Robert Karl Merton (1910-2002)

Kelet-európai bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot. Az 1930-as évek végén a Harvardon posztgraduális képzésen Parsons tanítványa is volt, de nem vált követőjévé, kapcsolatuk hivatalos maradt. A Columbia Egyetem vezető szociológusa majd tanszékvezetője volt. Rengeteget publikált.

Azt állítja, hogy: „A szociológiának azért nincs Einstein-je, mert még a Keplerje sem született meg.” Másképpen fogalmazva Merton szerint a nagy általánosító szociológiaelméleteknek nincs aktualitása, mert nincsenek meg az előfeltételei. Nem történt meg az eddigiek feldolgozása. A mikroszociológiai empirikus kutatásokkal szemben is megfogalmaz kritikát: szerinte ezek újat nem mondanak. Rengeteg adatot feldolgoznak, de nem vezetnek új felismerésekhez.

Szerinte a szociológia aktuális feladata a középszintű elméletek megalkotása. Elméletek, melyek kifejezetten arra hivatottak, hogy operacionalizáljanak. Céljuk, hogy kutatások épülhessenek rájuk. A cél a kvázielmélet-gyártás, amik később konkretizálhatóak.

Merton a funkcionalizmussal foglalkozik a legtöbbet. Kritikája Parsons és tanítványai felé irányul. Először a funkcionalizmus mint szó többféle értelmét vizsgálja: mint funkció, funkcionalizmus és funkcionalista. A funkció nagy nyilvános szereplést, előadást is jelent, ilyen jelentése a magyar nyelvben nincs, de a weberi, durkheimi megközelítésben létezik. Úgy látja, hogy a funkcionalizmus a durkheimi megközelítéshez áll legközelebb, vagyis annak vizsgálatához, hogy a részek mennyiben járulnak hozzá az egészhez.

Vizsgálja a standardeket is, így megkülönbözteti a megközelítések három fajtáját:

  • funkcionalista szükségszerűség,
  • funkcionális nélkülözhetetlenség,
  • funkcionális általánosítás.

Felteszi a kérdést, hogy mik a nélkülözhetetlen elemek. A választ Davies és Moore cikke alapján dolgozza ki, mely szerint minden társadalom rétegzett és hierarchizált. A szűkösen rendelkezésre álló javakat el kell osztani. A társadalom működése szempontjából fontos feladatok között szintén sorrend van, melyek közül bizonyos feladatok ellátása nagyobb képességeket, elsajátítóitól nagyobb erőfeszítéseket igényel, mint mások. Így a társadalomtól azt az ígéretet kapják, hogy a szűkösen rendelkezésre álló javakból őket majd nagyobb mértékben fogják honorálni. A több pénz az önmegvalósítást teszi lehetővé, ami presztízzsé válik. Ha az ígéretet teljesítik, és valóban több jut ezeknek az embereknek, akkor ez emberek közti különbségeket eredményez, így rétegzett, hierarchikus társadalom jön létre. A leírtakból kitűnik, hogy ennek létrejötte szükségszerű.

Merton megfogalmazza a tíz legfontosabb szempontot, amelyek mentén összehasonlítja a funkcionalizmust és a konfliktuselméletet. E tíz szempont szerint a funkcionalista megközelítésre az alábbiak vonatkoznak:

  1. Társadalomkép – az embert a társadalom humanizálja, emberré teszi sajátos kultúra elsajátítása révén.
  2. Emberkép – az ember eredendően nem jó, a társadalom tudja azzá tenni.
  3. Szükségletek – mindig rendszerszükségletekről beszél
  4. Működési elv – rendszer, alrendszer és különböző struktúrák
  5. Rétegek – igazságos az elosztás, mert az egyenlőtlenség szükségszerű (Davies és Moore), teljesítmény alapján történik. A rétegeknél mindenesetre igazságosabb.
  6. Rétegek fenntartása – fennmaradásuk konszenzussal történik.
  7. Államhoz való viszony – államra és jogrendre szükség van. Kijelöli a korlátokat, élhetővé teszi az életet.
  8. A rétegek, osztályok jellege – nominális kategóriák csupán, gyárthatóak, nem ténylegesek, bárki meghatározhatja őket.
  9. Státusz-áthagyományozódás – kisebb jelentőséget tulajdonítanak neki, létét nem tagadják.
  10. Értékek – döntő jelentőségűek!!
    Ugyanezen tíz szempont szerint a konfliktuselméletre az alábbiakat vonatkoztatja:
  11. Társadalomkép – a társadalom eredendően rossz dolog.
  12. Emberkép – az ember eredendően jó, a társadalom rontja el (Rousseau).
  13. Szükségletek – mindig individuális szükségletekről beszélnek.
  14. Működési elv – érdek-összeütközéseken alapul. Ezek általában individuálisak.
  15. Rétegek –  igazságtalan. Az egyenlőtlenség forrása szerintük a rétegesedés..
  16. Rétegek fenntartása –  erőszakkal tartják fenn a rétegződést.
  17. Államhoz való viszony – az aktuális állam- és jogrend sohasem jó.
  18. A rétegek, osztályok jellege – valóságos felosztása a társadalomnak, amely működésében nap mint nap érezhető.
  19. Státusz-áthagyományozódás – nagyon fontos szerepe van, sokat számít, ki hová születik.
  20. Értékek – kisebb jelentőségű, az aktuális hatalmon lévők hatalmának legitimációit látják bennük.

Merton a nélkülözhetetlenség és a szükségszerűség kapcsán ezek alapján vizsgálódott. Merton szerint a látens funkciók jelentősek, a szociológia ezekre figyelhet fel.

Merton középszintű elméleteinek egyik példája a deviancia-elmélet:
Ezen belül alkalmazkodás-típusokat különböztet meg, durkheim anómiás állapotát fejleszti tovább. Két dimenzió mentén vizsgálható:

  • értékek: legitim célok határait szabják meg. Minél szervezettebb a társadalom, annál hatékonyabban jelöli ki a célokat.
  • eszközök: milyen eszközöket vagy feltételeket biztosít.

E két dimenzió szerint megkülönböztetünk különcöket, újítókat, rituálisokat (csak a szabály számít), visszahúzódókat (sem a célok, sem az eszközök nem érdeklik) és lázadókat (új célokat új eszközökkel ér el). A deviancia Merton számára kulturális, nem pedig biológiai jellegű. A konformhoz képest bármi lehet deviáns, sőt, a konform is lehet deviáns, mivel a deviancia kultúrafüggő. A deviancia és a normális/konform viselkedés között tehát nincs éles határ.