Isidore-Auguste-Marie-Françoise-Xavier Comte (1798.01.19. – 1857. 09. 05.)

A szociológia névadója. Az eredeti elnevezés: társadalmi fizika, Quetelet-nél is megjelenik (Az emberről és képességének fejlődéséről, avagy Társadalmi fizikai tanulmány). Ez ellen Comte tiltakozik, ugyanis Q. a valószínűségszámítás alkalmazása mellett érvelt a társadalmi fizikában.
Comte hőzöngése: „A pozitív filozófia tanfolyama” IV. kötet, 46. előadás. A szociológia szót a 47. előadásban vezeti be.
Három stádium törvénye (ma naiv evolucionista hipotézis) →1822-ben megjelent „Terv”-ben → Saint-Simon magáénak vallja a gondolatot  1824-es új kiadáskor vita robbant ki közöttük, a barátság véget ért.
Mindenképpen Comte-é volt az a gondolat, miszerint is a három stádium történeti és eszmetörténeti modelljét összekapcsolta a tudományok átfogó rendszerezésével, ráadásul tette mindezt a későbbi szociológia megteremtése szándékával.
Comte szerint a tudományok különböznek, ám összefüggenek, feladatként jelentkezik tehát racionális osztályozásuk. A szociológia – ami bár enciklopedikus jellegű, de nem szupertudomány – felől érthető meg a tudományok összefüggése, dolgozható ki racionális osztályozásuk.
A szociológia kialakulásának előfeltétele volt az összes tudomány pozitívvá válása, így tehát a szociológia egyfajta alárendelt helyzetben van. Másfelől viszont a szociológia a többi tudomány eredményei alapján megállapítja a szellemi és társadalmi fejlődés törvényeit, vagyis a tudományok alárendeltek az emberiség fejlődéséről szóló általános elméletnek. „Az egyik szempontból a szociológia a hatodik és az utolsó alaptudomány, egy másik szempontból viszont az egyetlen tudomány, mert a többi tudományokat mint nagy szociológiai tényeket lehet tekinteni.”
Comte – elődeitől eltérően – szaktudományokról beszélt, nem pedig a tudományról általában. A pozitívvá válást „mindenfajta tudomány végső állapotának” tartotta. Úgy vélte, a tudományok pozitivizálódásának sorrendje egyértelműen megállapítható (bonyolultságuk alapján). Egyszerre történő pozitívvá válásuk lehetetlen, ahhoz, hogy egyikük pozitívvá válhasson, a nála eggyel kevésbé bonyolult tudomány már pozitívvá vált.
A szociológia Comte általi kidolgozása egyszerre szolgált tudományos és társadalmi érdekeket. Comte ugyanis a társadalmi fizika kidolgozását tekintette a társadalom újraszervezése előfeltételének. Az „ember tudománya” iránti igény már a XVIII. század végén is gyakorta megjelent (Condorcet – társadalmi matematika, Mme de Staël – politika tudomány, 1795-ben a Konvent terve – politikai tudományok iskolája), tehát önmagában ez nem volt eredeti gondolat. Eredetiségét, mint arról fentebb már szó volt, az adta, hogy a társadalmi fizika kidolgozását összekapcsolta a tudományok rendszerezésével és osztályozásával, s így a szociológiából tudományelméletet csinált, mellyel a társadalomszervezés elveit alapozta meg. A szociológia – mint utoljára pozitívvá vált tudomány – mintegy lezárja a tudományok rendszerét.
A Terv „A munkálatok első sorozata” c. része „zárja be a kört”, ebben a részben Comte megfogalmazza, hogy nem csak az emberi szellem, de a civilizáció fejlődése is változatlan törvényeknek, nevezetesen a három stádium törvényének engedelmeskedik. „A tulajdonképpeni civilizáció egyrészt az emberi szellem fejlődését, másrészt az ember természetre gyakorolt hatásának fejlődését foglalja magában.” A társadalmi szervezet e civilizáció függvénye, a civilizáció fejlődési törvénye tehát a társadalmi szervezet fejlődési törvénye is.
A civilizáció három stádiuma:
  1. teológiai stádium = katonai korszak
  2. metafizikai stádium = jogi korszak
  3. pozitív stádium = ipari korszak

E felismerés révén a társadalmi fizika lett az a tudomány, amely történetileg kivételes helyzetben lévén, egyszerre ismerte fel a civilizáció és a tudomány fejlődésének törvényét. civilizációtörténet és tudománytörténet szorosan összekapcsolódik. Az ezt áttekintő, értelmező társadalmi fizika pedig a fejlődés törvényei alapján megadhatja az újjászervezés elveit is.

Ezek után Comte kijelölte az elvégzendő munkák sorrendjét:

  1. A társadalmi fizika szisztematikus kidolgozása, párhuzamosan a tudományok és a történelem szintetikus áttekintésével,
  2. ezek után a társadalom újjászervezésére vonatkozó elképzelések számbavétele.

Napjainkban a Comte szerinti pozitív korszakban élünk, hiszen általánosan elterjedt az a gondolkodás, hogy a tudományos ismeretek bizonyítottak, míg pl. ízlésbeli, hitbeli vagy politikai nézeteink pusztán vélekedések. ő azonban ennél tovább ment, szerinte a tudományok pozitiválódása a politika pozitívvá válását vonja maga után, azaz a tudományos politikában – csakúgy mint a tudományos ismeretek körében – sem lehet nézeteltérés.
Comte liberalizmustól való eltávolodásához „szükséges” volt a három stádium „felfedezése”. Az 1822-es Tervben még nem volt világos a teológiai stádium „funkciója”. (A metafizikai stádium feladata kritikai, a pozitív pedig azonos a tudományossággal.) Miért nem vált azonnal pozitívvá a gondolkodás? Comte válasza: a pozitív módszer haladása lassú, mely nagyszámú előzetes megfigyelést kíván. Azonban egyaránt lehetetlen rendszeres megfigyelés valamilyen elmélet nélkül, és pozitív elmélet is rendszeres megfigyelés nélkül. Vagyis, az előfeltevések nélküli tapasztalatszerzés lehetetlen. Ezt a felismerést a három stádium elméletére vetítve adódik a következtetés, hogy a teológiai stádium funkciója tulajdonképpen az első rendszeres megfigyelések lehetővé tétele.
A három stádium elméletéből következik, hogy a civilizációs fejlődésnek van végpontja  a pozitív stádium. Minthogy a pozitív filozófia és tudomány – módszertanilag – befejezett, végleges, Comte szerint képviselőinek kitüntetett hely jár. Elutasította a forradalom azon álláspontját, mely szerint a világi hatalom mellett nincs szükség más, szellemi hatalomra. Sőt, a legfontosabbnak tartotta egy, a teológiához hasonló, ám tartalmilag attól eltérő szellemi rend megteremtését, ennek elmulasztása esetére a társadalomba anarchiát, a magánérdek, a korrupció elburjánzását, majd ezek orvoslására despotizmust vizionált.
Comte-nak a szellemi rend szükségességéről vallott nézetei egyértelműen antiliberális színezetűek, azonban összeegyeztethetőek a liberalizmussal is (J. S. Millel folytatott levelezése). Ezen felül, bár elfgadta a konzervatívok gondolatait, egyszersmind relativizálta is őket. Az egyértelmű, hogy nem fogadta el az áramlat kiinduló premisszáit: egyfelől a Comte által elképzelt rend tudományos volt, pozitív tudományos törvényekből, nem pedig transzcendens eredetű parancsokból és kinyilatkoztatásokból következett. Másfelől Comte az emberi szellem haladásáról beszélt, márpedig ez a konzervatív alapelvekkel nem összeegyeztethető. Az új, tudományos szellemi hatalom létrehozásával vonatkozó ötleteit azonban nem bontotta ki igazán részletesen.