1871. Németország egyesülése:

Sok tudományos központ alakul ki, ellentétben Franciaországgal, ahol egy központ létezik, Párizs. Ebből kifolyólag a német szociológia intézményesülése elhúzódik, ám annál karakteresebbé fejlődik.
Újkantiánus iskola (neokantiánus) – Weberre a Dél-német neokantianizmus hatott. Kant nyomán a valóságot két részre osztja:

  1. természeti valóság
  2. társadalmi valóság

E két valóság kétféle megismerési módot kíván, így megkülönböztet természettudományt illetve kultúrtudományt vagy más néven szellemtudományt.
Hermeneutika: az értelmezés és a magyarázat módszere. A hermeneutika mint jelenség régi, ám mint tudomány, a XIX. században jön létre (Dilthey, Schleiermacher).

A PROTESTÁNS ETIKA ÉS A KAPITALIZMUS SZELLEME

1905. folytatásokban, 1907. egységes szerkezetben
Sombart monográfiája a kapitalizmusról (azonosítani szokták a modernitással, de ez maximum a modernitás gazdasági része).
Miért Európában alakult ki a kapitalizmus?

Sombart szerint a kapitalizmus a következőkből áll:

  1. technikai, technológia feltételrendszer
  2. intézményrendszer
  3. sajátos ethosz → a kapitalizmus szelleme = 1. gátlástalan nyereségvágy és 2. racionális gondolkodás (a judaista zsidó vallásból vezette le)

Weber sokat átvett Sombarttól. Az ő kapitalizmusképe a következő:

  1. sajátos intézményrendszer
  2. kapitalizmus szelleme →akkor szükséges, amikor a kapitalizmus kialakul, később nem.

A fegyelmet a kapitalizmusban valamilyen kényszer kell szülje. ő a protestáns vallásból származtatja ezt a fegyelmet. Milyen összefüggés van a kapitalizmus és az ethosz között és mi köze mindehhez egy vallásnak? Ennek magyarázatára két ideáltípust állít fel:

1. Kapitalista ethosz

  • Hivatástudat: elsősorban nem a haszon, hanem egy absztrakt értéknek való megfelelés hajtja a cselekvőt.
  • Józan, racionális életvitel: ellentéte a tradicionális mentalitásnak, jellemzője az önfegyelem, tervezés, kiszámíthatóság. Nem a gyors haszon a lényeg.
  • Az első kettő etikai színezete: a cselekvések tudatosak.

2.    Protestáns etika

  • Hivatástudat: szakrális jellegű, a Luther-féle bibliafordításból → az üdvözüléshez való elhívás → Istennek tetsző munka, megfelelni Istennek
  • Evilági aszkézis: nem önsanyargatás túlvilági jutalomért, hanem egy evilági értelmes puritán élet: önfegyelem és szorgalom.
  • Megváltási szorongás: Szenvedés teodíceája: értelmessé tesszük az értelmetlen világot.  Boldogság teodíceája: akik viszont jól élnek, tudni akarják, hogy jogosan élnek jól.

Hogyan változtathatja meg a protestáns vallás az emberek élethez való hozzáállását a puritanizmus irányába? („Világvallások gazdasági etikája”)
Weber szerint minden nagy világvallásra jellemző, hogy elsősorban racionalizálják az életet („A racionalizáció forrása a vallás.” – Weber).
A vallás független változó a társadalmak alakítása szempontjából. Minél inkább racionalizált egy vallás, annál nagyobb valószínűséggel szünteti meg magát.

  1. Intellektuális racionalizáció: a vallás négy különféle szükségletet elégít ki:
    társadalmi elégedetlenség
    hatalmon lévők legitimációs igényének magyarázata
    vallási élmény
    megváltás igénye
  2. Gyakorlati, életvitelbeli racionalizáció: az egyes vallások kénytelenek egyre konzisztensebben meghatározni magukat, ebből következően a gyakorlati élet is egyre racionálisabbá válik. A technikai racionalitás elősegíti a vallások megszűnését, egyszer rá való hivatkozással fogják irracionálisnak nyilvánítani a vallást. A technikai racionalitás azt is eredményezi, hogy a természetet sem fogjuk partnernek tekinteni.
    Az intellektuális racionalizáció igénye univerzális, tartalma azonban nem, lévén többféle vallás létezik. A technikai racionalitásnak azonban a tartalma is univerzális, kiszorító. (Ki az igazán kirekesztő? A vallás, mely megengedi más létezését, vagy a rideg technikai racionalitás, mely mindenek felett csak magában hisz?)

A vallások eltérő módon racionalizálnak:

  1. Lélekvándorlás
  2. Jó és rossz harca (gnosztikus vallások)
  3. Túlvilági lét (mediterraneum): A protestantizmus egyik dogmája a predestináció elve. Mindegy mit teszünk, az eleve elrendeléssel már születésünk pillanatában eldőlt a sorsunk, de nem tudhatjuk, hogy Istennek mi a célja velünk, kiválasztottak vagyunk-e avagy nem. Viszont kíváncsiak vagyunk. Isten nem mond semmit, jeleket azonban adhat, melyeket értelmeznünk kell (a természettudomány alapja ez a racionalitás). Akiket Isten nem választott ki, is megjelöli – a protestáns-üldözést a kiválasztottság jelének tekintették. Ha úgy is érezzük, hogy nem vagyunk kiválasztottak, akkor is úgy kell tennünk, mintha azok lennénk, különben kirekesztettek leszünk (meggyőződésünk ellenére is járunk templomba, stb.). Ha úgy teszek, mintha, akkor tulajdonképpen Istennek tetsző életet élek. A kiemelkedés, gyarapodás nem szégyen, épp ellenkezőleg. Józan puritanizmussal gyarapodni, tőkét felhalmozni  ez az a bizonyos kapitalista ethosz (ez hiányzik Marx-tól!).

Weber e két ideáltípust veti össze (nem pedig azokat a valósággal) és megállapítja, hogy oksági összefüggés nem állapítható meg, nem a protestáns etika hozza létre a kapitalizmust. Sőt, egyetért Marx-szal, de szerinte az nem elég, kell hozzá a protestáns etika is, a két ideáltípus között strukturális összefüggés van! Közöttük látható átfedések vannak.

A WEBERI CSELEKVÉSELMÉLET

Alapkategóriák

  1. Viselkedés – a viselkedő nem társít racionálisan értelmezhető értelmet viselkedésének.
  2. Cselekvés – a cselekvő értelmet tulajdonít viselkedésének.
  3. Társadalmi cselekvés – integrálja más cselekvők saját cselekvéseinek tulajdonított értelmét.

Társadalmi cselekvések (utólag rekonstruált) weberi ideáltípusa

 Eszköz Cél  ÉrtékKövetkezmény 
Célracionális
Értékracionális  
Emocionális   
Tradicionális    

Az emocionális és tradicionális tulajdonképpen nem is társadalmi cselekvés, hangsúlyozandó, hogy nem Weber állapította meg ezeket a kategóriákat. A tradicionális, bár elnevezése ennek ellentmondani látszik, létezik a modernitásban is.

Kauzalitás:
Az események kauzális menetét nehéz vizsgálni a társadalomban, mert szerteágazó, mégis meg kell próbálni követni, amíg lehet – adekvát kauzalitás.

Motívum:
A környezet elgondolása arról, hogy a cselekvő milyen értelmet tulajdonított cselekvésének.