hajlamánál sokkal hangsúlyosabban jelenik meg az önfenntartás elve, mely az önérdek fogalmára épül. A társadalmi szerződés pedig történelmi folyamatként értelmezett: a természeti állapotból a társadalmiságba való átmenetbe beiktatta az abszolút monarchiát. Szerinte az abszolút monarchiák úgy keletkeznek, hogy az egyének az önfenntartásra való jogukat nem delegálták, hanem elidegenítették az uralkodónak. Ezzel elméletileg védhetővé vált az abszolút állam.
Az elidegenítés azt jelenti, hogy egyszer és mindenkorra lemondunk a dologról. Nincs a továbbiakban lehetőségünk, és jogunk gyakorolni azt a bizonyos dolgot, vagy jogot. A delegálás csak ideiglenes átruházás, ha nem tetszik, amit csinál az, akire delegáltuk, akire rábíztuk, visszavehetjük, és újra mi használhatjuk. Továbbá, a delegálás esetében megmondhatjuk időről időre, mit csináljon az, akire rábíztuk, a mi jogunkkal, az elidegenítés esetében már nincs beleszólásunk, lemondtunk róla.

SZERZőDÉSELMÉLETEK

Thomas Hobbes (1588-1679)            

Az emberi természet legsajátosabb vonásaival az egyén, nem pedig a közösség rendelkezik. Az egyén természeténél fogva nem társadalmi lény (nem zoón politikon), hanem individuum. Ebből következik, hogy különböző vágyak vezérlik, és ezen vágyak jellege, természete teremti meg az egyén emberi voltát.
A vágyak sosem csillapíthatók, ahogy az egyik kielégül, azon nyomban ott egy másik. A vágyak megszűntével az emberi lét szűnik meg.
Az egyén mindent az egyéni önfenntartása érdekében tesz.
A VÉGSő CÉL AZ EMBERI JÓ – ellentétben a platóni- arisztotelészi-tamási hagyományokkal-nem határozható meg közösségi erkölcsi eszményként egyénileg az eszményi célállapot nem érhető el, közösségileg pedig még csak nem is definiálható, mert mindenki számára más és más.
Csak az érhető el, hogy a társadalmi feltételek és keretek létrejöjjenek ,melyek között egy-egy vágy kielégíthető -MODERN POLGÁRI ÁLLAPOT.
AZ ELMÉLET VÁZLATOS SÉMÁJA:
Természeti állapot: egyenlőség(önfenntartás, természeti adottságok), szabadság. Természetes jog és hatalom szinonimák.
LEVIATÁN: ahol nincs polgári jog, ott nincs sem igazságosság, sem igazságtalanság. Az önzőembert legfeljebb a természeti törvény korlátozhatja( ma legfőbb erkölcsi elv), ez azonban nem érvényesül, mert nincs közhatalom.
AZ EMBER EMBERNEK FARKASA-MINDENKI HÁBORÚJA MINDENKI ELLEN- az emberek belátják, hogy meg kell állapodniuk. Az értelem szavára hallgatva ígéretet tesznek a természeti törvény betartására-„tanúsíts olyan magatartást mással szemben, amilyet magaddal szemben tőle elvársz”-„mindenki mondjon le a mindenre vonatkozó jogáról, feltéve, hogy a többiek is így tesznek!”
A törvények betartásához kényszerítő eszközre, az ÁLLAMHATALOMRA van szükség. Szükséges voltát értelmi úton felismerik, és a természeti állapot következményeitől való félelem miatt elfogadják. A parancsok,  pozitív jog betartását  a büntetéstől való félelem garantálja.
Lemondás a természetes szabadságról és alávetettség az általunk alkotott hatalomnak. BÉKE BIZTOSÍTVA:
Önkéntes szerződés (alapja az önszeretet és a természeti állapot következményeitől való félelem), és visszavonhatatlan. A közhatalom gyakorlója nem szerződő fél., ellentétben más elméletekkel, nem jogátruházás, hanem joglemondás ,és nem egyesülési, hanem alávetettségi jelleg dominál. Mindenki kötelezi magát, hogy a közhatalom által előírt magatartást tanúsítja. A saját élet és biztonság megvédésére való jogról nem mondanak le. A hatalom alanya a szuverén- megmaradnak természetes jogai, abszolút hatalommal bír. Az alany lehet egy személy(monarchia), testület(arisztokrácia), szerződéskötők összessége(demokrácia).
Az engedelmességi kötelezettség akkor szűnik meg, ha a békét nem tudja a szuverén biztosítani (mint negatív célt).
A polgári társadalom olyan feltételrendszer, melynek az egyének adnak egyénenként különböző tartalmat. Az alattvaló köteles követni a jogot, de a magánszféra szabad.( a békét biztosító korlátozásoktól eltekintve).Ez a szabadság nem kevesebb a természetes állapot szabadságánál. Ez biztonságos szabadság. DE: az abszolút szuverenitás így bármikor önkényessé válhat. A természeti törvény korlátozása nem elég, „politikai fészek”- REIS SZÜKSÉG LENNE, AMI Hobbes-nál kizárt - itt Hobbes egyáltalán nem liberális. Vagy konfliktusnélküliség - abszolút hatalom, vagy teljes hadiállapot - anarchia. Béke-szigetek, mechanizmusok,(szokás, erkölcs, család), melyek a békét az állam előtt-híján biztosítják, Hobbes-nál nincsenek figyelembe véve (Locke orvosolja majd ezt).Hobbes szerint a magánpolgári szabadság polgári kiterjesztése megvalósíthatatlan. A politikai intézmények orvosolnak és nem megváltanak. Az emberi természet megváltoztathatatlan, csak következményei mérsékelhetőek (utópia-ellenes).
A MAGÁNCÉLOK KÖVETÉSE TERMÉSZETES, A KÖZÖSEKÉ NEM! MINDENKI CSAK ÚGY SEGÍTHETI A MÁSOK BOLDOGULÁSÁT, HA NEM AVATKOZIK BELE!(liberális elméletekben nagy teret kapott!)
Az állami és jogi rend alapja csak az emberi célok minimuma, az önfenntartás lehet. A szuverénnek „nincs semmije, amit el tudna osztani” (Oakeshott).

Jean-Jaques Rousseau (1712-1778)

A természeti állapot jó, melyet megrontott a magántulajdon megjelenése. A szerződés nélküli magántulajdon az erősek uralma.
Ezért kell a szerződés, melyet az emberek kötnek egymással. A szerződés tárgya a társadalom létrehozása, tartalma: mindenki lemond jogairól az összes többi javára, végül a saját jogán kívül mindenki máséval rendelkeznek. Ezzel azt aktussal létrejön a főhatalom, de nem jön létre államszervezet. A főhatalom feladata az általános akarat folyamatos érvényre juttatása. Az általános akarat nem közakarat (mely az egyének szubjektív akaratainak összessége), hanem az az akarat, amely a szerződés részeseinek a legideálisabb létfeltételeket biztosítja. Az általános akaratnak mindenki akaratát figyelembe kell vennie és mindenki esetében a lehető legjobb biztosítására kell törekednie.
Az emberek nem tudják mi a jó nekik, a jót valakiknek fel kell ismerniük, a főhatalomnak pedig érvényre kell juttatnia. A „felismerő” a főakarat. A felismerés folyamatos egyeztetést igényel, mely kivitelezhetetlen. A főakarat nem megosztható, annak mindenki részese. A főhatalom nem is elidegeníthető, így a képviseleti demokrácia lehetetlen. Az általános akarat akkor is létezik (tehát elvileg megismerhető), ha az emberek nem is fogják fel. A törvényhozók a főhatalom inspirációi alapján fogják tudni meghatározni a „jót”, és lesznek képesek törvényt alkotni. (Baloldali elnyomó rendszerek előhangja – „Ha valaki nem akar szabad lenni, kényszeríteni kell, hogy szabad legyen”.)

Életpálya és személyiség itt is erősen befolyásoló tényező.
A Társadalmi szerződés sémája:
Legteljesebb béke állapota (Hobbes-szal ellentétben)-szabadság- egyenlőség. Elszigeteltek, így nem zavarják egymást. Mozdulatlanság, stabilitás-PATRIARCHOK KORA.
Majd a tökéletesedés képessége, természeti katasztrófák, szükségletek fejlődése kimozdította az embert, megindította társ-i, erkölcsi fejlődését (elutasítja a természetes szociabilitás grotiusi tételét, de az ember, mint érdekvezérelt, versengő lény hobbes-i elképzelését is). Kimozdító tehát az ember expanzív természete(mesterségek feltalálása, felfedezések, föld felosztása).Ebből következik a hadiállapot, egyenlőtlenség. Erősek tiporják a gyengéket, a gyengék félrevezetésével ezt az állapotot törvényessé tették, az általuk létrehozott törvényes hatalom megszilárdította a magántulajdont. Az ember önző, versengő, másoknak szándékosan ártani képes társadalmi lénnyé lett. Az elnyomás folyton nő, önkényuralom jön létre-végső pont, mely emlékeztet a kiinduló helyzetre-valamennyien a semmivel lesznek egyenlővé. Ezen civilizációs folyamat alternatívája a szerződéselmélet. Lemondanak minden jogukról a közösség javára és létrehozzák a szuverén hatalmat. Ez nem külső hatalom (mint a legtöbb szerződéselméletben), hanem maga a nép, kollektív személy.
Az egyesülést kísérő politikai szocializációs folyamat eredményeként az erkölcsös polgárban a szuverén hatalom bensőleg lesz jelen. Szabadság az, ha a magunk alkotta törvényeknek engedelmeskedünk. Ezek az ész törvényei, a szabadság pedig közösségi jellegű (mint Spinozánál).
Az általános akarat: az ember a maga javát akarja, de nem mindig látja, hogy mi az. Szükséges egy külső biztosíték, hogy a törvény ésszerű lesz, és a szabadságot szolgálja,  az ember a törvénynek engedelmeskedve szabaddá válik, a közérdeket szolgálva a saját érdekét mozdítja elő. A közösség tagjai nemcsak egyénileg, de többségükben és összességükben is tévedhetnek. Mindenkinek le kell mondania a tévedés jogáról Semmilyen magánérdek ne kerülhessen a közérdek helyére. Aki nem hajlandó követni az általános akaratot, azt az egész alakulat fogja engedelmességre kényszeríteni. Hogy az általános akarat érvényesüljön, ne létesüljenek kisebb társulások, vagy ha már léteznek, úgy számukat szaporítani kell, és egyenlővé kell tenni őket. Arra az esetre, ha a nép csalás áldozatává válna, kell egy olyan törvényhozó, amely nem a főhatalom birtokosának képviselője, hanem pusztán a törvények megfogalmazója. A törvényhozás a szuverén nép joga, a főhatalom gyakorlása csak közvetlen néprészvétellel valósulhat meg ( a népnek magának kell eldönteni, hogy az eléje terjesztett akarat megfelel-e az általános akaratnak).
A politikai közvetlenség: minden közvetítés (delegálás v. reprezentáció) csorbítja v. torzítja az eredeti érdekeket. A népet nem lehet képviselni. A jól kormányzott közösségben mindenki siet a gyűlésbe. Egy politikai rend stabilitásához annak kicsinynek kell maradnia (republikanizmus).
A szabadság rendje , mint totális rend: egyedül a főhatalom döntheti el, hogy mi fontos a köz számára. Minden polgárnak tökéletesen függetlennek kell lennie minden más polgártól és a végsőkig függnie kell a községtől. (nem szabadelvű). Az állam révén a közösség tagjának a közérdekkel nem feltétlenül egybeeső magánérdekét nem lehet érvényesíteni. Ez nem polgári rend, hanem totális politikai rend.
Az emberi természet: mindez az emberi természet ellen való. Lehet, hogy a hiba az emberi természetben van. Ezen kell változtatni A korábban kialakultat el kell pusztítani
A rousseau-i paradoxon: tagadta kora status quo-ját, de a fejlődés gondolatát sem fogadta el .Nem ismerte el, hogy a szabadság nem a korlátoktól való mentesség iránti vágyból származik. E vágy egy mindenoldalú aktivitás révén elégíthető ki. Az egyén szabadságából indult ki, és olyan rendszert hozott létre, amely lerombolhatja mind az individualitást, mind a szabadságot.
Sokban elfogadta a modern társadalmak új szervező elveit és alapértékeit(egyéniség, szabadság, egyenlőség), másfelől kritikusan viszonyult a modernitáshoz.
Az általános akarat nem a szerződő felek akarata és nem is a szerződésből származik.