Karl Marx (1818 Trier – 1883 London)

Zsidó család sarja, apja ügyvéd, a porosz törvények miatt kikeresztelkedtek. Marx ekkor kamasz. A tágabb család ezt – mármint a kikeresztelkedést, nem pedig azt, hogy Karl kamasz – tragédiaként éli meg.
1843. – Esszé a zsidókérdésről. Sokak szerint a politikai antiszemitizmus első manifesztációja, mások szerint viszont a mű egy nagy metafora, amelyben a ’zsidó’ tulajdonképpen nem más, mint a ’tőkés’ megfelelője.
Marx jó egyetemekre jár, de származása miatt akadémiai tudományos pályára nem számíthatott.
Az 1850-es évektől Londonban élt haláláig, Engels támogatta anyagilag.

MARXI TÖRTÉNETFILOZÓFIA

Éles határvonalat húz a kapitalista és az azt megelőző prekapitalista társadalmak között. Marx az ipari társadalom és az azt megelőző társadalmak különbségeit kutatta.
Kategóriákat állított fel az alapján, hogy mely korokban milyen tulajdonformák léteztek. Azt állította, hogy minden korban a technikának van egy bizonyos fejlettségi szintje, mely a termelő erők fejlettségi szintjében mutatkozik meg.
(termelő erők = eszközök + technológia)

Általa meghatározott társadalmi formák (weberi ideáltípusok):

  1. őstársadalmi (vagy ősközösségi) állapot – nagy kultúrák előtti állapot. Jellemző rá, hogy nem létezik individuum, az életben maradás feltétele a közösséghez tartozás. Minden közös, nincs magántulajdon, az egyén csak a közösség tagjaként juthat bármihez.
    Össztársadalom
  2. Ázsiai típusú társadalmak – (az akkori India és Kína jellemzője, innen az elnevezés, de ezt a társadalom típust Európára is vonatkoztatja, itt azonban nagyon rövid időn belül antikká alakul).
    Az őstársadalmakkal szemben itt van politikai intézményrendszer. Magántulajdon nincs, a földek köztulajdonban vannak, erre többféle variáció ismert: 1. állami földtulajdon (az uralkodó rendelkezik), 2. a föld Istené (akárcsak az ókori Izraelben), 3. a föld Istenen keresztül az államé (Kína).
    (Marx idejében az ázsiai típusú társadalmakban élők nem is tudták értelmezni a magántulajdon fogalmát.) Faluközösségek szolgáltatják be a termést. Az egyének szabadok, akik dolgokként viselkednek, akár adás-vétel tárgyai is lehetnek.
    Ez a társadalom típus képes újratermelni magát, de fejlődni már nem képes, így az ilyen társadalmak hódítók. Marx a keleti szlávokat is ide sorolja. TÖRTÉNELMI ASZINKRONITÁS
    Össztársadalom
    Marx szerint itt válik ketté az ázsiai és az európai társadalmi fejlődés, mégpedig oly módon, hogy Európában kialakulnak az antik társadalmak.
  3. Antik (ókori) társadalmak: a közösséghez tartozás szükségessége fennáll, de az egyén a közösségbe tulajdona révén is bekerülhet. Rabszolgatartó társadalmak. A modern magántulajdon ekkor alakul ki. Rendelkezés – birtoklás – haszonszerzés joga, ha fennáll, beszélünk tulajdonról.
    Antik
    A magántulajdon nem szűnik meg az antikvitásban, tovább él a feudalizmusban és „tiszta” formájában a városi polgárság hordozza (nem pedig a földbirtokosok).
  4. Európai feudális társadalmak: az egyén a termelőeszköz birtoklása révén kerülhet egy adott rendbe.
    Európa
  5. Kapitalista társadalmak: Kialakulásuk előfeltételezi a feudalizmust. (Mi volt Japánnal??????? Ez nem teljesen tiszta. Nem ázsiai típus, az uralkodó egyaránt volt szakrális és katonai vezető is, vagy volt egy szakrális és egy katonai vezető is? És tovább?) A kapitalista társadalmak létrejöttéhez elengedhetetlen a befektethető komoly tőke rendelkezésre állása (vagyis a polgárság kialakulása), valamint hatalmas szabad, de tulajdonnal nem rendelkező embertömegek. Előbbi a földrajzi felfedezések révén bekövetkezett kizsákmányolások, utóbbi a jobbágyrendszer felszámolása illetve a forradalmak (ipari és polgári egyaránt) révén valósult meg
    Európa

A különböző társadalmi formák létrejöttének oka, célja megegyező: az élet feltételeinek újratermelése (termelés = újratermelés).  A termelési folyamat lépései:

  1. Termelési mozzanat – ez maga a konkrét termelés, javak, dolgok, eszközök előállítása
  2. Elosztás – a megtermelt javak elosztása
  3. Csere – a kapitalizmusban ez a piac
  4. Fogyasztás –    
    1. termelői fogyasztás
    2. fogyasztói termelés

A termelési folyamat a társadalom formáját határozza meg. A termelő erők és termelési viszonyok újratermelése. A társadalmi formák akkor változnak, amikor a termelési erők és termelési viszonyok (hatalmi viszonyok) közötti egyensúly felborul. A változás minden esetben forradalmi, még ha nem is fegyveres.

Marxi fejlődéskoncepció

Különböző termelési típusok váltakoznak, ez a történelem (hegeli spirál) és bizonyos típusok bár más történelmi korban jelennek meg, hasonlóak.

A tőke felhalmozási folyamata:

  • Egy pénzösszeg átváltozása termelési eszközökké és munkaerővé az első mozgás, amelyet az-az értékmennyiség végez, melynek tőkeként kell funkcionálnia. Ez az átváltozás a piacon a forgalom területén megy végbe.
  • A termelési folyamat akkor zárul le, amikor a termelési eszközöket átváltoztatták árúkká! Ezen áruk értéke meghaladja az alkotórészeik értékét, tehát tartalmazza az eredetileg előlegezett tőkét.
    Ezeket az árukat aztán megint a forgalom területére kell dobni:
  • A tőkés, aki az értéktöbbletet termeli, azaz meg nem fizetett munkát közvetlenül a munkásból kiprésel és árukban rögzít. Ennek az értéktöbbletnek első elsajátítója ugyan, de semmiképpen nem utolsó tulajdonosa.
  • Utólag meg kell osztani ezt, olyan tőkésekkel, akik a társadalmi termelés egészében más funkciókat végeznek, a földtulajdonossal. Az értéktöbblet ezért, széthasad különböző részekre és elhomályosíthatja a felhalmozási folyamat egyszerű alapformáját.
  • A tőkés termelési módban a munka folyamat, csak az értékesítési folyamat eszközeként jelenik meg.
  • A munkás által állandóan újratermelt termék egy része az, ami hozzá – a munkabér formájában – állandóan visszaáramlik, ez a pénz csak átváltozott formája a munkaterméknek, illetve helyesebben a munkatervék egy részének.                Milyen egy robotos paraszt munkája?
  • Saját termelési eszközeivel saját szántóföldjén dolgozik pl.: három napot hetenként. A hét másik három napján robotmunkát végez az uraság birtokán. Állandóan újratermeli saját munkája alapját, és ez sohasem ölti vele szemben olyan fizetési eszköz formáját, amelyet egy másik személy előlegez neki munkájáért.
  • Ha változatlan körülmények között továbbra is heti hat napot fog dolgozni, három napot maga számára és három napot a volt hűbérúr számára, a termelési eszközöket továbbra is, mint termelési eszközöket használja majd, és értéküket átviszi a termékre.

A munkás fogyasztása két fajta!

Magában a termelésben munkája révén – termelési eszközöket fogyaszt el és az előleg(e)zett tőke értékénél magasabb értékű termékké változtatja őket.
Ez a munkás termelő fogyasztása.
Másrészt a munkás a munkaerő megvásárlására kifizetett pénzt létfenntartási eszközökre fordítja: ez az ő egyéni fogyasztása.
Az első részben a munkás a tőke mozgató erejeként cselekszik, a másodikban önmagáé és a termelési folyamaton kívül életfunkciókat végez.
Az egyiknek az eredménye a tőkés élete, a másiké magának a munkásnak az élete.
A munkásosztály állandó fenntartása és újratermelése a tőke újratermelésének állandó feltétele marad.

Az értéktöbblet átváltoztatása tőkévé:

Az értéktöbbletnek tőkeként való alkalmazását, vagyis az értéktöbbletnek tőké/vé/ való visszaváltoztatását a tőke felhalmozásának nevezik.
Az értéktöbblet azért változtatható tőkévé, mert a többlet termék, amelynek értékét alkotja, már tartalmazza egy újtőke dologi alkotórészeit.

A pénz eredeti átváltoztatása tőkévé a legteljesebb összhangban megy végbe az árutermelés gazdasági törvényeivel és a belőlük eredő tulajdonjoggal.

Az eredmény követhető:

  • A termék a tőkésé, és nem a munkásé
  • Ennek a terméknek az értéke az előlegezett tőke értékén kívül értéktöbbletet is tartalmaz, amely a munkásnak munkába, a tőkésnek azonban semmibe nem kerül és amely mégis a tőkés jogszerinti tulajdonává lesz.
  •  munkás fenntartotta munkaerejét és újból eladhatja, ha vevőre talál.
    A politikai gazdaságtan a tőkét, mint „felhalmozott gazdaságot” (átváltozott értéktöbbletet vagy jövedelmet) ábrázolja, amelyet újból értéktöbblet termelésére alkalmaznak.
    A tőkést pedig mint a „többlettermék birokosát”.

A tőke összetételét kettős értelemben kell venni:

  • A tőke értékösszetétele: az érték szempontjából azaz arány határozza meg, amelyben a tőke állandó tőkére, vagyis a termelési eszközök értékére és változó tőkére vagyis a munkaerő értékére , a munkabérek összegére oszlik.
  • A tőke technikai összetétele: az anyag szempontjából aszerint, ahogyan az a termelési folyamatban funkcionál, minden tőke termelési eszközökre és eleven munkaerőre oszlik.
    A normális felhalmozás során képződött pótlólagos tőkék kiváltképpen új találmányok és felfedezése, egyáltalában ipari tökéletesítések kiaknázásának eszközéül szolgálnak.

ADAM  SMITH  az értéktöbbletről mondja a következőket:

Az értéktöbbletet, a többletet, amelyet a munkáltató a tőkéjének pótlásához szükséges értéktömegen felül szerez, a munkának arra a részére vezette vissza, amelyet a munkások a bérüket megfizető mennyiségen felül tesznek hozzá az anyaghoz. Ezt a többletet profit formájában fogyasztják el, azaz nem a tőkének arra a részére vonatkoztatva, amelyből származik, hanem mint az előlegezett tőke összértékén felüli többletet.
Az értéktöbbletet tehát a profit formájában fogja fel.

Az áru és pénz:

Az áru két tényezője a használati érték és az érték.
Az áru mindenek előtt külső tárgy, dolog, amely tulajdonságainál fogva valamilyen emberi szükségletet elégít ki: minden hasznos dolog kettős szempontból jön figyelembe: minőség és mennyiség szerint.
Valamely dolog hasznossága használati értékké teszi azt.
Ezért az áru - test maga, használati érték.
A használati értékek mennyiségileg meghatározottak, anyagi hordozói a csereértékeknek.
A csereérték mint mennyiségi viszony jelenik meg.
Egy áru érvényes csereértékei egyenlőt fejeznek ki. A csereérték nem lehet más, mint valamely tőke megkülönböztethető tartalom kifejezési módja, „megjelenési formája”.
Valamely használati értéknek azért van értéke, mert elvont emberi munka ölt tárgyi alakot vagy materializálódik benne.
Valamely használati érték értékének nagyságát a társadalmilag szükséges munkamennyisége vagy az elkészítéséhez társadalmilag szükséges munkaidő határozza meg.
Olyan áruk, amelyek egyenlő mennyiségű munkát tartalmaznak, vagy amelyek ugyanazon munkaidő alatt készíthetők el, mint értékek egyforma nagyságúak. Egy áru értékének a nagysága állandó maradna, ha a termeléséhez szükséges munkaidő állandó lenne.
Egy áru értékének a nagysága a benne megtestesülő munka mennyiségével egyenes arányban van és termelő erejével fordított arányban változik.
Valamely dolognak lehet használati értéke, a nélkül, hogy érték volna.
Valamely dolog lehet hasznos és emberi munka terméke a nélkül, hogy áru lenne.

Ahogy a relatív többletmunka nagysága a szükséges munka termékenységétől függ, úgy az álló tőke termelésére fordított munkaidő nagysága a termékek közvetlen termelésére rendeltetett munkaidő termelékenységétől függ.
A többlet népesség, akárcsak a többlet termelés feltétele ennek.

A német ideológia:

A német ideológusok véleménye, hogy Németország az utóbbi esztendőkben páratlan forradalmasodáson ment át.
A Hegeli rendszer oszlási folyamata, amely Straus – sal kezdődött, világméretűvé fejlődött, s ebben minden hatalmassága a múltnak belesodródott.
Mindez a tiszta gondolat területén játszódott le.
Amikor a német piac túl volt terhelve és az árunak a világpiacon minden fáradozás ellenére nem volt kelendősége, az üzletet a szokásos német módszer szerint lezüllesztették gyári tucat-és látszat- termeléssel, a minőség rontásával, a nyersanyag csalárd megjelölésével, a címkék hamisításával és minden reális alapot nélkülöző hitelrendszerrel.
A vallás kezdetben tiszta hamisítatlan Hegeli kategóriaként emelte ki, hogy mi a vallási tudat, a vallási képzet és ezt a legkülönfélébben magyarázták meg.
A vallás uralmát előfeltételként fogadták el.
Az ifjú Hegeliánusok megegyeztek az ó Hegeliánusokkal abban a hitben, hogy a vallás, a fogalmak, az általános is uralkodik a fennálló világon. Az ifjú Hegeliánusok a legnagyobb konzervatívok.

Marx filozófiát, gazdaságtant tanult. A gazdaságtant továbbfejlesztette. Egy forradalmi társadalmat képzelt el, amivel átalakíthatja a jelenlegit, olyan irányzatot dolgozott ki, amely egy bizonyos tárggyal foglalkozik a társadalomban (ez nem szociológia)

Politikai gazdaságtan bírálata

Saját elképzelései voltak a gazdaságról. /A következőképpen/:

TERMELÉS: a munkát is fedezi

Két értelemben is használja:

  1. Munka
    Konkrét anyagi termelés (termelési eszközök előállítása)
    Természet javainak elsajátítása (nyersanyag kitermelés)
  2. Termelés
    A munka, - a dolgok elosztása, cseréje, fogyasztása

A termelői fogyasztás és a fogyasztói termelés: termelik a munkaerőt.
A termelés: anyagi javak létrehozása – a termelés anyagi javai.
A természetet fogyasztjuk.
A termelés folyamata alatt fogyasztva lesz az ember munkaereje is.
A fogyasztás termelés, mert az ember munkavégző képességét regenerálja. Újratermeli saját munkaerejét.
A fogyasztás alkalmával az igényeket, vágyakat is termeli az ember és a közösség.

ELOSZTÁS:

A megtermelt anyagi javak elosztása történik.
Az elosztás döntő mozzanat. A szerint történik, hogy a munkavégzés során ki hol vett részt, hol helyezkedett el. Az, hogy ki milyen státuszt töltött be a munkavégzés során. Az határozza meg az előzetes elosztást. A tulajdonok elosztása sajátos tulajdonviszonyok szerint történik.

Nemcsak a megtermelt javaka, hanem az embereket is elosztják a társadalomban. Ez azon múlik, hogy részesült a tulajdonból. A tulajdonnak különböző formái vannak, ezek más – más termelési módok.
A kapitalizmusban ez nem így működik. Itt általában az igazságtalanságnak nem az az oka, hogy az elosztásban van hiba, hanem eleve a termelés megkezdése előtt elosztják a társadalmi státuszokat, így a termelés is meghatározza önmagát.

CSERE:

Egyéni igény szerint újra elosztása a javaknak.
– a korrekciós eljárás elem
a fogalom (a piaci viszonyok közötti csere) funkciója ugyanaz:
a fogyasztás: a szükségletek kielégítése
elfogyasztják a javakat
újratermelik önmagukat
előáll a tudatterelés (filozófiai háttere van).

Marx következtetéseket von le.:

A társadalomban a munkavégző képesség és a tervezés határozza meg egy társadalom fejlettségi szintjét és a tulajdonviszonyokat. (nem csak a javakat, hanem az embereket is elosztják). Az anyagi javak előállítását minden történelmi korban az határozza meg, hogy milyen szinten és tulajdon viszonyok között folyik a termelés. Ez a társadalomban meghatározó, elsődleges tényező: a politikai szférát határozza meg, pontosabban mindent meghatároz.

1. Erkölcs és vallás:

Nincs önálló létük, nincs saját tulajdonságuk, nem függetlenek az anyagi termeléstől. A lét határozza meg a tudatot. Nincs történetük, így fejlődési lehetőségük sincs. Történetét az anyagi termelés határozza meg.
Marx filozófiája történelmi mateiralizmus. Anyagi javak határoznak meg olyan dolgokat, melyek a tudat szférájához tartoznak. (ez a 48-as előtt keletkezett írásaiban fogalmazódott meg. Ma a gazdasági szféra a fontos).
A tudat az erkölcs, a társadalomtudományok egy bizonyos része arra volt jó, hogy a fennálló rendszert igazolják.

2. Értéktöbblet elmélet:

A munkásokat kizsákmányolják. Ezt Marxnak tudományos módon is igazolnia kellett. A termelés és a fogyasztás során elénk kerülhet/nek/ az anyagi javak, amiket a csere folyamán átalakítunk. Ennek két oldala van:
Használati érték: ára nem feltétlenül egyezik meg a csere értékével
Csere érték: Marx szerint nem a kereslet – kínálat egyensúlyán múlik.
A piacon jelen levő elemek közül az ember az, aki saját használati értékénél nagyobb értéket képes előállítani. Kevesebbet fizetnek neki, mint amennyit dolgozik. Ha a változó tőkét megspórolják a tulajdonosok, nagy profithoz juthatnak. Ezért ameddig csak lehetséges, minimális összeget bért fizetnek a munkásnak. Az így származó értéktöbblet jelenti a profitot. A profitok összege konstans, „ha valaki nyer, veszítenie is kell valakinek”. Új érték csak kizsákmányolás útján hozható létre. Viszont a fejlődést csak úgy lehet biztosítani, ha valaki új értéket állít elő. Erre az elméletre egy forradalmi jellegű ideológia építhető (kommunista elmélet).
A modern kapitalista világban a társadalom kettészakad:
Tulajdonosok (tőkések),
Tulajdon nélküliek (munkások)
Marx a társadalmat a tulajdon alapján osztotta el.

Kapitalizmuskritikája

Marx úgy vélte, hogy a kapitalizmus egy feltétlenül szükséges láncszem a fejlődéstörténetben, ezért támogatta a feudális társadalmak kapitálissá alakítását.
Kritikája arra vonatkozik, hogy az elosztás mozzanata nem megfelelően szabályozott ennél a társadalom típusnál. Nem csak a megtermelt javak előzetes elosztása, hanem a munkamegosztásban elfoglalt hely előzetes elosztása is megtörténik e mozzanatban. Hierarchia a munkamegosztásban, az ebben elfoglalt hely deriválja a részesedést is.

Elidegenedés

A kapitalizmus osztályszerkezete: 1. tőkés 2. munkás (egydimenziós társadalomkép, melyről ő maga is belátta, hogy nem képez le tökéletesen egy kapitalista társadalmat).
Irreverzíbilis folyamat: akinek nincs tőkéje, egyre szegényebb lesz, kiszolgáltatottsága nő, munkaerejét kénytelen áruba bocsátani, a munkaerőpiacra tehát kényszerből megy. A munkafolyamat a személy és idegen tárgyak közti kapcsolat, ahol tulajdonképpen a munkás sem egyéb, mint tárgy, méghozzá helyettesíthető tárgy. Nincs rálátása az egész termelési folyamatra, csak annyit ismer, amennyit ő maga végez belőle. A végtermékhez nincs köze, nem ismeri fel benne a saját munkáját. Nincs kapcsolata a vevővel sem. Mindezekből következik, hogy a kényszeren kívül semmi más nem köti a munkájához.
Ez tehát kényszermunka: Marx szerint mi sem jobb bizonyíték erre, mint az, hogy amint megszűnik a kényszerítő erő, „menekülnek előle, mint a dögvész elől” – MÁR NEM EMLÉKSZEM HOL OLVASTAM EZT, DE TETSZETT NAGYON. )
A munkás elidegenedik a munkájától, végül már önmagától is. Marx itt arra a következtetésre jut, hogy az individualitás nem jelent semmi mást, mint elidegenedést (nem pedig, mint azt a liberalizmus hirdeti, felszabadítást).
Marx szerint a munka eredendően nem a fenti folyamatot jelenti, szerinte a  munka az, ami az embert emberré teszi.