Az USA-ban 1870-ig nem volt európai mércével mérhető egyetem.

Az amerikai egyetemek eltérően fejlődtek az európaiaktól, a konkrét társadalmi igényekre reagálva.Az amerikai szociológia eltér az európaitól. Ennek okai:

  • Az amerikai ideológiai gondolkodás a társadalompolitika racionalisztikus megközelítésére törekedett (szerződés, reformálhatóság).

A meliorizmus sajátosságai:

  • Az ember nevelhető, a világ „csinálható”.
  • A szociális problémák megoldhatók célszerű társadalmi beavatkozással. Ez axióma Amerikában. Ehhez viszont ismerni kell a probléma struktúráját.
  • Beavatkozás akkor lehetséges, ha a folyamatok szükségszerűek, determináltak.

A meliorizmus értékmentesen írja le a társadalmat, ugyanakkor értékeket akar belevinni. Az a jó, amit az amerikai társadalom annak gondol. Az amerikaiak sokkal pozitívabban viszonyulnak az egyházhoz, értékeik jól levezethetőek a vallási tanításokból.

  • A beavatkozást tehát mindig a jobbítás indokolja.
  • A jobb társadalom megcsinálása elkötelezettség.
  • Jó az, amit az amerikai társadalom annak gondol; amit értékrendszere megfogalmaz, tehát ezt folyamatosan vizsgálni kell!

Az amerikaiak sokkal egyértelműbben viszonyulnak a vallásossághoz. Európából menekült elkötelezett vallási kisebbségi csoportok alapították az Egyesült Államokat. Ezáltal teljesen más jellegű társadalom formálódott, mint az európai, ahol az antiklerikarizmus erőteljesen jelen volt. Profán társadalmi normák, morális értékek válnak irányadóvá. Így tehát az amerikai szociológia mélyen gyökerezik a vallásban. A XX. század első évtizedeiben a szociológusok kb. 1/3-a eredetileg lelkész vagy teológus végzettségű.

A chicagói városszociológia:

Az urbanizáció az USA-ban a XIX. század végén óriási fejlődésnek indul (feketék a déli államokból + európai bevándorlók). A világ legdinamikusabban fejlődő városa ekkor Chicago (utána következik Budapest). Az amerikai társadalom szerkezete átalakul. A kialakuló nagyvárosokban bűnözés, korrupció, szociális feszültségek. 

Robert Ezra Park (1863-1947) és Ernest W. Burgess (1886-1966)

Burgess szerint a szociológia feladata a társadalmi problémák kutatása.

  • A kutatás természettudományos irányultságú és szellemű. A várost úgy fogja fel, mint együtt élő populációk ökológiai egységét.
  • Természetes zóna, expanzió, a belső mag dominanciája, szegregáció.
  • A morálon alapuló normatív integráció lehetősége. A kis közösségek kontrollja. Ezt rombolja szét az urbanizáció. Az individualizáció demoralizáló hatásainak kiküszöbölése, megszüntetése.

George Herbert Mead (1863-1931)

  • Massachusetts, South Hadley, apja lelkész.
  • A Harwardon James tanítványa, Németországban Wundté.
  • Behaviorista lélektan (inger – válasz). Meadnek nem igazán tetszett, próbálta kijavítani.
  • Amerikai pragmatizmus
  • Darwini evolúcióelmélet
  • A német filozófiai idealizmus

A Mead-i elmélet kategóriái:

Mead a kommunikációt állította a középpontba. Weber egyének racionális belátásaiból következő cselekvésstratégiákból „építi” a társadalmat.

Drukheim: Durkheim szerint elvész az egyén, a társadalmi tények tőlünk függetlenek, kijelölik az utakat.

Mead a kettő ellentmondásának feloldásával próbálkozik, a megoldást a kommunikációban látja.

A pszichikum (mind) – reflexivitással rendelkezik, ezt feltételezi az intelligencia.

A pszichikum összetevői:  Self: az én, mint érzéki, tapasztalati objektum (pl. van lábam)

A self részei:

a.) me: felépített én, b.) I: reaktív én. A pszichikum a szociális aktus szimbolikus interiorizációja. Funkcionális lényege: A jövőbeli reakció alternatív lehetőségei belépnek a jelenlegi magatartás meghatározásába (racionális cselekvés). A pszichikum révén önmagunkról mint érzéki-tapasztalati objektumról (self) alkotunk képet.

Self: felépített én  „Me”: képviseli az interiorizált általános másikat. Reaktív én: A spontán megnyilvánulásokért felelős én (spontaneitás, kreativitás hordozója, individualizált személyiséget reprezentálja).

Self (objektív én) kialakulása:

  1. Nyelv – magától értetődő előfeltétel
  2. Szerepjáték (konkrét másik) – szocializációs elmélet (gyermekkor)
  3. Szabályjáték (általános másik) – szocializációs elmélet (kamaszkortól)
  1. Szerepjáték – már a gyerekek is bele tudják képzelni magukat más szerepbe (papa, mama, stb.). A gyerekek nem helyezik struktúrába a szerepeket, pillanatok alatt váltanak. Ez működhet felnőttkorban is.
  2. Szabályjáték – a játékok analógiájára szabályok és társak vannak, a társak instruálják a cselekvést. Labdajáték: baseball (football). A csapattársaknak felém támasztott, ill. egymással szemben támasztott elvárásait ismerni kell, plusz minden játékos attitűdjét külön-külön is. A társadalomban meglévő szabályok hasonló módon sajátítandók el. Ezek a szabályok a társadalmasodás során kialakuló attitűdök, nem „írott” szabályok.

Az általános másik KOLLEKTÍV SZUBJEKTUM – maga a társadalom. Tartalmazza: 1. Az „Én” iránt tanúsított attitűdöket, 2. Egymás iránt tanúsított attitűdöket, 3. A közös társadalmi cselekvések közös attitűdjeit. 

Szimbolikus interakcionizmus:

G.H. Mead munkássága által inspirált irányzat, amely az éntudat kialakításában, az interakciók során történő értelemalkotásban, tehát a társadalmi viszonyok alakulásában rendkívüli jelentőséget tulajdonít a szimbolikus gondolkodásnak és értelmezésnek (ezeken belül is a nyelvnek). Ez az elméleti irányzat az általános emberi cselekvés megértéséhez mindenek előtt a megértésre irányuló szimbolikus tudatelemek feltárását tartja szükségesnek.

A szimbolikus interakcionizmus alaptétele, hogy identitástudatunk kifejlődésének alapja az ember önreflexiós képessége, vagyis az, hogy mások szemével lássuk önmagunkat (Mead, 1973). Az éntudat tehát azt jelenti, hogy az én lesz a megfigyelés tárgya. Ehhez szükség van az önmagamra vonatkoztatás és a szerepjátszás képességére, s mindkettő csak egy társadalmilag elfogadott jelentésrendszeren belül lehetséges, ahol az én, másik és tárgy kijelölése és szimbolikus reprezentációja megtörténhet. Ez a jelentésrendszer a társas valóság.