Herbert Spencer (1820-1903)

Önmagát filozófusnak tartotta, értelmezésében a filozófia a többi tudomány eredményeinek általánosítására törekszik. A szociológián kívül jelentős figyelmet szentelt a biológiának, kémiának, fizikának, pszichológiának és antropológiának.
Első műve a Social Statics (1846), melynek címválasztása eredményeképpen kezdettől fogva küzdenie kellett a Comte-tal való összehasonlítás ellen. Elutasította, hogy maga pozitivista volna, úgy vélte, hogy a korra jellemző gondolkodásbeli szembenállásból (vallásos tanok ill. természettudományok) adódik, hogy az egyik oldal (vallásos tanok) védelmezői automatikusan pozitivistaként tüntetik fel a másik oldal képviselőit, így őt is.
Spencer összefoglalta, mely pontokon ért egyet Comte-tal (minden tudás viszonylagos és tapasztalaton alapul, illetve, hogy a természetben változatlan és megismerhető törvények működnek), ám azt is hozzátette, hogy ezekben nem volt semmi olyan, melyet Comte előtt mások ne mondtak volna, Comte eredeti gondolataival pedig saját nézetei szöges ellentétben állnak, így tehát bizonyítottnak látta bármiféle elméleti rokonítás alaptalanságát.
Részletesen is kifejtette, hogy gondolkodása miben, hogyan tér el Comte elméletétől.
Mindketten hittek valamiféle haladásban, melyet Comte elsősorban a tudás fejlődésével kapcsolatban fejtett ki a három stádium elméletében – Spencer ezzel szemben a tudás előrehaladását folyamatosnak tartotta, szerinte fokozatos fejlődésről van szó, melynek nincsenek stádiumai, s minthogy ezek nincsenek, nem lehet ezek végéről, bizonyos gondolkodási rendszerek tökéletesen kifejlett formáiról beszélni, melyek egészen újaknak adják át helyüket. „Amiképp a gyermekkor és a felnőttkor között nincsen ugrás, melynek révén elkerülhető lenne a növekedés és fejlődés észrevétlen gyarapodások által végbemenő egyhangú folyamata, éppúgy nincs más út a társadalom alacsonyabb formájától a magasabb felé, csakis az, amelyet az egymásra következő apró változások képeznek.”
A tudományok Comte által felállított sorrendjével szemben kifejtett nézete szerint, a tudományok egymással párhuzamosan fejlődtek, így azok között sorrend felállítása lehetetlen. A tudományok kifejlődésével kapcsolatban azon a véleményen volt, hogy a hátköznapi és tudományos tudás csak fokozatosan lett egymástól megkülönböztethető, a fejlődés korai szakaszában az elkülönülés nem létezett, „a tudomány az érzékelés gondolkodás általi kiterjesztésének tekinthető”.
A tudományok comtei osztályozásával kapcsolatban elismeri, hogy annak előnye másokkal szemben, hogy logikus, a tényeknek viszont egyáltalán nem felel meg a sorrendiség felállítása miatt, mely szerint a tudományok fejlődése az általánostól haladt a speciális felé. Spencer szerint ez féligazság, ugyanis: „A tudomány előrehaladása kettős folyamat: egyszerre tart a speciálistól az általános és az általánostól a speciális felé; analitikus és szintetikus egyidejűleg”. Ráadásul Specer szerint Comte azt sem vette figyelembe, hogy a tudományok közötti munkamegosztás – csakúgy, mint minden munkamegosztás – nemcsak a részek funkcionális elkülönülését, hanem ezen részek folyamatos és kölcsönös együttműködését is jelenti, melyből következik, hogy egyik tudomány sem fejlődhetett ki a többitől függetlenül, mint azt Comte rendszere feltételezi.

Spencer a tudományok osztályozására hármas rendszert javasol:

  1. absztrakt – logika, matematika
  2. absztrakt-konkrét – pl. mechanika
  3. konkrét  - pl. biológia, pszichológia, szociológia
Az ideális társadalmi berendezkedésről vallott nézeteik egymás szöges ellentétei. Comte tekintélyelvű, erős kormányzattal és hierarchikus szervezettel rendelkező társadalmat tart ideálisnak, melyben az egyéni élet a közösséginek alárendeltje. Spencer állama ezzel szemben minimális jogokkal működik.
Különbségekként említi még Comte-nak a fajok változatlanságába vetett hitét, azon vélekedését, hogy a pszichológia, amennyiben az ideák szubjektív elemzését kísérli meg, teljességgel lehetetlen, valamint azt, hogy Comte véleményével szemben a vallás tárgya nem az ismert, hanem csakis az ismeretlen lehet.
Ezeken túlmenően kifejti a társadalmi statika jelentésértelmezését (melynek a comtei ’társadalmi statiká’-hoz semmi köze): ahogyan egy anyag akkor van egyensúlyban, ha a rá ható erők kiegyenlítik egymást, a társadalmi egyensúly – a kifejezés erre utal – akkor érhető el, ha minden tagja egyenlő szabadsággal rendelkezik. Ennek pontos mibenlétével foglalkozik a Social Statics című mű.
A Social Statics alcíme: „Az emberi boldogság alapvető feltételei”, az utilitarista elméletre utal, a mű ennek helyesbítéseként született. Az utilitaristák központi gondolatát (legnagyobb boldogság) pontatlannak tartja, abból kiindulva, hogy minden ember különböző igényekkel rendelkezik, tehát a boldogság is mást és mást jelent az egyes emberek számára – e bizonytalan fogalom az egész elméletet ingataggá teszi.

Az evolucionizmus általános jellemzői:

  1. A világ egységes: természeti és társadalmi világ azonosan működik, egyaránt megismerhető szabályokkal.
  2. Az eredetek után érdeklődik: a dolgok igazi magyarázata genetikus (az eredetre vonatkozó). Saját társadalmunk struktúrájának megismerését segíti s primitív társadalmak vizsgálata, hiszen az saját múltunk is.
  3. A változás iránya a fejlődés, a fejlettebb jobb – nem tudományos megközelítés, nincs eszköz ennek „méréséhez”. Bizonytalan értéktételezés, axióma, amit nem lehet bizonyítani.
  4. A változás globális: a társadalmak együtt, egységesen változnak.
  5. A haladás nem azonos sebességgel történik társadalmanként.
  6. Társadalmi szinkronitás.

Az evolúciós mechanizmus két alapvető eleme:

  1. változékonyság (természettudományos – genetikailag kódolt)
  2. szelekció
A társadalomtudományi evolucionizmus Lamarck elméletére épül (Spencer is rá reflektált), mégis szociodarwinizmusnak nevezik.

Spencer-i szociodarwinista specialitások:

  • Anti-entrópikus törvény: a világ a valószínűtől halad a valószínűtlen felé.
  • Az evolúció során az anyag egy határozatlan inkoherens homogenitástól halad egy határozott koherens heterogenitás felé.
  • Katonai és ipari társadalmak megkülönböztetése: Szerinte a két társadalomtípus nem feltétlenül egymást váltakozó sorrendben követő a történelemben, az határozza meg, hogy melyik alakul ki, hogy milyen a környezet (ellenséges-e vagy sem). Harmadik típusa a vegyes társadalom, sajátját is ennek tartotta (befelé békés ipari, kifelé katonai).

  1. Minden evolúciós elmélet úgy tartja a VILÁG  EGYSÉGES = a természeti és az emberi világ azonos elvek alapján működnek. A Darvini alapján az emberi természet is egységes (japán is úgy működik mint én) a primitívek ugyanazt járják be, mint a felvilágosultak, csak le vannak maradva ezen az úton.
  2. Az eredetek iránt érdeklődőnek az evolúcionisták a dolgok igazi magyarázata genetikus (nem biológiai gén, hanem beágyazott = le kell menni a társadalom mélyére => a mi társadalmunkat az ősi és primitív társadalomtól lehet megismerni)
  3. A változásnak, fejlődésnek konkrét iránya van! Alacsonyabb rendűből a fejlettebb felé halad nem ciklikus mind Hégelé, hanem egyenes vonalú. Egy út van! Nem több! Mindenkinek ezt az utat kell bejárni, ha civilizált akar lenni. Nincs keleti, stb. civilizáció, ez a nyugati civilizáció van.
  4. A változás, fejlődés globális. A társadalomnak egyöntetűen változik nem úgy, hogy megváltozik a társadalmon belül a gazdaság stb., hanem egyszerre változik meg minden a társadalmon belül. Maradványelv: minidig marad valami a régiből és így lehet rekonstruálni mi volt régen.
  5. Nem mindenhol ugyanolyan a fejlődés sebessége. Európa gyorsan halad, Ausztrál sivatagban lassan, de mivel egy út van, a saját korábbi állapotunkra ismerhetünk rá.
  6. A változékonyság és kiválasztódás mint alapvető tevékenység működik mindenhol.
  7. Csak egy út van! Mire jó az evolúcionista szociális elmélet? Gyarmatosítás!
  8. Nem esőtánc van, hanem mentek a gyárba dolgozni! Mi segítünk nektek utolérni minket (jót teszünk veletek!)