FERDINAND TÖNNIES - KÖZÖSSÉG ÉS TÁRSADALOM

Mindenki átvette tematikáját a közösségi és modern társadalmak működéséről. Kétféle hagyományt dolgoz fel két szinten.
  1. Visszahozza Hobbes-t az európai gondolkodásba.
  2. Historizmus (a XIX. századi Németországban nagyon erősen hatott).
A közösségi társadalmak organikus módon jönnek létre és fejlődnek, mígnem az ember határozott beavatkozása létrehozza a modern társadalmat.
Második (pszichológiai) szint
A kétféle társadalomtípus kétféle akarattípust  jelent:
  1. lényegakarat – az organikus fejlődésben
  2. választó akarat – modern fejlődésben (a psziché alakul annak érdekében, hogy döntőképes legyen)

Tradicionális társadalmak:

Kis közösségek, mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, közel élnek a természethez.
A közösségi élet jellemzői: helye a család („a vér szelleme” – a nácik Tönniest félreértelmezve ezt átemelték saját ideológiájuk alátámasztására.). A közösséget néhány család alkotja (nagycsalád, nemzetség). fontos összetartó szerepe van az élőhelynek („a hely szelleme”).
Az élet ritmusát, ütemét – a hagyományokat – a természet határozza meg. Ebbe születnek bele a gyerekek, akik kamaszkoruk végére elsajátítják a hagyományokat – erről a falu gondoskodik. Ma talán kevésnek tűnik ez az idő, akkor azonban a mindennapjaikat jelentette, „belenőttek”.
A társadalmi interakciók száma kevesebb, mint a modern társadalmakban, ám annál intenzívebb. Az ember teljes lényével vesz részt bennük (a modern társadalmakban szerepek és pillanatok vannak – felületesség jellemző).
A hagyományokat nem kell direkt őrizni, azok egyszerűen tovább és tovább élnek azáltal, hogy  mindenki minden nap bennük él.
Statikus társadalmak – mondja Tönnies, de ez nem teljesen igaz, mert a tradicionális társadalmak is változnak, de a változás olyan lassú és az életnek csak olyan szűk szegmensét érinti, hogy csak generációk távlatából vehető észre.
A változások csak erős külső kihívásokra jönnek létre. Csak olyan változások lehetségesek, melyek a közösség meglévő értékrendjébe illeszthetők.
Statikus helyett pontosabb az állandó jelzőt használni rájuk.

A tradicionális társadalmak jellemzői röviden összefoglalva: 1. közösség, 2. hagyomány, 3. állandóság.

Modern társadalmak:

Individuális alapú, létrehozott (szerződéselméletek) társadalmak. A hagyomány meghaladása, fejlődés, mindig újabb, jobb keresése jellemzi.
A szabályokat a változások miatt módosítani kell újra és újra, a modern társadalmakban ezt lehet. Új értékek létrehozása a cél.
A túl sok szabály nem hagyja kibontakozni az individuumot, ezért saját, új szabályokat alkotnak a régiek helyett.

Változtathatóság:

A modern társadalmak intézményei nehezen tűrik meg maguk mellett a tradicionális társadalmakból örökölt intézményeket (pl. egyházak).
Vannak-e a modern társadalomban értékek? Igen, maga a változtathatóság.
A modern társadalmak a piac mintájára jönnek létre. Pillanatnyi szerződések születnek az interakciók során, melyek mindig újratárgyalhatóak. Azonban a szerződés az is, ami kiszolgáltatottá teszi a munkást a munkaerőpiacon, hiszen ott nem egyenlő felek szerződnek (ezt Tönnies egyértelműen Marx-tól veszi át).
Folyamatosan jellemzi a modern társadalmakat a konfliktus. Ezeket nem lehet megoldani, permanensen jelen vannak, mindig újabbak és újabbak születnek.
Nincs biztonság, hátország, közösségi háttér, ahová visszavonulhatnánk a konfliktus elől. Ezért erre intézményrendszert kell létrehozni, szabályozni kell.

A modern társadalmak jellemzői röviden összefoglalva: 1. individuum, 2. új értékek keresése, 3. változtathatóság.

Ferdinand Tönnies: (1855-1936)

Észak - Német területről, Dán hatalomhoz közel, többé - kevésbé jómódú családból származik. Neveltetésének megfelelően tanulgatott. Egyetemi pályát futott.
Jelentős személyisége a német szociológiának élete végéig.
Azt írta le, ami magától értetődik, de mi ezt azért tudjuk, hogy átment a köztudatba, csak a neve maradt el.
Német szociológia ideológiáját alkalmazta.
Tönnies ki nem állhatta a nácikat, mégis még a nácik is felhasználták műveit.
1983-ban dacból belépett a szociáldemokrata pártba, mielőtt Hitler felszámoltatta volna. Tiltakozásképpen, amiért az ő művét ilyen módon használták a nácik.
Egyetemi tanulmányai során ismerkedett meg Thomas Hobbes-sal. Diplomamunkájában is a szerződéselmélettel és Hobbes-sal foglalkozott. ő hozta elő ismét Európa számára Hobbes-ot.
Német klasszikus filozófia és a romantika hatással van Tönniesre.: 1887-ben Közösség és Társadalom című könyve jelent meg. Tönnies is azt az utat járja, hogy a kapitalizmus a modern kor és az ez előtti társadalmak között nagy különbségek vannak és nem egyeztethetők össze. Áthidalhatatlan a modern kapitalizmus és a prekapitalista társadalmak között.
18-19. században kezdődik az ipari forradalmakkal. Tönnies is ezt mondja. Ennek a kettősségnek a megragadása egy új elméletet hoz: Elméleti szempontból kettőnek tekinti (itt van jelentősége Hobbes-nak és az európai filozófiának): A tradicionális (régi) társadalmak organikusan fejlődnek, nincs kezdete, saját öntörvénye szerint fejlődik, nem az ember alakítja. A modern társadalom az ember akaratlagossága folytán jön létre. Ezek a szabályok irányítják a társadalmat. Ez a beavatkozás eszköze a szerződés. Így építi be, hogy a szerződés gyakorlatán jön létre a modern társadalom. A könyv címében is megkülönbözteti: tradicionális: közösségi társadalom, a társadalom: modern társadalom.
A kialakulásnak az interpretációjában is meg van ez a kettősség: öntörvényű ↔ emberi beavatkozás.
Az emberek viselkedése is: más attitűdjei vannak az embereknek: lényegakarat ↔ választóakarat.
Lényegakarat a közösségi társadalmakban élő emberekre jellemző. Ösztönökben, szokásokban, emlékezésekben nyilvánul meg, időről időre aktivizálják.
Választóakarat a társadalomra, a modern kapitalista kor embereire jellemző. Hasznossági eljárás, tudatos megfontolás, választás. Konkrét célra irányul a cselekvés. (konkrét: ilyen értelemben elég utivitalista)

Közösség jellegű társadalom:

alapjában véve természetes, organikus módon jön létre, nem tudatos emberi magatartás útján, nem is lehet tudni, hol kezdődött.
Egymásra épülnek: család mint legfontosabb alapvető közösség, rokonság különböző fokokban, egyfajta faluközösség, amely sok mindent tarthat össze (pl.: hely, megszentelt hely, annak szelleme stb.). 5-6 család alkotta ezeket a faluközösségeket (a hely maga, amihez a faluközösség ragaszkodik: kitüntetett integráció elemei: kőkereszt stb., ma a temetőben lehet látni, hogy a vér közössége). Kevesebben voltak, nagyobb területen zajlott az élet, az interakciók száma kevesebb volt, de ezeknek sokkal nagyobb értékük volt. Nem felületes találkozások, hanem teljes személyiségükkel oda fordulnak a másik ember felé. Azért vesznek részt, mert ismerik a másikat. Soha nem érezte az ember magát egyedül, mindenkinek az élete a másik ember előtt zajlott. Mindenki számára világos volt, ki hová tartozik. (Identitásproblémák nem voltak).
Előnye megvan. Hátránya: saját egyéniségnek a kiteljesedése szinte lehetetlen. Ha mást akar csinálni, biztos, hogy konfliktusba keveredik a közösséggel. A magyar szépirodalom sok ilyen példát hoz a két háború között. Itt mindig az a konfliktus, amit nem a közösség akar.
Szubjektív kultúra: ezeknek a tradicionális közösségeknek a kultúrája olyan, hogy csak akkor él, ha az emberek ők maguk csinálják. Vidéki, falusias népesség, mezőgazdaságban élő népesség jelentette (80-90 % így élt). A termelési technikák, mezőgazdaság, állattenyésztés úgy élt tovább, hogy ők maguk csinálták apáról fiúra. Szokások, invenciók mindennapi tevékenység volt. Folklór néven lehet összefoglalni, ők énekelték, maguk csinálták, adták elő.
(A modernkor objektív kultúra: profik csinálják, amatőrök nézik).
(Aki a szubjektív kultúrában nő fel, nehezen tűri el azt, hogy 90 percet ül és nézi, ahogy a színpadon táncolnak, ő inkább felmenne és velük táncolna.).
(Tönnies még erről nem beszélt, még akkor nem volt ilyen probléma. Későbbiek mondták, hogy az embereket megfosztották ettől. Egyik helyen bonyolult tánclépés, most a discoban össze-vissza ugrálás. Még jelentése is van néhány táncnak és szavakba tudják foglalni jelentését.).
Zárva tartotta a saját egyéniségét, nincsen magánélete az embernek, mindenki beleszól.
Ezek a normák, szokások, amiket a közösség életét változtatta, lassan változtak, statikus = változatlan. Változott, csak nagyon lassan 40-50 év vagy egy generáció alatt változtak. Szabályok változása csak a régi, korábbi értékekre lehetett visszavezetni. Állandóság. Nem lehetett valami nagyon újat behozni. A keresztény értékek irányították ezeket. Az új szabályok nem gyökeresek és nagy mértékűek voltak. Csak ott változtattak, ami már végkép nem működött és kellett a változás.

Modern társadalom:

a választóakaratnál fogva is az emberek élete folyamatos döntésekből áll. Alternatívák között kell dönteni. Szerződések adják. A szerződéses akaratból jön létre. Saját maga veszi kézbe sorsát, politikai rendszerét stb. a mi életünk szerződések sorozata. Minden újabb interakció egy kicsi szerződésnek tudható. Piac, mit adok én, ő stb.
Mechanikus kapcsolatok, csak annyit adunk és csak abból, ami feltétlenül szükséges abban a pillanatban. Pl.: üzleti vállalkozás. Nem veszünk részt teljes személyiségünkkel, a társadalomban. Olyan ideiglenes. Személyiség struktúrája az embernek megszaporodik, osztódik és csak azt adom oda abban a pillanatban, amire szükség van. Mindent titokban, magunkban tartunk az intim szféránkból.
Sok individuális, haszonelvű emberek sokszor konfliktusokat szül, legtöbbször osztályharcot. Társas magánnyá fajul, ahol sokan egyedül vannak. Egyedül van ezekben a komplex vállalkozásokban.
Modern kapitalista társadalom magában hordozza a szekularizációt. Tönnies azt mondja, hogy a szekularizáció kiteljesedése változni lehet, változás lehet, különbek lehetünk mint a másik. A közösségben nem így volt. Itt a változás és a változtatás fontos érték. Minden ami az állandóságot reprezentálja, ellentétben van, ezek a vallások, templomok. Mert itt minden évben változik minden. (politika, oktatás, adózás stb. mindenhol).