Neve költői név, a humanisták szokásának megfelelően felvet latin név (Magyarországi János)
1434. augusztus 20-án született, Csezmiczén. Anyai nagybátya Vitéz János nagyváradi püspök.
Csaknem 8 évig Guarino da Verona híres farrarai humanista iskolájában tanult.
Már ekkor 15-16 éves korában költővé érett, messze maga mögött hagyva verselgető társait, s hírnevet szerzet magának Itáliában.
4 évig Padovában egyházjogot tanult és megszerezte a doktori címet.
Ferrarai éveiben csak úgy ontotta a klasszikus latin nyelven írt verseket.
Elsősorban görög tudásáért legesedik: a görög nyelv és irodalom elterjesztését tartja legfőbb érzemények, de erényeiről, bölcsességéről, erkölcsi tisztaságáról is ihletett hangon szól.
A világ minden tájáról hozzá özönlik a tudásra vágyó ifjúság.
1458 nyarán tér vissza Magyarországra annak a biztos tudatában hogy nagy jövő vár rá.
Reményei megalapozottak voltak: nagybátja1459-től pécsi püspök, feudális nagyúr.
Itthon mégsem érzi jól magát, s vissza -visszavágódott a művelt Itáliába.
Mátyás udvara ekkor még nem volt az a fényes reneszánsz udvar amilyenné a 70-es években vált, s Buda szellemi szegénysége akadályozta további kibontakozását. Társtalanságának, a 15. századi "magyar ugar" bénító erejének többször is hangot adott.
1465-ben még egyszer eljuthatott szeretett Itáliájába, szellemi hazájába: pápához küldte a király követeként.
Itt azonban valamilyen politikai hibát követett el, s ettől kezdve fölfelé ívelő közéleti pályája megtört, kegyvesztett lett, élete félresikolt.
Mellőzöttségét nehezen viselte el, s belső válságát súlyosbodó betegsége is mélyítette. A meg-megújuló tüdővérzések korai halálát sejtették.
Mikor Mátyás a főnemességet különösen magas adóterhekkel sújtotta, a költő nagybátyával együtt a király ellen fordult, s egy összeesküvés szervezőjeként menekülnie kellet.
Itáliába kívánt eljutni de útközben Medvevárban érte utol a halál 1472. március 27-én

Janus Pannonius Latinul írta verseit. A 15. századi Magyarországon még nem volt erős, fejlett városi polgárság
a reneszánsz kultúra, a humanista világnézet csak egy maroknyi értelmiségi, főleg tudós főpapi csoporthoz jutott fel, s ezek tagjai kiválóan tudtak latinul.
A reneszánsz műveltség irodalmi termékei majd csak a következő évszázadban terjednek el szélesebb körben magyar nyelven.