Durkheim vallásszociológiája

1887. után életét ez tölti ki. Tanítványai közül nagy tudósok kerültek ki.
A világháború kezdetekor híve a háborúnak, mivel az a „civilizáció” érdekében történt. Több tanítványa, majd a fia is meghalt a fronton. Ezek a csapások vezettek halálához.

Durkheim megközelítése nem evolucionista, hanem funkcionalista. Így a vallások szerepének értelmezése fontos. A vallások minden társadalomtípusban működnek. A legelemibb formáktól kell indulni. Soha nem járt azokon a helyeken, amikről írt! A vallás társadalom-integráló szerepét, örökké működését akarta bemutatni.
Megkülönböztet:

  1. szent dolgokat:
    Az egyszerű ember ezeket nem változtathatja meg! Ha akarjuk, nem kell róla tudomást vennünk. Az ember megismerő képessége korlátozott. A transzcendens világ létezik, de működéséről korlátozott ismereteink vannak. A mediterrán vallásokban a kinyilatkoztatás jelenti a két világ közötti kapcsot. (Nem minden vallás ilyen.) Az így kapott normák általunk nem megváltoztathatóak.
    A „szentség” fogalma a két világ közti közvetítő elemet is jelöli! Rajtuk keresztül közelíthetünk az isteni világhoz. A művészet hivatása az lett volna (mint nyolcadik szentség), hogy a profán ember számára hozzáférhetővé tegye az isteni világot. Ugyanezen célt szolgálják az ima, szentek, stb.
  2. profán dolgokat:
    A mi életünk maga. Mindaz, ami a fentiekkel nem rendelkezik. Ezek nem tabuk. A felvilágosodás korában fordult szembe a „szent”-séggel a világ. A szent dolgok elvetése sok problémát generál: kik jogosultak mire, legitimációs-, érték- és morális válságok!
    A szent és a profán a társadalmi élet más területeire is kihat, pl.: profán – munkanap, szent – ünnepnap. Ezek a fajta periódusok kellenek. Fontosak a társadalmi életben. Ezeknek azonban rendszeresnek kell lenni (a profán után a szent dolgokkal való foglalkozás). Ez korábban – a felvilágosodás előtt – benne volt az egyházi szabályokban!

Sokat foglalkozott a totem kialakulásával, valamint a dogmákkal. Kulturális univerzálék: vérfertőzés tilalma, kannibalizmus mindig működtek. Ha a dogmák rendszeréből egyet-kettőt kiveszünk, az egész összeomlik.
Rítus:
Az, ami szabályszerűen visszatérő időpontokban szabályszerűen levezetett eljárással végzett szakrális tevékenység. A modern világban két fogalmi eleme marad meg, így rituális események lesznek szakralitás nélkül. A modern társadalmakban a közösség integrációját biztosító formája megmarad. Társas magány!