P. Bourdieu reflexív szociológiája

1930. – 2001. Dél-Franciaországi szegény családból származott. Filozófiát, antropológiát, szociológiát hallgatott, majd Algériába került, ahol antropológiai munkát végzett. Az 1960-as évek elején tért vissza.

Legfontosabb nála a „társadalmi mező” kategóriája. Hasonló a struktúrához, de a társadalmi mezőnek nincsenek határai, „csápjai” kinyúlnak. Akkor jön létre, ha bizonyos személyek vagy csoportok, akik egy tevékenységet hivatásszerűen űznek, azt sikeresen monopolizálják.  A társadalmi mező pontok és pozíciók strukturált tere. Ezekért van pozíció/státuszharc – ezt hívja az ortodoxok és eretnekek harcának. A funkcionalizmuson kívül marad, a sturkturalizmusból emel be, de nem a határokkal rendelkező struktúrákat. A kulturális mező a sajátján kívül is áthat más mezőkre. (Nem úgy, mint pl. Parsons-nál.) A mezőkben hivatásszerűen dolgozók határozzák meg a kritériumokat.

Algériai kutatásaiból szűri le a speciális tőkefajták kategóriáját. Ezek a:

  • pénztőke
  • szimbolikus tőke, mint a lekötelezettség és a tekintély/presztízs (ezeket kapcsolati tőkének is nevezzük)

Franciaországban is megtalálja ezeket, és a mezőelméletben kitűnően tudja őket kamatoztatni.

  • kulturális tőke, mely lehet felhalmozott kulturális javak intézményesülése vagy kivételes tudás. A kivételes tudás objektivált állapotban jut kifejezésre. A kulturális tőkének létezik inkorporált, objektivált és intézményesült állapota. Ez utóbbi például a magánmúzeum.

Fontos még Bourdieu-nél a „habitus” kategóriája, amely nem egyenlő az attitűddel; Bourdieu közvetítő kategóriának szánta az objektív és a szubjektív között. Olyan értékeket jelöl, amik befolyásolják a cselekedeteinket, de közvetlen módon nem reflektálnak ránk. Nem biológiailag, hanem kulturálisan meghatározott dolgokat jelent. Nem tudatosan, hanem magától értetődően épülnek be, de jelentős befolyással bírnak. Az emberi szocializáció hajnalán épülnek „belénk”, mint például az ölés tilalma.