A kolostorokból és a szellemi élet más egyházi központjaiból kisarjadó irodalom az egyház céljait szolgálta, a vallásos világ szemléletét hirdette. Részben az istentiszteletek szükségleteit elégítette ki, de leginkább a kolostorban élő szerzetesek vallásos áhítatát igyekezett fokozni, az alázatosság, a szegénység, az engedelmesség, a szüzesség, stb.
A keresztény szemlélet központjában a földi élet megvetése, a mennyország csodálatos örömei vonzották a középkori hivőt. A túlvilági boldogsághoz a testi vágyak legyőzésén, az ön megtagadásán keresztül vetet az út. Az emberek legnagyobb ellensége - e hit szerint a test, ez a bűnös vágyak forrása, ezért böjttel, önkínzással kell sanyargatni, megalázni a lélek megtisztulása érdekében.
Az egyházi irodalom neve a latin volt, de később a latinul nem tudó főleg női apácák olvasmányigényinek kielégítésére megindult a latin szöveget átdolgozása a különböző nemzeti nyelvekre.
A vallásos irodalom változatos műfajai közül (imádság, prédikáció, passió, példa, látomás, stb.) a himnusz és a legenda volt a legnépszerűbb.