Az elidegenült munka:

  • A munkás áruvá süllyed le, a munkás nyomora egyenes arányban áll termelésének hatalmával és nagyságával. A konkurenciának szükségszerű eredménye a tőke kevés kézben való felhalmozódása, tehát a monopólium még félelmetesebb helyreállítása és
  • Végül eltűnik a tőkés és földjáradékos, valamint a földműves és ipari munkás különbsége, és az egész társadalomnak két osztályra kell szétesnie:             
    tulajdonosokéra s a tulajdon nélküli munkások osztályára.
  • A nemzetgazdaságban a magántulajdon tényéből indul ki.
    Mit hoz mozgásba a nemzetgazdász:
    • kapzsiságot,                                           
    • kapzsik közötti háborút                           
    • konkurenciát.
  • A munkás annál olcsóbb áruvá lesz, minél több árut hoz létre. A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának értéktelenedése. A tárgy, amelyet a munka termel, a munka terméke, mint idegen lényeg, mint a termelőtől független hatalom lép vele szembe.
  • Munkamegvalósulása megegyezik a munka tárgyiasulásával
  • A munkás meg van fosztva a legszükségesebb tárgyaktól, nemcsak az élethez szükségesektől, hanem a munkatárgyaktól is. A tárgy elsajátítása olyannyira elidegenülésként jelenik meg, hogy minél több tárgyat termel a munkás, annál kevesebb bért kap és annál inkább termékének, a tőkének uralma alá kerül.
  • Minél inkább kidolgozza magát a munkás, annál hatalmasabb lesz az idegen, tárgyi világ, amelyet magával szemben létrehoz, annál szegényebb lesz ő maga, az ő belső világa, annál kevesebb lesz az ő sajátja. A munkás semmit sem hozhat létre a természet, az érzéki külvilág nélkül. A természet nyújtja a munka létfenntartási eszközeit. Minél inkább elsajátítja a munkás a külvilágot, az érzéki természetet munkája által, annál inkább elvon magától létfenntartási eszközöket.
    Kettős tekintetben:

    • Az érzéki külvilág mindinkább megszűnik munkájához tartozó tárgy, munkájának létfenntartási eszköze lenni.
    • Mindinkább megszűnik közvetlen értelemben vett létfenntartási eszköz, a munkás fizikai létfenntartása számára való eszköz lenni.

A nemzetgazdaságtan a munka lényegében való elidegenülést elrejti azzal, hogy nem a munkás és a termelés között közvetlen viszonyt veszi szemügyre. A munkának termékeihez való közvetlen viszonya a munkásnak termelése tárgyaihoz való viszonya. A munka munkás számára külsődleges. A külsődleges munka az a munka, amelyben az ember külsővé – idegenné – válik,  az önfeláldozás, a sanyargatás munkája. A gyakorlati emberi tevékenység, a munka elidegenülésének két aspektusa: A munkásnak a munka termékéhez, mint idegen és fölötte hatalommal bíró tárgyhoz való viszonya. Ez a viszony az ellenséges szemben álló világhoz való viszony.A munkának a termelés aktusához való viszonya a munkán belül
Az ember nembeli lény.

Az ember a természetből él:

A természet az ő teste, amellyel állandó folyamatban kell maradnia, hogy meg ne haljon.

Az elidegenült munka az embertől:

  • elidegeníti a természetet
  • elidegeníti önmagát, saját tevékeny funkcióját, élettevékenységét, ezáltal elidegeníti az embertől a nemet; (a nembeli életet számára az egyéni élet eszközévé teszi)
  • az ember nembeli lényét, mind a természetet, mind a maga szellemi nembeli képességét, neki idegen lényegé, egyéni egzisztenciájának eszközévé teszi.
  • Egyik közvetlen következménye annak, hogy az ember elidegenült munkája termékétől, élettevékenységétől, nembeli lényétől, azaz embernek az embertől való elidegenülése.
  • Az ember elidegenülése, egyáltalában minden olyan viszony, amelyben az ember önmagához áll, csak abban a viszonyban valósul meg, fejeződik ki, amelyben az ember a többi emberhez áll.

A munkásnak a munkához való viszonya, létrehozza a tőkésnek a munkához való viszonya a magántulajdont, tehát a terméke. A magántulajdon a külsővé – idegenné vált munka, azaz a külsővé – idegenné vált ember. Az elidegenült munka, az elidegenült élet, az elidegenült ember fogalmából adódik.

1. A magántulajdon általános lényege ami az elidegenült munka eredményeként adódik:

Az elsajátítás elidegenülésként, külsővé – idegenné válásként, a külsővé – idegenné válás pedig elsajátításként, az elidegenülés az igazi meghonosodásként jelenik meg.

2. A munka elidegenülését külsővé – idegenné válását tényként lehet elfogadni:

A munkás csak akkor létezik munkásként, amikor a maga számára tőkeként létezik, és csak akkor létezik tőkeként, amikor egy tőke az ő számára létezik.

Magántulajdon és kommunizmus.

A munka létezési formája a tőke, amely „mint olyan” megszüntetendő.
Fourier a földművelő munkát kitüntettként fogja fel, míg Saint – Simon ezzel ellentétben az ipari munkát mint olyant jelenti ki a lényegnek és már csak az iparosok egyedüli uralmát és a munkások helyzetének javítását óhajtja.
A kommunizmus a megszüntetett magántulajdon pozitív kifejeződése, először is az általános magántulajdon.
A magántulajdon első pozitív megszüntetése, a nyers kommunizmus, tehát csak megjelenési formája a magát pozitív közösségként tételezni akaró magántulajdon alávalóságának:

1. A kommunizmus: még politikai természetű, demokratikus vagy despotikus:

Az állam megszűnésével, de egyszersmind még ki nem teljesedett és még mindig a magántulajdonnak, azaz az ember elidegenülésével terhelt lényeg.
Mindkét formában a kommunizmus már az ember reintegrációjának vagy magába való visszatérésének az emberi önelidegenülés megszüntetésének tudja magát.
A kommunizmus, mint magántulajdonnak pozitív megszüntetése: és ezért mind az emberi lényegnek az ember által és az ember számára történő valóságos elsajátítása.

2. A kommunizmus mint kiteljesedett naturalizmus – humanizmus, mint kiteljesedett humanizmus = naturalizmus:

ez az ember és a természet, ember és ember közötti ellentmondásos harc igazi feloldása, az egzisztencia és lényeg, a tárgyiasulás és önigazolás, a szabadság és szükségszerűség, az egyén és nem közötti harc igazi feloldása. A kommunizmus az ateizmussal kezdődik, az ateizmus először még nagyon távol áll attól, hogy kommunizmus legyen, mint ahogy ez az ateizmus inkább még elvonatkoztatás.

3. Az ember a maga mindenoldalú lényegét mindenoldalúan sajátítja el, tehát nem totális ember.

4. Egy lény csak akkor számít maga előtt önálló lénynek, ha a saját lábán áll, és csak akkor áll a saját lábán, ha létezését önmagának köszönheti.

Az az ember, aki egy másiknak a kegyelméből él, függő lénynek tekinti magát. A kommunizmus az állítás, mint a tagadás tagadása, ezért az ember emancipációjának és visszanyerésének valóságos a legközelebbi történeti fejlődés számára szükségszerű mozzanata. A kommunizmus a legközelebbi jövő szükségszerű alakja és energikus elve.