ÉMILE DURKHEIM (1858-1917)

Elzászi zsidó család, apja rabbi.
A társadalom összetartó erejét kutatta, feltételezte, hogy az erkölcs az.
Republikánus/monarchista szembenállás jellemzi a francia belpolitikát. – Dreyfuss per.
A harmadik köztársaság, legitimitása megteremtése érdekében sok reformot vezet be. Durkheim együttműködik ezekben a reformokban, a hatalom pedig ezt honorálja úgy, hogy hagyják érvényesülni. (Németországban ugyanebben az időben ez nem volt jellemző.) Középiskolában tanít filozófiát, majd ösztöndíjjal Németországba utazik. Hazatérve a Bordeaux-i egyetemen helyezkedik el, pár év múlva ő vezeti a társadalomtudományi tanszéket. Tudatosan építette a szociológiát tudománnyá.

A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁSRÓL 1893.

Különbségek ill. hasonlóságok a modern és a premodern társadalmak integrációs mechanizmusai között. Durkheim Herbert Spencerrel szemben szeretett volna valamit megfogalmazni. Lehetőségei között Spencer, Marx és Tönnies szerepelt. ő Tönnies-szel értett egyet sok mindenben, de nem mindenben. Abban nem, hogy a társadalom organikusan fejlődik.

TRADICIONÁLIS TÁRSADALMAK

A trad. társadalmak integratív elve az ún. mechanikus szolidaritás (szolidaritás a francia nyelvben jelenti az egyes szervezetek funkcionális kényszerű együttműködését). Közvetlenül kapcsolja az egyént a társadalomhoz. Az individuumok tudata két részből áll. Az egyik csak az egyénre jellemző, a másik azonban tulajdonképpen reprodukál egy kollektív tudatot. A kollektív tudat az individuális tudatoktól függetlenül létezik, mely konkrét tartalmakkal bír.
(Kt+It = C) Minél nagyobb teret foglal el az egyén tudatában a kollektív tudat, annál összetartóbb egy társadalom A kollektív tudat azonban szerinte nem azt jelenti, hogy a társadalom integrált, hanem a közösségek azok a társadalmon belül. Szegmentált társadalom – a közösségek egymással szemben elzártak (város-falu).
A büntetőjog represszív. Miért volt kegyetlen? Durkheim szerint azért, mert az erkölcsi normák megsértése tulajdonképpen a kollektív tudatot sértette meg.

MODERN TÁRSADALMAK

Organikus szolidaritás:

Az integráció abból ered, hogy az egyének munkamegosztásos viszonyban állnak egymással. Adam Smith gazdaságtani elvét vette át Durkheim a munkamegosztás definiálásakor.
Az érdek nem hozhat létre integrációt, mi több, dezintegrációt hoz létre. Az érdekek meghatározása után létre lehet hozni a társadalmat….
A modern társadalmakban is bizonyítani akarta az erkölcs jelenlétét az integratív mechanizmusban. Filozófia nélkül ez nehéz, ő viszont épp a filozófiát akarta leválasztani a szociológiáról (akárcsak Weber a közgadaságtant). Próbálkozása nem járt sikerrel, nem tudott igazi válaszokat adni. Jelentőségét azonban maga a problémafelvetés jelenti.
A munkamegosztás maga nem hozhat létre társadalmat, csak ott jöhet létre társadalom, ahol valaha mechanikus szolidaritás volt, ami ugyan visszahúzódott, de egy kevés maradt a kollektív tudatból: az erkölcsi érzék.
Restitutív jog – az állapotok visszaállítása, megnyilvánulása a szerződés – bennük kifejezett akaratot meg kell, hogy előzze a betartás szükségességébe vetett hit (ez a kollektív tudat öröksége).
Az individuumokoat a munkamegosztáson keresztül közvetlenül köti a társadalomhoz (organikus szolidaritás). A szolidaritás erőssége egyenesen arányos a közös eszmék és az egyén fejlettségével.
*A társadalmi munkamegosztásról
Mechanikus szolidaritás (95-96. o.) – Több csoporthoz tartozás = több kollektív tudat – az organikus szolidaritásnál szükségtelenné teszi a társadalmi munkamegosztást.