POZITIVIZMUS-VITA

Kezdete az 1961-es tübingeni konferenciára esik – majd a folyóiratokban folytatott levelezések révén a ’70-es évek elejéig tart. A konferenciát azért szervezték, hogy tisztázzák a társadalom vizsgálatáról szóló módszertani elveket. A pozitivistákon kívül mindenki részt vett rajta. Két oldal képviseltette magát két nagy személyiség által: Karl Popper, és Adorno a frankfurti iskola képviseletében. A konferencián magán semmilyen vita volt a levezető elnök, Dahrendorf „legnagyobb bánatára”. Amikor később a vita valóban kialakult Adorno álláspontját Habermas, Popperét Adler kéviselte.

Álláspontok:

  1. Pozitivisták: a világ valóságossága egységes, egy valóság van és egy tudományos módszer, ami ezt leírni képes. Ez a természettudományos módszerekre vezethető vissza.
  2. Popper álláspontja: a világ nem feltétlenül egyésges. Lehet a természet felől megragadni, vagy értelmezhetjük magunk. A tudományos módszer azonba egységes, hiába van kétféle valóság. Ez mégsem egyezik meg a pozitivista módszertannal. Magát kritikai racionalistának tekintette.
  3. A frankfurti iskola álláspontja: a világ valóságossága kétféle (természeti és társadalmi), a módszer is kétféle: természettudományos és társadalomtudományos.

Csomópontok:

Popper 27 tételben összefoglalta a saját álláspontját. Néhány kitüntetetten fontos – nevezetesen az 5. és a 6. A főtétel: a tudományos módszer kritériumai közé nem emelhető be a verifikáció, hanem a flaszifikáció (cáfolat). A tudományos elmélet nem építheti be magába a cáfolat kivédését, mert az akkor már nem tudományos elmélet. Pl.: Freud-nál a tudatalatti.

A tudomány számára mindig egy probléma megfogalmazása jelenti az előrelépést. Ez a kutatástól és a kutatótól független dolog kell, hogy legyen. Itt a tudományelmélet válik a társadalomtudomány tárgyává. A kérdés az, hogy a tudománynak milyen státuszt adunk. A társadalomtudomány specifikuma éppen az, hogy tulajdonképpen egyfajta tudományelmélet. A társadalomtudomány tudományelmélet egyben, magába foglalja a természettudományról szóló diskurzus legfontosabb axiómáit is.

Ha a probléma értékmentes, akkor a frankfurti iskola magáról alkotott képe, a kritikai társadalomelmélet létjogosultsága megszűnik. Így szociotechnika alakul ki: problémák kimutatása, technikák leírása megoldásukra. De értékek nélküli. Egy diszfunkció kiküszöbölése nem biztos, hogy pozitívan hat az egész társadalomra. Ha valaki csak így old meg problémát, akkor nem oldja meg az egész problémáját. A frankfurti iskola értékelkötelezett tehát.