1589-ben a jó hírnevét elvesztett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországban bujdosott. S a távozni készülő költőt egyszerre megrohanja a múltat megszépítő emlékek sora.
A búcsú, az emlékezés és a távlatot teremtő visszatekintés az ihletforrása annak az 1589-ben keletkezett versének is, melynek sorszáma 61. teljes címe:

Egy katonaének:

In laudem confiniorium.
Ballasi tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére.
A vers felépítésében a mellé és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül,  uralkodó szerkesztési elve a hármas szám.
Az Egy katonaének "hárompillérű verskompozíció", s ez a három pillér az 1., az 5. és a ö. strófa.

1. versszak - szónoki kérdés

Következező szerkezeti egység /Három versszak 2-4/

Az első strófa - állítását igazolja , mozgalmas képek

A második pillér /5. versszak/ - A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli.
Szerkezetileg a vers középpontjába helyezi ezt a strófát

A következő szerkezeti egység /6-8 versszak/ mozzanatos képek

A harmadik "pillér" 9. Strófa - válasz