1871. Németország egyesülése

Sok tudományos központ alakul ki, ellentétben Franciaországgal, ahol egy központ létezik, Párizs. Ebből kifolyólag a német szociológia intézményesülése elhúzódik, ám annál karakteresebbé fejlődik.
Újkantiánus iskola (neokantiánus) – Weberre a Dél-német neokantianizmus hatott. Kant nyomán a valóságot két részre osztja:

  1. természeti valóság
  2. társadalmi valóság

E két valóság kétféle megismerési módot kíván, így megkülönböztet természettudományt illetve kultúrtudományt vagy más néven szellemtudományt.
Hermeneutika: az értelmezés és a magyarázat módszere. A hermeneutika mint jelenség régi, ám mint tudomány, a XIX. században jön létre (Dilthey, Schleiermacher).

A SZOCIOLÓGIA TÁRGYA ÉS MÓDSZERTANA WEBER SZERINT

Objektivitás:

(„A társadalomtudományi és társadalompolitikai megismerés objektivitása” – az objektivitás szót többször idézőjelben szerepelteti. Átvett folyóirat első számában jelent meg. A szociológia szó egyszer sem fordul elő benne, csak a társadalomtudomány.
Értékmentesség problémája: gazdaságtani kutatás, kultúrtudományok sajátosságai és az értékmentesség, értékvonatkoztatás, ideáltípusok.
Értékmentesség
Érvelések során kétféle állítás fordulhat elő

  1. tényállítás (igaz v. hamis kérdésre felel)
  2. értékítélet (helyes v. helytelen kérdésre felel)

A kétfajta állításból egymásra nem lehet következtetni, azaz tényállításból nem lehet értékítéletet levezetni! Premisszákból sem következik, hogy a konklúzióban értékítélethez jutunk.
Szillogizmus: 1. pr.: minden ember halandó 2. pr.: Szókratész ember – konklúzió: Szókratész is halandó.
(Az átvett Archiv c. folyóirat korábbi készítői /Schmoller/ azt vallották, hogy a tudomány meg tudja mondani a politikának, hogy mit kell tennie. Weber ezzel szemben fejtette ki álláspontját.)

A kétféle állítástípus közötti további különbségek:

  1. a tényállítások univerzálisak („…hogy azt egy kínai is megértse…” – Weber)
  2. az értékítéletek nem univerzálisak, csak abból a kultúrából vezethetők le, melyben születtek, megértésükhöz elengedhetetlen az adott kultúra ismerete. Weber szerint az értékítéletek kommunikálhatatlanok, másnak el nem magyarázható, hogy pl. miért az adott életvitelt követi valaki.

A szociológiának értékekkel foglalkoznia kell, elkerülhetetlen, Weber szerint ez maga a szociológia tárgya.

Alapesetek:

  1. A tudomány segítségét kérik: a tudomány ekkor egy cél eléréséhez határozza meg az eszközt. A cél meghatározása eleve értékítéletet tartalmaz.
  2. A tudomány az eszköz meghatározásán túl meg tudja mondani az esetleges nem várt következményeket legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak.
    A tudomány nem dönthet azonban mások helyett, a döntés a cselekvőé! (Szakértő kormányokkal szembeni ellenérzése: a szakember politikusként nem szakmai, hanem politikai döntéseket hoz.)
  3. A tudomány, a társadalomban konkrétan működő értékaxiómákkal foglalkozik, melyekre vissza lehet vezetni a cselekvő szándékát. Értékek rendjének (világnézet, ideológia) vizsgálata.
    Weber szerint ezen értékaxiómák vizsgálata a szociológia legfontosabb tárgya! (konzisztencia és inkonzisztencia) A társadalomban működő értékek visszavezethetők néhány valódi értékre.

Az értékaxiómák közötti választás tulajdonképpen hit kérdése, tudományosan megalapozott nem lehet. Maga a szó „érték”, valamiféle – még ha profán is, de – hagyományon alapuló „örökséget” jelent. Mindenkinek kell, hogy legyen értékrendje a társadalomban, ez alapján válik egyáltalán kalkulálhatóvá a cselekvése. Erkölcsileg nem vehető komolyan az, aki nem kötelezi el magát valamely értékek mellett. Annyiféle értéket vihetünk a társadalomba, ahányféleképpen a saját ill. mások cselekvéseit értelmezzük.
Weber szerint a történelemnek nem lehet értelme, mert az értékek, melyek értelmet adhatnak neki, sokfélék, és a sokféleség összeegyeztethetetlenséggel jár. Mi visszük az értelmet a történelembe. Ezért a kultúrtudomány olyan értelemben, mint a természettudomány nem lehet objektív. A természettudományoknak lehetőségük van általános törvényszerűségek megállapítására. A társadalomtudományokban ilyen általános törvényszerűségeket nem lehet megállapítani. A társadalmi valóságnak mindig csak egy szeletét, egyedi esetet vizsgálhatunk, ezt magyarázhatjuk, de nem általánosíthatunk az egész történelemre.
A tudomány számára valami azért értékes, mert jelentős, nem pedig azért, mert helyes. Hogy mi jelentős és mi nem, a kutató dönti el, ez értékmozzanatot tartalmazó, vagyis nem objektív választás (értékvonatkoztatás).

A megismerés relativitása

Nem lehet egyszer és mindenkorra érvényes állításokat tenni a történelemre. Több ideáltípus egyszerre lehet érvényes, majd kiderül melyik a jobb. Több ideáltípus = több látószög. Az ideáltípus-képzés a hipotéziskészítés alapja.

A WEBERI CSELEKVÉSELMÉLET

Alapkategóriák

  1. Viselkedés – a viselkedő nem társít racionálisan értelmezhető értelmet viselkedésének.
  2. Cselekvés – a cselekvő értelmet tulajdonít viselkedésének.
  3. Társadalmi cselekvés – integrálja más cselekvők saját cselekvéseinek tulajdonított értelmét.

Társadalmi cselekvések (utólag rekonstruált) weberi ideáltípusa

 EszközCél ÉrtékKövetkezmény 
Célracionális+++
Értékracionális+++ 
Emocionális++  
Tradicionális+   

Az emocionális és tradicionális tulajdonképpen nem is társadalmi cselekvés, hangsúlyozandó, hogy nem Weber állapította meg ezeket a kategóriákat. A tradicionális, bár elnevezése ennek ellentmondani látszik, létezik a modernitásban is.

Kauzalitás:
Az események kauzális menetét nehéz vizsgálni a társadalomban, mert szerteágazó, mégis meg kell próbálni követni, amíg lehet – adekvát kauzalitás.

Motívum:
A környezet elgondolása arról, hogy a cselekvő milyen értelmet tulajdonított cselekvésének.