24. T. Parsons cselekvéselmélete - 2.7 out of 5 based on 7 votes

Olvasóink értékelése: 3 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

TALCOTT PARSONS

1902-ben született, apja protestáns lelkész, teológus és irodalomtanár volt. Közép-Nyugat Amerikában nőtt fel, a ’20-as években egyetemi tanulmányokat folytatott, sok mindent tanult. 1924-25-ben, majd 1925-26-ban Európába utazott. Londonban tanult (Marshall, Pareto), Németországban Weber munkásságával ismerkedett meg, később munkáit fordította is. Durkheimet is tanulmányozta és fordította. A Harvardon lett tanársegéd, majd professzor.

Életműve:

Cselekvéselmélet, funkcionalista rendszerelmélet. Több cselekvéselméletet dolgozott ki. A ’40-es évek végén cselekvési rendszerelmélettel foglalkozott, majd a funkcionalista rendszerelmélettel. Saját elméletét egységesnek tekinti.

Első jelentős műve:

A társadalmi cselekvés rendszere – 1937

Kísérletet tartalmaz, az európai klasszikusokat próbálja rendszerbe foglalni, bár jelentősen eltérő iskolákat alapítottak. Cselekvéselméletet állít fel, ahol a cselekvés áll egyrészt egy magányos cselekvőből, ezért nevezik ezt később monatikus cselekvéselméletnek, Habermas nyomán. Létezik egy, a cselekvőktől független normatív rend. A célok rendszere, lehetőségek katalógusa fogja ezeket össze. Egész életében a közgazdasági utilitarista cselekvéselméletekkel szemben igyekezett megfogalmazni elméletét. Ítélete szerint a közgazdaságtan elméletben elképzelt zárt gazdasági alrendszere a valóságban szétfolyik a társadalomban, illetve másik oldalról, a gazdaságon kívüli motivációk belefolynak a gazdasági cselekvésekbe. Ebből vonja le a következtetést, hogy csak analitikusan szabad felfogni a gazdaság zárt rendszer jellegét.

Azzal, hogy monatikus cselekvőket tételez, nem veszi figyelembe más cselekvők befolyását, nincs kommunikáció, a másik cselekvő pusztán szociális tárgy, a szituáció része. A normatív rendben fel van sorolva a lehetséges célok katalógusa, így nem eshet szét a társadalom. (A célok katalógusa = Durkheim kollektív tudatával.) A normatív rend tartalmazza a társadalomban választható célokat, egyfelé tereli ezáltal a monaszok cselekvéseit.

Beemeli Webert is. Kihagyja viszont a racionalitást. Parsons nem elemzi több együttesen cselekvő cél- és eszközválasztását. Ha lenne kommunikáció, a normatív rend hatályát vesztené, mert így azok újrafogalmazhatókká válnának. A normatív rend független az emberektől, transzcendens, isteni világból következő. Nem kultúrák közötti, hanem egyének közötti összehasonlításokat eredményezhetne, ha a kommunikáció létezne, annyiféle racionalitás lehetne, ahány normatív rend.

A Parsons-szövegek szelektíven interpretálják a nagy elődöket. Pareto kategóriája volt a reziduumok kategóriája, amely Pareto legtöbb interpretálója szerint a cselekvések racionális megfontolása mögötti ösztönök gyűjtőkategóriája. Parsonsnál a reziduumok az egyéni cselekvő céltételezésének értékei. Úgy működik, ahogyan az ösztönök működtetik az embert. Az elsajátított értékek szinte úgy befolyásolják a célválasztást, ahogyan az ösztönök tennék. A logikus cselekvések cél-eszköz szerint kalkuláló szférája alatt-mögött helyezkedik el az értékek, értékbeállítódások világa, és ezek megszabják a logikus cselekvések célválasztásait.

Parsons a maga tekintélyénél fogva Webert meghonosította Amerikában, és Durkheimet is „visszacsempészte”.

A könyve végén lévő kis fejezetben megjelenik a rendszerprobléma. A cselekvéseket monászok végzik, de ezeket rendszerszerűségükben jó szemlélni. Meghatároz egy úgynevezett egységnyi cselekvést, ez lesz a „unit act”, ez az, amit már tovább cselekvéselméleti szempontból bontani nem lehet. Ez a cselekvésre vonatkozik, nem arra, hogy ez miből tevődik össze. A unit act többféle szempontból vizsgálható, a cselekvési rendszerek így különülnek el:

  1. személyiségi rendszer
  2. szociális rendszer
  3. kulturális rendszer.

A cselekvés általános struktúrája is három szempont szerint vizsgálható:

  1. biológiai jellegű megközelítés: a természeti környezet természettől örökölt hajlamok, ezek adják az eszközöket,
  2. cél-eszköz reláció: kogníció, intellektus megjelenése. Racionális megközelítés. Domináns az utilitarista nézet.
  3. értékmozzanat.

Parsons szerint ezeket a szempontokat a unit act-nél csak analitikailag lehet megközelíteni. A hétköznapi világban, még a tudományos vizsgálatokban sem válnak el. Csak az analitikai nézőpont által, amihez élete végéig ragaszkodott.

1940. elején Amerikába érkezett Schütz. ő figyelt fel Parsons könyvére, és levelezett vele azokról a pontokról, amelyekben nem értett vele egyet. Schütz szerint hiba volt nem bevonni a husserli életvilágot. Szerinte Parsons nem teszi fel a következő kérdéseket:
Mit jelent a társadalom világa a benne cselekvő ember számára?
Miért hajtja végre a cselekvést?
Parsons szerinte azért nem beszél erről, mert elmélete két, össze nem egyeztethető szinten (analitikai és reál) mozog. A unit act például reálszint. A cél-eszköz reláció analitikai szint – a cselekvő számára sem jelenik meg. Ezért nem tudta Parsons bevonni a racionalitást az elméletbe. A valóságban Schütz szerint normatív rend nem létezik, ez is analitikai kategória. Schütz szerint a normatív rendben megfogalmazott normák Parsonsnál kettős funkciót kapnak: integratív funkciót és szelekciós funkciót.

Orientációs cselekvéselméletek – 1951.

1951-ben több könyve jelenik meg, köztük a fenti című. Az ebben foglaltakat Parsons a legkevésbé használta – az utókor azonban ezt tartja a legtöbbre. Olyan cselekvéselmélet, ahol Parsons szakít az egymástól elszigetelt monatikus cselekvő koncepciójával; mások cselekvései is befolyásolhatnak, de nem egyenrangú a másik cselekvő az egyén cselekvésének végrehajtása szempontjából.

Két dolgot megőriz: megkülönbözteti az értékek világát, és megfogalmaz egy motivációs orientációs szempontrendszert, ez a weberi érték, a célracionális cselekvés beemelése. Ezek a motivációs igazodási relációs mód, illetve értékrelációs motivációs mód. Minden cselekvő egyaránt használja az intellektusát, és van egy értékrend, amihez alkalmazkodni kell. A cselekvési típusok elkülönítését az egyén orientációinak osztályozásán keresztül végzi el. Nem pusztán célok katalógusa. Először is az orientációk két aspektusát különbözteti meg:

1.Motivációs igazodási relációs mód:

„…amelyek a cselekvő szükséglet diszpozícióira tekintettel (kielégítés vagy ettől való megfosztás) vonatkoznak a cselekvési szituációkra”. Három módot különít el:

  1. Kognitív szint: józan „paraszti” ésszel felméri a rendelkezésre álló feltételek világát, elhelyezi magát, stratégiát dolgoz ki a saját cselekvésére. Azaz az objektumok kellékeit, egymástól való elkülönüléseit, hasznosításuk lehetséges variációit stb. veszi szemügyre.
  2. Affektív v. cathecticus relációs szint: emocionális hajlamok az intellektusban kognitíven feldolgozottak (nem mint Webernél). A szükséglet kielégítésre tekintettel érzelmi jelentőséggel ruházza fel a cselekvő a releváns objektumokat. Eleve benne van a cselekvő tudatában, többszörösen átszűrtek a józan ész által. Motivál vagy visszatart, megfontolt érzelmi alapon bizonyos cselekvésektől. Pozitív vagy negatív töltet a kijelölhető célokkal szemben.
  3. Értékelő relációs mód: végső funkciókra utal. Értékeli a még be nem következett cselekvések értétét, optimalizálni igyekszik a kielégítési hierarchiát. Ez az a mód, amelynek révén az egyén a kognitív és „cathectic” orientációkat egyetlen intelligens keretbe illeszti.

2.    Értékorientációs relációs szint:

„...a cselekvő orientációinak azok az aspektusai, amelyek kötelezik őt bizonyos normák, szelekciós kritériumok figyelembevételére.”

  1. Kognitív szint: olyan standardok figyelembevétele jellemző, amelyek a kognitív ítéletek érvényességére vonatkoznak.
  2. Érzelmi szint: (appreciatative mód) az érzelmi megítélés elveinek használata. A külső megítélés kiemelt helyet kap itt.
  3. Morális szint: végeredményre és funkcióra utaló megítélés a cselekvőben. A következményekre való felelősség szempontjából fontos szelekciós elvek dominálnak az értékorientációban.

Parsons szerint minden cselekvő ezen szempontok szerint dönt – de ez analitikus!

Ezeket a szinteket összekapcsolja, így a következők lesznek a cselekvés-típusok:

  1. intellektuális cselekvés: ahol ezek dominálnak ez tulajdonképpen a cél-racionális cselekvés (Weber), a kognitív tárgyszemléletnek és a kognitív standardoknak van elsőbbségük a másik két mód felett;
  2. expresszív cselekvés: amelynél az érzelmi (cathectic) beállítódásnak és a szükségelt kielégítésére vonatkoztatott tárgyszemléletnek van elsőbbsége;
  3. morális (felelősségteljes) cselekvés: ahol a morális standardok és az értékelő tárgyszemlélet uralják a cselekvést.

Ezekhez hozzárendel egy leszármaztatott cselekvést, ez az instrumentális cselekvés: kifejezetten a jövőre mutató cselekvéstípus. A cathectic tárgyszemléletnek és az appreciative standardoknak elsőbbségük van a cél kiválasztása tekintetében, mégis a kognitív standardoknak van elsőbbségük a cél elérésnek folyamatában.  Az érzelmi befolyásoltság által kitűzött célok célracionális végrehajtásáról van szó. Pl.: Holocaust.