Spárta

A dór törzsek alapították a Kr.e. 9. század táján. Peloponészosz félsziget déli részen egy zárt terület. Kr. e. 8-6. századben a többi polisszal élénk kapcsolatot tartott fenn.
A hatalom a katonai arisztokráciáé. Lükurgosz a Kr. e. 8. sz. törvényekkel kívánta biztosítani az uralkodó osztály egységét.

A társadalom felépítését ismerteti:
kettős királyság 5 fős felügyelő bizottság 28 tagú vének tanácsa, Népgyűlés, Periopioszok, Helóták, Lükurgosz elrendelte, hogy a kiváltságos osztály tagjai azonos nagyságú földdel rendelkezzenek, étekzésük közösen történjék és gyermekeik egységes állami nevelésen részesüljenek.

Nevelés:

Célja :

Az állandő hari készenléter való felkészítés volt.
A harcosok legfőbb erényei:

  • a testi erő, edzettség,
  • bátorság,
  • fanatizmus.

A társadalmi tagózódás- kiváltságosok 8000 fő, a helóták 200 ezer fő (állandóan lázongtak)-aránytalansága miatt volt szükség harcképzett katonákra.

A polisz beleszólt  a polgárok legszermélyesebb magányügyiebe, pl:házasságkötés feltételeit szabályozták. Az újszülöttel az állam rendelkezett, s az életképtelennek tartott csecsemőket kitették a Taigetosz hegy melleti barlangba.
A nevelésre rendkívül nagy gondot fordítottak, a gyerek születéséstől kezdődik.
A fiúk családi nevelésük után, hétéves korukban táborokba kerültek, a paidonomosz(gyermekfelügyelő) vezetése alá. ők a legbátrabb fiúk a csoportokba, nekik feltétlen engedelmességgel tartoztak. Az állami nevelés rendkívül szigorú testi nevelésen túl értelmüket csak annyira képezték, amennyire az egy jó katonának szükséges volt, írni-olvasni, számolni alig tanultak meg, viszont fontosnak tartották a gondolataik egyszerü, tömör kifejezésést. Költészet és zene alig kapott helyet a fiatalok képzésében. Harci dalokat, indulokat énekeltek, melyben dicsőítik az életüket feláldozó bátrakat, és szidalmazták a gyávákat. A fiatalok erkölcsi neveléseének középpontjában a hazaszeretet, a fegyelem, az idősebbek tisztelete és a feltétlen endelmesség állt mint követendő érték.
A fizikai fájdalom elviselését és akíméletlen gyilkolásra való készenlétet sajátos beavatási szertartásokon kellett bizonyítaniuk. Ez volt a ”diamasztigószisz”(‘korbácsolás’) és “krüppteia” (rejtőzködés’)
A fiúk 20 éves korukban lettek tagjai a hadseregnek. Ekkor már megnősülhettek, de 30 éves korukig a kaszárnyában kellett élniük, csak 30 éves koruk után költözhettek családjukhoz, de 60 éves korukig katonakötelesek voltak.
A nevelés kiterjedt a felnőtt korra is, a polisz úgyműködött mint egy katonai tábor. Ha más dolguk nem akadt, felügyeltek a nevelőtáborokban lévő fiúkra, hasznos dolgokra tanították őket.Ügyeltek arra, hogy a nevelőtárok vezetői tisztségét egy arra érdemes férfi töltse be.
A spártaiak a lányok nevelését is fontosnak tartották, szinte a fiúkéval egyenlő képzésben részesítették őket. Elsősorban azért, hogy jövendő gyermekeik erős, edzett, egészséges szervezetven foganjanak meg. A férfiak távollétekor pedig nekik kellett vállaniuk az otthon védelmét.
Athén
Athénban a rabszolgák és a jogokkal nem rendelkező betelepültek (metoikoszok) számbeli fölénye nem volt olyan nagy, mint Spártában. Szolón kr. e. 594-ben ruházták föl kivételes törvényhozói hatalommal.
rendeletei:
• elengedte a földbirtokokat terhelő adósságokat
• megszüntette az adósrabszolgaságot
• véglegesen letelepült bevándorlóknak polgárjogot adott
• politikai jogot nem mindenkit részesitett egyformán, a jogok mértékét a vagyon nagyságától tette függővé

Athén rétegei:
• vezető réteg: hellén születésű arisztokraták és a legmagasabb jövedelmű polgárok=hajótulajdonosok, kereskedők, vállalkozók, iparüzemi- tulajdonosok.
• szabad emberek, akik az alapvető polgári jogokkal (szavazati jog, népgyűlésen való részvételi jog) rendelkeznek .

A város vezetői fontosnak tartották a gyerekek helyes nevelését, Darkón és Szolón elrendelték, hogy a szülők kötelesek a gyermeke neveléséről gondoskodni.
A polgárok testben és lélekben erősek, bennük harmóniába ötvöződik a testi és lelki kiválóság, az areté. A görögök hittek az egészséges, ép testben valóban erkölcsileg fejlett , tehát "ép"lélek lakozik. Ezt nevezték a "kalokagathia" ('kalosz'=szép, 'agatosz'=jó) elvének, amely szerint tehát a "szép" és a "jó" harmonikus egységben létezik.
A nevelés a családban kezdődött. A kisgyermek körül minden felnőtt abban versengett, hogy minél derekabbá tegyék. Ezért figyelmeztették állandóan a helyes viselkedésre szép szóval vagy akár  veréssel. a verést mindazonáltal csak végső esetben alkalmazták, a fegelmezés, a fenyités szigorának nem elsősorbana büntetés volt a célja, hanem a fejlődéshez szükségesnek tartott felügyelet biztostása.
Az oktatásból elvileg mindenki kivehete a részét, ez mégis csak a tehetősebbek gyermekeire korlátozódott a magánoktatásért fizetendő tandij miatt. A vagyonosak arra törekedtek, hogy  a gyerekeikből "jó poliszpolgár" váljék. Ehhez megfelelő műveltséget kellett elsajátitaniuk:
1. szakmai műveltség: ezt a szüleitől sajátitotta el.
2. általános műveltség: a jó polgárnak ismernie kellett népe történelmét, a mitológiát, a           klasszikus irók műveit. ez a műv. köv. részekből állt:
      1. múzsia nevelés (lélek nevelése)
 eredetileg: énekelt, zenével és tánccal kisért költészetre nevelés 
      később: művészeti nevlés, melynek két ága van:
  - irodalmi nevelés- klasszikus művek feldolgozása
  - zenei nevelés- ének, különféle lantszerű és fúvós hangszereken való       játék és tánc.(kithara, lyra, aulosz)
      2. gümnasztikai nevelés (a test nevelése): sport, torna, kifejező mozgás művészete

A gyerekek 6-7 éves koruktól magántantásban részesültek, melynek szinhelyei:
•  grammatisztész háza: alapkészségek (olvasás, irás, számtan) elsajátitásával foglalkoztak. olvasás: betük megismerésével kezdődött, ezután a tanár szótagokat irt egy táblára, amelyet a gyereke szótagolva utánna olvastak, később nyelvtant és irodalmat tanultak.
          mai pedagógus szavunk innen ered, azt a rabszolgát nevezték paidagógosznak ('gyermekvezetőnek'), aki a gyermeket a magántanitóhoz kisérte és segitett az otthoni tanulásban. később bővült a feladatköre, a fiú erkölcsi nevelője is lett.
• kitharisztész háza: hangszereken (kithara, lyra, aulosz) való játék tanitása kezdeben bemutatással, utánzással történt. Később hangszerkisérettel énekelték a lirikusok műveit. Tánctanitás is folyt itt.
• palaiszra ('birkózásra kijelölt hely'): hét éves koruktól kezdve gümnasztikai képzésre is elkisérték a gyerekeket. itt könnyűatlétika különféle ágait, és a küzdősportokat(birkozás, ökölvivás) gyakoloták.
• gümnaszion (gümnosz='meztelen'): idősebb fiúk itt folytaták a testgyakorlást. Ebben az épületegyüttesben kapott helyet  a fedelten és fedett futópályák, vetkőzésre és tisztálkodásra szolgáló szobák, később előadó termek és a könyvtárak. Egyre inkább a magasabb szellem itanulmányok helyszine lett.
Az érett fiúk az ékesszólás művészetének birtokában már beléphettek a z athéni közélet küzdőterére, a népgyűlés szinhelyére.
Az athéni magántanitók dijazás ellenében végeztékaz oktatást. Egyetlen állami intézmény az előkészitő iskola ephébia volt, ide 15 évesen kerültek a fiúk,  politikai és katonai előkészítő képzésben részesültek itt. 15-17 éves fiúkat melephébosz nevezték, megkülönböztetve a 18-20 éves ephéboszoktól, akik szervezett katonai kiképzést kaptak. eskütétel után teljesítettek határőrszolgálatot, ezután váltak teljesjogú athéni polgárrá.
Az athéni lányok nevelése:
Legtöbbjük csak a háztartásvezetési ismereteket tanulta meg anyjától. Olvasni és írni általában nem vagy csak alig tudtak. A nyilvános politikai életben nem vehettek részt, életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt noi lakosztálya a günakeion volt.

Róma
Rómában másféle eszmények alakították a gyermeknevelést, mint a görögöknél.
A „vir bonus” a (’ derék férfi ’) a rómaiak eszménye, amely az ősi paraszti társadalo9m értékeiből táplálkozik: a jó gazda gyakorlatias. Ez a gyakorlatiasság nyilvánul meg a hadsereg szervezésében, a jogrendszer kidolgozásában.
A „derék férfi” katonaként megvédi az impérium határait, új provinciákkal gyarapítja Rómát, köztisztviselők elősegítik a központi akarat érvényre jutását Rómában, polgárként a Fórumon részt vesz a város közügyeinek intézésében.
A római nevelés történetét két korszakra osztjuk: a hellénizmus előtti és utáni időszaka.

Nevelés a hellénizmus előtt:
A nevelés közege maga az élet volt.
 a gyerekeket a család,
 az ifjakat a katonáskodás nevelte,
 a közéleti szereplés gyakorlásának lehetőségét pedig a fórum biztosította

A római család zárt egységet alkotott, melyben az apa feltétlen hatalommal rendelkezett. Az apa magához emelte földről újszülött gyermekét s ezzel kezdődött a családi nevelés.
A rómaiak is foglalkoztak a gyerekkor sajátosságaival, fejlődési szakaszokat különböztettek meg:
 csecsemő neve infans
 a gyermekkor (puerita) 15 éves korig tartott
 felserdült ifjút adolescensnek hívták

A csecsemőt anyja dajkálta, s ő az első nevelője hét éves korig. A gondoskodás mellett megtanította az ősi hagyományokra, a vallás legfontosabb tanaira, a helyes viselkedésre. A lányok nevelése férjhezmenetelükig megmaradt a csald keretei között.
A görögökhöz hasonlóan felfigyeltek a gyereke játékos kedvére (csörgök, babák). A görögöktől eltérően nagy jelentőséget tulajdonítottak a gyerekekben rejlő természetes kíváncsiságnak, természetes emlékezőtehetségnek és versengéi szellemnek. Emellett negatív tulajdonságokat is észrevettek  bennük. A korabeli szövegekben sokszor előfordul engedetlen, hirtelenharagú, irigy gyerekről szóló híradás.
A fiúk nevelését 7 éves korukban apjuk folytatta. Megtanította írni, olvasni, számolni, elsajátítatta velük a 12 táblás törvényeket. Később elment velük a Fórumra, ahol részt vehettek a közügyek intézésében. Megtanulták a törvénykezés eljárásait, a szavazás lefolytatását. 17 éves koruktól ők is részt vehettek a szavazásban. Ekkor ölthették magukra a felnőttség jelképét, a toga virilist. A fiúk nevelésének másik jelentős színtere a katonaság volt. táborokban készítették fel őket a katonai kötelességeik teljesítésére.

Római nevelés a hellénizmus korában:
Görögország meghódítása (Kr. e. 146) után a birodalom asszimilálta a görög kultúra értékeit. Ez az átvétel a nevelésben is érződött, divat lett a görög dajkák felfogadása az újszülöttek mellé.
Római körökben viták alakultak ki a nevelési elvekről (magániskolákról, görög kultúráról). A görög nevelési elvek hatására megjelentek az első  magániskolák, és felváltották az addig egyeduralkodó családi-apai nevelést.

Elemi oktatás – „ludus” (ludus litterarius). A magániskolák közül ez volt az elemi műveletek (írás, olvasás, számolás) tanításának székhelye, ahol a ludi magister (vagy litterator) oktatott. Tandíjat fizettek a szülők az oktatásért. Alapiskola minden városban volt.
A tanítás szegényes körülmények között folyt (fabódé, vagy az utca egy elkerített része). A gyerekeket a tanulással eltöltött évek száma szerint osztották be csoportokba. Kb. hat óra hosszat voltak iskolában, egy ebédszünet közbeiktatásával.
Az olvasás és az írás elsajátítása fáradságos gyakorlás eredménye volt. Olvasni szótagolva „silabizálva” tanultak. E tárgyak tanulását könnyítették, hogy elefántcsontból vagy fából faragott betűkkel gyakoroltak, s jutalmul édességet kaptak.
Az írást a görög módszer szerint tanították (táblába vésett betűk mélyedésein kellett végighúzni íróeszközét).
A számtan tanítását „abacus”-szal (számolótábla) segítették.
A játékos módszerek mellett a római kisiskolában rendkívül szigorú fegyelem uralkodott. Elterjedt fegyelmezési eszközök volt a fűzfavessző (ferula) és a szíjkorbács.
Az iskolaév márciusban kezdődött, és csak a legnagyobb téli hideg és nyári meleg idején alatt szünetelt.

Középfokú oktatás – grammatikai iskola. Görög magántanítók nyitották  az első ilyen magániskola típust.
11-12 éves fiúkkal latin-és görög költőket olvasatott a grammaticus. Homérosz, Vergilius, Horatius és Terentius műveit előbb megtanulták, majd aprólékosan feldolgozták. Sort kerítettek a szövegek értelmezésére, magyarázatára, sőt a művek kritikai értékelésére is.

Felsőfokú oktatás – retorikai iskola. Az elsők Kr. e. I. században nyíltak meg. Korábban a politikai és jogi ismereteket egy-egy neves politikus, ügyvéd mellett lesték el a gyakorlatban. A retorikai iskolában elméleti ismeretek elsajátítása után szónokok és prózaírók műveit elemezték, majd maguk is tartottak deklamációt = nyilvánosan előadták a saját beszédüket.
Eme oktatás körébe sorolhatjuk még a jogi, orvosi és építészeti iskolákat.
Az ókori Rómában alakult ki a tudományoknak az a rendszere, amely később a középkor művelődését is befolyásolja majd: „a hét szabad tudomány”. A magasabb tudománnyal is foglalkozni kívánó művelt embernek nem elegendő a nyelvi készségek birtoklása (grammatika, retorika, dialektika), hanem jártasnak kell lennie az elvont gondolkodásban is (aritmetika, geometria, asztronómia, musica). Mercurius Capella 420 körül írt allegorikus művében elsők között írta le a hét tudományt. Később, a 8. Évszázadban két részre osztották:
 trivium: szóval és szöveggel foglalkozik (grammatika, retorika, dialektika-logika)
 quadrivium: elvont dolgokkal foglalkozik (geometria, aritmetika, asztronómia-asztrológia és zeneelmélet),
megismerése előkészült volt a magasabb tudomány, a filozófia tanulmányozásá-hoz.
Rómában a lányok nevelése alapvetően különbözött a fiúkétól. A nőt mint édesanyát tisztelték, ezért a nevelésnek véső soron erre a szerepre kellett felkészítenie  a lányokat. A szegényebb polgárok lányai ugyan együtt járhattak a „ludus”-ba a fiúkkal , hogy ott tanuljanak írni, olvasni, számolni, de magasabb iskolákba általában nem kerültek. A jómódúak lányai otthon édesanyjuktól és házitanítójuktól szereztek irodalmi és zenei műveltséget.

SZÓKRATÉSZ: (Kr. e. 469-399)
Alakja neveléstörténeti szempontból is jelentős. Az erény (areté) keletkezésének, taníthatóságának kérdéseivel foglalkozott.
Szókratész (Kr. e. 470-399) érdeme, hogy síkra szállt az örök erkölcsi értékek jogainak visszaállításáért.
Szókratész is hangoztatta a protagoraszi tételt, mely szerint: "minden dolog mértéke az ember". Ô azonban a megismerõ, gondolkodó és cselekvõ embert állítja vizsgálódásának középpontjába
Filozófiája szélsõségesen racionalista. Az igazi megismerés forrását
az emberi tudatba helyezi át.
A kétféle megismerés útjaSzókratész felfogása szerint a következõ:
1. A szakemberek: a tárgyi ismeretek tanulását jelenti, egy alacsonyabb rendû, relatív értékû tudást eredményezhet.
2. Ha a dolgokat a belsõ tudatmûködésünkkel vizsgáljuk, szert tehetünk az egyedül igaz, valóságos ismeretekre.
Neveléstörténeti szempontból nagyon jelentõs Szókratésznek az eljárása, mellyel vitapartnerét a konkrét tapasztalat zavaros képzeteibõl rávezette az igazságra. Ez a szókratészi "bábáskodás" (maieutiké) tulajdonképpen nem más, mint induktív eljárások sorozata. A heurisztikus módszer alkalmazásával a beszélgetés során a konkrétumból kiindulva, mesterien megfogalmazott kérdések sorozatán át jutott el az általános igazságokig. A kérdéseivel szinte észrevétlenül vezeti rá a helyes útra. Így válik végül teljessé a tudás, amelynek megszerzése Szókratész szerint csak visszaemlékezés az ismeretekre.
Sz. képviselte az etikai intellektualizmus álláspontját. Aki tudja a jót, az törekszik megvalósítására
Pedagógiáját is ez jellemzi: Hitt az erény taníthatóságában, abban, hogy a tudás nemesíti az embert. A tudás átadására kimunkált egy mesteri módszert, a heurisztika, a "rádöbbentés" mûvészetét.
PLATÓN(Kr. e. 428/7-348/7)
Platón (Kr. e. 428/7-348/7) jelentõsége pedagógiai szempontból is felbecsülhetetlen. Érdeme ezen a téren kettõs: egyrészt rendkívül szemléletes módon ábrázolta a korabeli görög nevelést, másrészt pedig egy sajátos, egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott.
Neveléssel szinte valamennyi mûvében foglalkozik. Az "Állam" és a "Törvények" címû dialógusában aprólékos részletességgel és rendszerbe foglalva tárgyalja a nevelés és az oktatás kérdéseit.
"Állam" címû munkájában abból a ténybõl indul ki, hogy, a polisz társadalma valójában három fõ osztályra tagolható: filozófusokra, katonákra és kétkezi dolgozókra. (A rabszolgák felsorolásból hiányoznak.) Tökéletes városállam úgy jön létre, hogy érvényesül az igazságosság eszméje, azaz mindenki az õt megilletõ helyet tölti be a társadalomban. Csak így valósulhat meg az államban a harmónia. A cél az állam boldogsága.
Milyen erények jellemzik a különböző ksztok tagjait?
Filozófuso erénye a bölcsesség. Az állam vezetésére kizárólag õk alkalmasak. Õrök õk is, akárcsak a következõ kaszt tagjai.
Harcosok, a filozófusok segítõi. Az állam területi sérthetetlenségét védelmezik. Család- és vagyonközösségben élõ férfiak és nõk e kaszt tagjai, erényük a rettenthetetlen bátorság.
Dolgozók csak a józanság, erényét képesek önmagukban kialakítani. Feladatuk a társadalom mûködéséhez szükséges anyagi javak elõállítása.
Egyes kasztok zártak, kivéve a katonákét. Egyedül a katonák legkiválóbbjaiból lehetnek filozófusok, tehát vezetõk. Ehhez a gondosan megtervezett nevelés segíti hozzá a fiatalokat, amelybõl fiúknak és lányoknak egyaránt részesülniük kell.
1. ELEMI KÉPZÉS:  nevelését kisgyermekkortól kezdve szigorú ellenõrzni kell.El kell érni, hogy az édesanyák és a dajkák a megfelelõ szempontok szerint kiválasztott meséket mondják a gyermekeknek. A homéroszi költészetet is káros (Iliász és Odüsszeia költõje sokszor az istenek gonoszságáról beszél, s ezzel rossz példát nyújt a fiataloknak.)
Ugyanez a helyzet a drámákkal. Utánzásra késztetik a fiatalokat.
Az sem közömbös, hogy milyen zenére tanítjuk a jövendõ õröket s filozófusokat. Platón hisz a zene lélekformáló erejében. Az ion és a líd hangnemet mellõzendõnek tartja. A dór és a fríg viszont éleszti a harci kedvet, bátorsággal tölti el az ifjak lelkét. A húros hangszerek közül csak a lírát és a kitharát engedélyezte.
Platón nevelési rendszerében fontos szerep jut a testi nevelésnek. Feladata az egész szervezet fejlesztése, edzése, a test és a lélek összhangjának megteremtése.
A gümnasztikai nevelés mellöl a múzsai nevelés sem hiányozhat. A himnuszokat és magasztaló énekeket tanított a fiatal fiúknak és lányoknak.
2. középfokú képzés: Miután az õrök letöltötték két-három évig tartó katonai szolgálatukat, húsz éves korukban kezdenek hozzá a tíz esztendeig tartó matematikai elõtanulmányaikhoz. A matematikai képzés keretei között tanítandó aritmetika, geometria, asztronómia és zenetudomány csupán elõkészület a dialektikához.
3. felsőfokú képzés:  Csak harminc éves koruktól kezdve foglalkozhatnak dialektikával öt esztendõn keresztül. Harmincöt éves korától kezdve a leendõ filozófus tizenöt éven át a közélet gyakorlatában bizonyítja rátermettségét, felkészültségét, s csak ötven esztendõs korára lesz kész arra, hogy az állam vezetõi közé lépjen.

Másik fontos mûvében, a Törvényekben gyermeknevelés gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Gonolatait csoportosítjuk, érékelhetővé válik, milyen képet alkotott a gyemekről. A következõ táblázat ennek a fejlõdésmenetnek az egyes szakaszait szemlélteti:
Életkor Jellemzõ vonások - gondozási, nevelési feladatok Forrás
"Törvények"
0-2 év A gyermek lelke "hajlékony", formálható.
"Az újszülöttet, mint a viaszt alakítani kell."
Pólyázásra van szükség két éves korig.  789e
2-3 év A kisgyermek sírással jutatja kifejezésre vágyait.
A dajkák figyeljenek a kisded "jelzéseire".
Amíg a gyermek nem tud járni, a dajka vigye mindenhová, hogy élményeket gyûjtsön.
"A kisdedet a lehetõ legkevesebb fájdalom, ijedség és szenvedés érje."
Kisgyermekkorban "oltódik bele mindnyájunkba döntõ jelentõséggel egész jellemünk a szokás hatalma folytán". 792a
789e
792b
792e
3-6 év "A gyermek lelkületének szüksége van a játékra."
A gyerekek játsszanak együtt csoportosan a dajkák felügyelete mellett. A fegyelmezés ne legyen túlzott, de a kényeztetést is kerülni kell. 793e
794a,b
793e
6-serdülõ kor A gyermekeket már el kell különíteni nemük szerint.
A fiúk gimnasztikai és múzsai nevelésben részesüljenek az iskolában.
A gimnasztika (torna, birkózás, lovaglás, fegyverforgatás, tánc) a testet fejleszti, a múzsai nevelés a lelket nemesíti.
A lányok szintén ismerjék meg a gimnasztikai egyes elemeit. 794c,d
794d
795e
794d
Ebbõl a táblázatból is kitûnik: Platón számára fontos volt a gyermek, érdekelték a gyermekkor sajátosságai. Úgy vélte, hogy alakítani, formálni, tanítani kell õket, hiszen tõlük függ a jövõ, az állam jóléte.
ARISZTOTELÉSZ(Kr. e. 384-322)
Arisztotelész (Kr. e. 384-322) Platón filozófiai iskolájában, az Akadémián tanult. érdeklõdési köre kiterjedt a pedagógiára is. Gyakorló nevlőként, kora nevelési gyakorlatának kímélletlen kritikusaként és önálló pedaagógiai rendszer kidolgozójaként tartjuk számon.
1. Nagy Sándor nevelõje, megalapozta Alexandrosz irodalmi műveltségét, politikai témáit. Rendszerező munkát is végzett: állat- és növénytani:, majd kora 158 alkotmányát.
A sztageirai bölcs kíméletlen kritikának vetette alá kora nevelési gyakorlatát.
2. Az athéni nevelést "kétes értékû"-nek  tartja, mert tisztázatlan a célja. A spártai nevelés sem megfelelõ, mert "egészen elállatiasítják a gyermekeket. Platón állama szerinte azért nem megfelelõ, mert nem ismeri a család intézményét. Az ilyen államban "felhígul a szeretet". A magántulajdon megszüntetése sem helyes.
3. Fiának szánt mûvében, a "Nikomakhoszi ethiká"-ban arról ír, hogy az emberi élet célja a boldogság. A cél tehát erényes polgárok nevelése. Az erényeket kétfélék lehetnek: erkölcsiek és szellemiek. (Erkölcsi erény például a bõkezûség, önuralom, igazságosság, bátorság; szellemi erény pedig az okosság, belátás, éles elméjûség.) Az erkölcsi erényeket szoktatás útján alakíthatjuk ki, a szellemieket pedig oktatás-tanítás segítségével. "Az erénynél a tudás keveset vagy éppen semmit sem nyom".
Ha többször, újra és újra erényesen cselekszünk, kialakul bennünk a lélek erkölcsös habitusa. Ez lesz az erényes cselekvés garanciája. Az oktatás keletkezett erkölcsi erényeket ugyanis csak az ész útján lehet tudatos erénnyé alakítani. A megszerzett tudás nem elegendõ, sõt káros is lehet, ha azt rossz cél érdekében használja fel az ember.
A nevelés gyakorlata. A következõ táblázat a Politika alapján foglalja össze az elsõ hét esztendõ fejlõdési szakaszait és gondozási-nevelési feladatait:
Életkor Jellemzõ vonások - gondozási, nevelési feladatok Forrás "Politika"
Születés-elválasztás A test gondozása és módszeres edzése fontos feladat.
"Bõséges tejtáplálék felel meg a testnek."
"Minél kevesebb bort élvezzen a gyermek".
Szoktassuk hozzá a hideg elviseléséhez.  1336a
2-5 év "Semmiféle tanulásra nem ajánlatos fogni a gyermeket."
Mozogjon sokat.
Foglalkozzunk és játsszunk vele.
A meséket a gyermekfelügyelõk ellenõrizzék.
Ne büntessük, ha sír, hiszen ez is testgyakorlás.  1336a
5-7 év Még mindig otthon neveljük.
"A gyermekfelügyelõknek vigyázniuk kell e gyermek idõtöltésére."
Óvjuk az illetlen beszédtõl, szobroktól és képektõl.
Ne halljon másokat gúnyoló verseket, ne lásson vígjátékokat. 1336b
1336b
7-serdülõkorig Folytasson tanulmányokat.  

Ettõl kezdve nevelõje fokozatosan a bevezetheti a tudományokba és a mûvészetekbe. A tanítandó tárgyak a következõk: 1. írás-olvasás, 2. nyelvtan és irodalom, 3. testgyakorlás, 4. zene, 5. rajzolás.
Arisztotelész nagyobb fontosságot tulajdonít a zenének. Úgy véli, hogy a zene képes az indulatok és szenvedélyek levezetésére, s így megtisztítja az erkölcsöket. A hangszerek közül a fuvolát elutasítja, csak a lírát engedélyezi. A hangnemek terén a dór mellett foglal állást
A nevelés végsõ célja nála is az "állam boldogsága".

QUINTILIANUS
A római pedagógiai elmélet és gyakorlat legkiemelkedõbb egyénisége Marcus Fabius Quintilianus volt (35-tôl a század végéig). Retorikai iskolában oktatott, a császári udvarban mûködött nevelõként. Visszavonulása után írta meg a "Szónoki képzés tizenkét könyve" (Institutionis oratoriae libri duodecim) címû nagyszabású mûvét.
Könyvében részletesen foglalkozik a kisgyermekek nevelõ környezetével. Az elsõ évek benyomásai a legmaradandóbbak. Ügyelni kell a dajkák kiválasztására. A gyermekkel foglalkozó személyek (szülõk, dajkák, nevelõk) mûveltek legyenek. Az édesanyák beszédének nevelõ hatására, külön felhívja a figyelmet.
Az olvasás és a görög nyelv tanítása már iskoláskor elõtt elkezdhetõ - véli Quintilianus. (Játékos segédeszközként többek között elefántcsontból faragott betûket ajánl.)
Szembeszáll az arisztokratikus elkülönüléssel, s nyilvános iskolát ajánl. Így a gyermek már kiskorától kezdve megszokja a nyilvánosságot. Q. fontosnak tartja az emlékezőtehetéség felismerését és fejlesztését, s a tanító használja ki a gyemekben meglévő utánzási hajlamát, tanulékony természetét.A gyerek a jutalmazásra és a kudarcra egyaránt fogékony:
Fellép a testi fenyíték ellen. Büntetni kell a gyermeket, ha nem engedelmeskedik, de verni semmi esetre sem szabad.
A veréssel szemben kialakított álláspontja egyedülálló az egész ókori nevelésben.
Quintilianus pedagógiájában különösen hangsúlyos az a gondolat, hogy a szónoknak, az köztisztviselőnek nem elegendõ a mûveltség megszerzése, ehhez társulnia kell az erkölcsös jellemnek is.