Frankfurti iskola

Csak részben kapcsolódik a frankfurti egyetemhez. A kutatóintézet (20-as évek) az egyetem szervezeti rendjén kívül jött létre. Első tudományos igazgató Grünberg bécsi szociológus, 1930-ig irányítja.
A nagy korszak ezután kezdődik:
M. Horcheimer lesz az igazgató. Sok embert visz az intézethez, akik jelentősek lesznek: H. Marcuse, Theodor Adorno, Erich Fromm, Zorke testvérek (egyik kém a II. vh-ban, japánok kivégzik).

Max Horcheimer (1895-1973)

Pacifista (magánemberként is), konfliktuskerülő, csendes ember, filosz alkat. Weber Politika mint hivatás előadásán ő is ott van – csalódott, többet várt Webertől, aki szerinte az első világháború tragédiája után sem vált meg …. nézeteitől. Lukács György is hatással volt rá, méghozzá negatív hatással. Vele szemben próbálja kifejteni álláspontját (Lukács – Tanácsköztársaság – népbiztos – 2 orosz katona kivégzése).
Heidegger ekkor Freiburgban oktat, ő is hat Horcheimerre.
Eszmék, melyek hatottak Horcheimerre:
  1. racionális Descartes-i gondolkodásmód, fenomenológia
  2. Marx
  3. Judaizmus mint vallás (etikai elvek kerülnek belőle társadalomelméletébe)

Igazgatóként a társadalomkutatásba próbálja beemelni az empirikus kutatást. 1933-ban már májusban bezárják az intézetet a nácik. A kutatók elhagyják Németországot, végül Amerikában jönnek össze újra: NY-ban és Chicagoban (fasizmus kutatás). A világháború után páran visszatérnek Németországba, köztük Horcheimer és Adorno. Ekkor kezd valóban iskolává válni, végül generációkat nevelő iskola lesz (3. generáció pl. Habermas).

M. Horcheimer:

A hagyományos és kritikai elmélet
Marx-tól és a júdaizmusból veszi át, hogy mindig az elnyomottak helyzetét vizsgáljuk. (Szalai Erzsébet – rendszerkritikai baloldal!)

Horcheimer – Adorno:

A felfilágosodás dialektikája / A felvilágosodás fogalma (tanulmány)
Az emberi tudás nem a felvilágosodással kezdődik, jóval hamarabb, amikor az ember meghatározza magát a világban. A mitológiai gondolkodás metaforákban megírtxxxxxxx
A felvilágosodás „felülírta” a mítoszok világát a tudománnyal, ám Horcheimer és Adorno szerint, ha a tudományos gondolkodás lenne ma a túlsúlyban, a világ nem folytatna ilyen agyatlan önpusztítást. Szerintük e két végpont közé kívánkozik valami. Véleményük szerint a felvilágosodás nem cserélte le a mitológiai gondolkodást, csupán kicserélte a tartalmát.
A mitológiák működését is vizsgálják Odüsszeusz mondakör  hogyan mutatható ki benne a racionalitás (szirének szigete) – a modern ember ismeretvágya (mediterrán gondolat: a tudás megszerzése bűnössé tesz, bepiszkít).
A felvilágosodás tudomány-mítosza hiteti el az emberrel, hogy ő a természet ura. Az ember nem jól él a lehetőségeivel, úgy gondolja, hogy saját céljai érdekében bármit megtehet a természettel. Ezt nagyon rühellik Hocheimerék. Ráadásul ez a gondolkodás szerintük átment a társadalomba is (gulág, koncentrációs tábor, stb.).
Támadják a következőket:

  1. a totális államformákat (nemzeti szocialista, kommunista)
  2. a természettudományos gondolkodásformának a társadalomra való alkalmazhatóságát (a tudóshoz hasonlóan, aki molekulákkal kísérletezik, a politikus is azt fogja gondolni, hogy bármit megtehet, de itt emberekkel).

Racionalitás – az individuumhoz hasonlóan a társadalom működése se csak racionális, hanem emocionális, sőt, néha irracionális.  

Kultúripar (tanulmány)

A modernitás kulturális dimenziója, az az átalakulásxxxxxxxxxxxxx

  1. I időszak: XIX-XX. század fordulóján. A korábban vidéken élt emberek városba kerülésükkor bizonyos identitásválságon mennek keresztül. Tömegkultúra, mely rögtön indulásakor megkülönböztetett az elitkultúrától.
  2. II időszak: (rádió-mozgókép) Kultúripar korszaka. Itt már ipar módjára gyártják a tömegkultúra termékeit (filmek, képregények, stb.). A sztárok mintegy logóként, emblémaként, hívójelként funkcionálnak. Oscar-díj: a filmipar emblémagyártó intézménye.
    A kultúripar meg akarja venni a fogyasztót, ezért egységesít(?) (Donald kacsa, ha bejött, marad).
    Tudattermelés: a fogyasztót is lehet formálni. Adorno élesen bírálja, hiszen a fogyasztóvá nevelés kora gyermekkorban kezdődik. Adorno szerint ez a tudattermelés abszolút tudatosan és néhány helyről irányítottan történik. Ezen állítása – főleg Hollywoodból – Adorno-ellenes mozgalmat indít, ám ez épp a hatvanas évek diáklázadásai idejére esik, mely mozgalom élére pl. Marcuse-t választotta. Hívták előadni Horcheimert (nem ment), Adornot, aki végül el is ment, de – egy ruháját ledobó hölgy láttán – szívrohamot kapott, fél éven belül meg is halt, valamint a fiatal Habermast.
    Tömegkultúra kritika kritikája: Adorno nem tudja bizonyítani a kultúr(összpontosítás idegen szóval mi lehet?). És azzal, hogy lebunkózzák a tömegkultúra fogyasztóit, azzal saját baloldaliságuknak mondanak ellent, holott épp nekik el kellene fogadniuk, hogy nem mindenki tudja befogadni az elitkultúrát. Azaz, a tömegkultúra-kriika antidemokratikus.
    A tömegkultúra elkerülhetetlen, ott van mindenhol.