Szakirodalom: Bárczi Géza– Benkő Loránd– Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Bp., 1967. 259. o- 307. o.

A MAGYAR SZÓKÉSZLET EREDETE

I. Általános kérdések
I. 1. A magyar szókészlet kialakulásának okai és körülményei
A. Minden nyelv szókészlete létrejöttének alapvető oka:
-a nyelvet beszélő nép a tőle kialakított, megismert fogalmak elnevezésére törekszik.
A létrejött szókészleti elemek a nyelvnek:
-alapelemei
-építő kövei, melyeket a grammatikai szerkesztés illeszt szerves, értelmes beszéddé.
A legkorábbi szóelemek keletkezése még a nyelv őskorába megy vissza. Minden nyelvnek bőven vannak olyan szókészleti elemei is, melyek:
-újabb idők termékei,
-vagy jelen korban, szinte szemünk láttára történik kialakulásuk.
B. A szókészlet története mutatja a legnagyobb mozgékonyságot, változékonyságot. Minden nyelvi elem közül a szavak keletkeznek, formálódnak tovább, vagy éppen halnak el leggyorsabban. A nép életében bekövetkezett változások nagymértékben és gyorsan tükröződnek az általa beszélt nyelv szókincsében.
-Új tárgyakra, fogalmakra, vagy merőben új elnevezések születnek, vagy régebbi szóelemek bővülnek olyan új alaki és jelentésbeli jegyekkel, amelyek az új igényeket kielégíthetik.
C. A szókészlet elemei általában nem alkotnak egységes, szoros, viszonylag zárt rendszert. Az összetartozás alapja lehet például:
-az alapszó azonossága,
-a formáns azonossága,
-a nyelvi funkció azonossága,
-a jelentés rokon volta.
D. Élő nyelvek szókészlete általában a folytonos és erőteljes gyarapodás irányzatát mutatja. A szókészlet fejlődésében az új igen gyakran nem kiszorítja, hanem gazdagítja, gyarapítja a régit.

I. 2. A szókészlet eredetbeli rétegződése
A. Minden nyelvnek, így a magyarnak is a szókészletében három főtípust lehet megkülönböztetni.
B. A nyelvnek alapvető jellegű, legrégibb típust képviselő szócsoportját az ősi, eredeti elemek alkotják.
-Kezdetleges tárgyfogalmakra
-tulajdonságokra
-és cselekvésekre vonatkozott
-részben mindmáig fönnmaradt.

-A magyar nyelv ősi elemei az ugor, finnugor, illetőleg urál eredetűek.
-Más nyelvekből, nyelvcsaládokból is bekerültek szavak.
C. Az egyes nyelvek szókészletének második fő eredetbeli csoportjába az idegen nyelvekből átvett szóelemeket sorolhatjuk. Az átvétel erőssége nagymértékben függ:
-az idegen népekkel való érintkezés időtartamától
-az érintkezés erősségi fokától
-egyik népnek a másikra gyakorolt gazdasági és művelődési hatásának mértékétől.

A török elemek messze a legnagyobb számúak. A honfoglalás utáni szóátvételek irányát, jellegét is nagymértékben meghatározta az, hogy népünk három nagy indueurópai nyelvcsaládnak:
-a szlávnak
-a germánnak
-a románnak mintegy az ütköző területén telepedett le.

Szóátvétel a legtöbb esetben csak akkor történik, ha az átvevő nyelvnek az új fogalom megnevezéséhez valamely új szóra van szüksége. Akkor is átvesz a nyelv más nyelvektől szavakat, ha nincs közvetlen szüksége rá. Az idegen nyelvekből átvett szó egy régebbi szó mellé vagy helyébe lép: a továbbiakban együtt él vele, vagy éppen kiszorítja azt.

A szavak vándorútja akár világrésznyi terület nyelveibe behatolhatnak. Az anyagi és szellemi művelődés terjedése révén nagyon sok nyelvbe behatolt szavakat nemzetközi műveltség-szavaknak szokás nevezni. Vándorszavakként is emlegetett régebbi rétegük (kaszárnya, must, kapitány) mellett különösen sok közöttük a modern élet, a modern technika fogalomkörébe tartozó szó(aszfalt, hotel, tarifa).

Az idegen nyelvből már régebben átkerült szavakat a magyar nyelvérzék már szokványos magyar szavaknak tekinti, idegen voltukat nem érzékeli. Ezekre a jövevényszók elnevezést szokás használni.

Az újabban nyelvünkbe került, a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek, nem teljesen meghonosultnak tűnő szavakat idegen szavakként szokás emlegetni. A két kategória egybefonódik, csupán időbeli, fázisbeli különbségek vannak közöttük.

Az idegen nyelvekből való átvételnek van egy speciális fajtája, idegen nyelvi szóelem nem maga eredeti formájában kerül át, hanem mintegy lefordítja azt, csak az idegen nyelvi szemléletet kölcsönzi, a hangalakokat nem. A magyar belát a német einsehen-nek felel meg, a vérszegény a német blutarm-nak. Az ilyen fordításos szóátvételeknek tükörszó a nevük.

Az egyes nyelvek szókészletének harmadik csoportját belső keletkezésű szavaknak nevezzük. Ide szoktuk sorolni mindazokat a szóelemeket, amelyek nem tartoznak az ősi örökség keretébe és nem is idegen nyelvekből való átvételek. Általában minden nyelv szókészletének, a magyarénak is legnagyobb hányadát a belső keletkezésű szóelemek alkotják. A belső keletkezésű szavaknak két fő típusa különíthető el.
-Az egyik kategóriába azok a szavak, amelyeket a kérdésese nyelv egész egészükben maga termelt ki, tövük, alapszavuk teljesen új alakulás, nincs semmi közvetlenebb kapcsolata korábbi nyelvelemekkel. Az ilyen típusú szavak születésében az interjekció (érzelmi hangkitörés) és az onomatopoezis (hangalakkal való tartalmi kifejezés) játszotta a főszerepet. Ezt a szócsoportot szóteremtéssel keletkezett szavaknak nevezzük. Ide tartoznak:
- az indulatszavak,
-a hangutánzó szavak
-és a hangfestő szavak.
-Második nagy csoportba azok a szavak tartoznak, amelyek a szóalkotás különböző módjaival (képzés, elvonás, összetétel, szóhasadás, ragszilárdulás stb.) a kérdéses nyelvben már meglevő vagy oda bekerült elemekből a nyelv önálló életében jöttek létre. Ezen új szavak alapanyagát a nyelv ősi elemei, idegen nyelvből átvett elemei alkotják, alapanyagul szolgálhatnak hozzájuk belső szóteremtéssel keletkezett szavak is. Ezt a minden más típusú szócsoportnál nagyobb számú kategóriát szóalkotással keletkezett szavaknak szokás nevezni.

Minden nyelvben vannak olyan szavak, amelyeket a nyelvtörténeti vizsgálat az imént érintett három fő eredetbeli csoport egyikébe se tud beiktatni. Ezeket ismeretlen eredetű szavaknak szokás nevezni. Az eredetbelileg egyértelműen nem kategorizálható szókészleti elemeket bizonytalan eredetű szavaknak mondjuk. Az ismeretlen vagy bizonytalan eredetű szavak természetesen nem alkotnak külön 4. főcsoportot, mert az alapkategória valamelyikébe tartoznak bele, csak a nyelvtudomány mai állása szerint nem tudjuk, hogy melyikbe.

II. Az ősi szókészlet
II. 1. őstörténeti kérdések
-Tudósok azt vallják, hogy az uráli és az altaji nyelvek ősi rokonságban vannak egymással, volt egy nagyon korai időszak, amikor a mai török, mongol, mandzsu és tunguz nyelvek egy ősnyelv keretében éltek a mi közelebbi, uráli nyelvrokonainkkal.

I. Nyelvünk előtörténetének első korszak az uráli kor:
-finnugor
-szamojéd nyelvek együtt éltek.
Az uráli ősnép lakóhelye: a nagy Volga-kanyar és az Urál hegység között fekszik.
Az uráli ősnép életmódja:
-a zsákmányoló-gyűjtögető,
-illetőleg a vadászó-halászó tevékenységen alapult.
-Kiemelkedő szerep jutott a vadászatnak.
Az állattartásnak és a földművelésnek a legkezdetlegesebb elemeit sem ismerték.
A vadászó életmód gyakori helyváltoztatást követelt meg.
Az uráli együttélés kora a finnugor és szamojéd alapnyelv szétválásával ért véget, i. e. V. és IV. évezred határa táján.

II. Nyelvünk előtörténetének következő szakasza a finnugor kor:
-finnugor népek és nyelvek együttélésének az időszaka.
-A finnugor őshaza területe az uráli őshazáétól nyugat felé terjeszkedett.
-Életmódjuk vadászat-halászat keretei között folyt, vadászzsákmányuk a vadrén.
-E nemzetségek a vérrokonság tényén és tudatán épültek fel.
-Hitéletük a sámánizmus, az ősök tiszteletén és babonák kultuszán alapult.
-Az ős-finnugorok lélekszáma csekély.
-Az együtt élő finnugorság nem volt teljesen egységes nyelvű. Csoportjai között számottevő nyelvjárási különbségek lehettek. Ezek a különbségek voltak a gyökerei azoknak a későbbi nyelvi különbségeknek, amelyek a finnugor népcsoportoknak mind erősebb területi elkülönülése, szétválása során felléptek. Első nagy folyamata egyrészt a finn-permi ág, másrészt az ugor ág szétválásával kapcsolatos, amely a finnugor kor végét jelentette, i. e. II. és II. évezred fordulóján.

III. A következő szakasz az ugor kor:
Területe valahol Közép-Urál vidékén, kultúrája fejlettebb, lótartással, réntartással foglalkoztak. Kereskedelmet folytattak a permiekkel, iráni és török népekkel. Nemzetségek törzsi tömörülése megkezdődhetett. Az életviszonyok alakulása az ugor népcsoportok széthúzódására vezetett, amely a nyelvjárási különbségek fokozódásával, a nyelv szétválásával járt együtt.
Az obi-ugorok északra, a magyarság délebbre húzódott. A szétválás i. e. I. évezred elejére-közepére tehető.

II. 2. ősi szavaink alaktani felépítettsége
A. Az uráli alapnyelv szavai általában egy vagy két szótagúak voltak, és rövid magánhangzóra végződtek. Később a rövid tővégű magánhangzó eltűnt, a két szótagos szavak is egy szótagosokká lettek. A későbbi és mai nyelvben is vannak olyan ősi eredetű szavak, melyek két vagy esetleg több szótagosak. Ezeknek két típus van.
1. mai alaktani felépítettségük egészében is ősi eredetűeknek vehetők: arasz, kenyér, felhő stb.
2. mai alaktani felépítettségükben természetesen többnyire belső keletkezésű szavak, s csak azért szoktuk őket az ősi szócsoportba emlegetni, mert önállóan ki nem mutatható tövük még az uráli, finnugor vagy ugor időkben keletkezett.: nyereg, torok, sötét, stb.

Az egytagú szavak elsősorban indulatszók és névmások.
A kéttagú szavak pedig igenévszók, valamint igék vagy névszók.

II. 3. Az ősi szókészlet időbeli rétegződése
A.. Az összehasonlító nyelvtudomány mai állása szerint úgy látszik, hogy nyelvünk közel ezer ősi szóelemnek legnagyobb része a finnugor korig vezethető vissza.
B. Az uráli korból származó szavaink között számbelileg tekintélyes helyet foglalnak el azok az egy szótagú alapigék, melyek kezdetleges funkcióra vagy cselekvésre vonatkoznak: él, megy, tud stb.
-Egy szótagú természeti nevek: víz, hab, köd stb.
-Állatnevek: hal, nyúl, nyű stb.
-Testrésznevek: szem, áll, máj stb.
-Rokonságnevek: vő, meny, ős stb.
-Névmások, névmástövek: én, te, ho-? (:> hol?, hogy?, hová?).
C. ősi szavaink időben legfiatalabb, ugor kori csoportját szintén valamivel több, mint száz szó alkotja. Alapalakjában ma is egy szótagú ige: jön, visz, süt stb.
-A névszóknak is minden fontosabb kategóriája képviselve van itt.
-A főnevek közül például ugor eredetű több, a növény- és állatvilág terminológiájába tartozó szó: eper, hattyú, rügy stb.
-Melléknevek: nyers, lassú, meleg stb.
-Határozószók: ki, át, túl stb.

Nyelvünk ugor kori szóelemei között különösen szép számmal tűnnek fel az olyan, a mai magyarban többnyire két szótagos szavak, melyeknek töve, alapszava önmagában már nem él. E továbbképzett alakulatoknak egy része teljesebb, képzett alakjában is ugor kori fejleménynek látszik: akar, könnyű, kívül stb. Más részüknek viszont csak a töve vehető biztosan ugor korinak: játék, titok, rokon stb.

II. 4. ősi szavaink fogalmi csoportjai
A. Az uráli, finnugor, illetőleg ugor kori ősi szavaink kivétel nélkül olyan fogalmi csoportokba tartoznak, amelyek egy aránylag primitív életmód és gondolkodás velejárói és kifejezői.
-Az igék egy része elemi jelenségek, cselekvések, érzékelések jelölésére szolgál: van, megy, nyel, alszik, csíp stb.
-Számos ige már az elemi munkafolyamatok kifejezője: nyír, szúr, vés, rak, hord, fűz, köt, varr, mos, fűz stb.
-Magasabb fokú, jórészt elvont jellegű cselekvést jelölnek a következő igék: vár, tud, akar, kér, kíván, kell, olvas, tanul, fél, stb.

C. Az ősi névszók között a főnevek vannak a legnagyobb számban képviselve. Legkezdetlegesebb részük négy fogalmi kör köré épül.
-Az első a testrésznevek: váll, láb, fej, szem, orr, fül, ajak, nyelv, vér, haj stb.
-A második a család és a rokonság terminológiája: apa, atya, anya, fiú, lány, öcs, férj, nő, árva, nős stb.
-A harmadik kategória a helyzetviszonyító szavak: közép, bal, szél.
-A negyedik csoport a természet tárgyaira, jelenségeire vonatkozik: hajnal, csillag, tavasz, hó, hegy, domb, tűz, hamu, éj, világ stb.
-A környező természet növény-és állatvilágára vonatkozó szavak a gyűjtögető, halászó-vadászó életmód terminológiájának elemei.
-Növényrészek: vessző, kéreg, hárs, fenyő, fagyal stb.
-Állatvilág: sün, fajd, holló, fecske, méh stb.
-A főneveknek igen változatos fogalmi körökben tartozó csoportját alkotják az ember mindennapi életével: lakásával, felszerelésével, eszközeivel, étkezésével, ruházatával, fegyvereivel stb. kapcsolatos szavak: falu, ágy, háló, nyél, kenyér, íz, szalag, nyereg, ének, csók stb.
-Ásvány-elnevezések: vas, arany, ezüst stb.
-A melléknevek között, mind a konkrétebb, mind az elvontabb kategóriában: vékony, kemény, lágy, lassú, keserű, langyos, vén, ifjú, más, szomorú stb.
-Számneveink közül ősi eredetűek a régi hetes számrendszer tagjai: egy, két~ kettő, három, négy, öt, hat, hét, valamint a magasabb rendű tőszámnevek: húsz, harminc, száz. Sorszámnév: első, második.

A névmások jelentősebb hangsúllyal vannak képviselve. A névmások egyes típusai a nyelvek legrégebbi szóelemei közé számítanak.
-Személyes névmások: én, te, ő, mi, ti,
-kérdő névmások: ki?, mi?, ho-?~ ha-? (:>hol?, hány? stb.),
-a mutató névmások: e-, ez, a-, az, te-,
-visszaható névmások: maga.
-Más formaszók közül néhány módosítószó-szerű, később részben kötőszóvá is vált elem ősi eredetű: igen, ne, nem, is, és.
-Határozószói kategória: ki, át, által, kívül, hanyatt stb.

II. 5. Az ősi szavak szerepe szókészletünk kialakulásában
A. ősi eredetű szavaink szókészletének gerincét, alapanyagát képezik.
B. ősi eredetű szavaink túlnyomó többsége az emberi élettel kapcsolatos legalapvetőbb fogalmakra: tárgyakra, cselekvésekre, körülményekre, tulajdonságokra stb. vonatkozik.
C. A magyar szóalkotás zöme az ősi eredetű szavakra épül, nagyszámú, sokféle szóalkotási változatot képviselő etimológiai szócsaládjaink alapszava az esetek nagy többségében ősi eredetű. ősi tőszavaink kiterebélyesedésében a korábbi időkben elsősorban:
- a szóhasadás,
-a szóképzés
-és a ragszilárdulás játszott fontos szerepet.
III. Az idegen eredetű szókészlet
III. 1. Az iráni jövevényszavak
A magyar nyelv története folyamán több iráni nyelvvel is érintkezett, s vett át tőlük jövevényszavakat.
III. 1.1. A régebbi ős- és óiráni jövevényszavak
-A magyarság az uráli átjáró vidékén való tartózkodás során az iráni nyelvcsoportba tartozó kimmeriek, majd szkíták és szarmaták szomszédságába került, kereskedelmi kapcsolatot is fent tartott velük.
-A szkíta és szarmata elnevezés is gyűjtőnév, csoportjaik többféle nyelvet vagy nyelvjárást is beszéltek.
-A magyar- iráni érintkezések során népünk megismerkedhetett az állattenyésztés néhány kezdetlegesebb elemével: szarvasmarhatartással, melynek nyelvi nyoma az iráni eredetű tehén és tej szavunk. Lehet, hogy az öszvér és a szekér szavunk is, ezekazonban nem kellően tisztázott etimológiák. A nemez szavunk is iráni eredetű, valamint a tíz számnév és a bűz főnév.
-Az átvételek koraiságát egyes esetekben hangtani kritériumok is bizonyítják.
III. 1. 2. A későbbi iráni (alán, perzsa stb.) jövevényszavak
A. A magyarság a Kubán folyó vidékére költözött, újabb iráni népekkel került összeköttetésbe, az alánokkal. Biztosan alán eredetű jövevényszavaink száma viszonylag csekély: asszony, híd, vért.
B. A magyarságnak a perzsákkal való kapcsolata a Fekete-tenger környéki kereskedelem köré összpontosult.
-A magyar- perzsa nyelvi érintkezésnek három biztos emléke maradt meg nyelvünkben: vár, vám, vásár.
C. Az ősmagyar kor elejéről származó, ősiráni jövevényszavakon kívül is van még nyelvünkben néhány más olyan iráni eredetű szóelem, amelynek közvetlen nyelvi átadóját nem lehet meghatározni: ing, kard.

III. 2. A török jövevényszavak
III. 2. 1. A honfoglalás előtti, ótörök jövevényszavak
A. A török nyelvekkel az ugor népek már együttélésük idején érintkeztek, s vettek át tőlük szavakat. Ezek a szavak a mi nyelvünkben természetesen ugor eredetűek.
-A magyarság az V. század második felében a Kaukázus és a Fekete- tenger vidékére költözött.
-A magyarság különböző fajú, illetőleg nyelvű török népcsoportokkal került kapcsolatba:
-onougurokkal,
-volgai bolgárokkal,
-pontusi bolgárokkal,
-szabírokkal
-vagy türkökkel,
-kazárokkal stb.
-E török népek két nagy török nyelvtípus valamelyikét beszélté:
-csuvast,
-vagy a köztörököt.
-Eltéréseik, egyezéseik milyen mértékűek voltak, nem lehet megállapítani.
B. A honfoglalás előtt átvett, ótörök jövevényszavaink közül egynek sem tudjuk megállapítani a pontosabb nyelvi eredetét. Csuvasos és köztörök eredetű szavaink szétválasztására több hangtani kritérium is rendelkezésünkre áll. Nyelvünk ótörök jövevényszavai azt vallják, hogy a csuvasos hatás erősebb volt a honfoglalás előtti magyarban, mint a köztörök: karó, tar, görény, tenger, iker, sárga, sárkány, szűcs, gyom, szőlő stb.
C. Ótörök jövevényszavaink zöme az V. és IX. század közti időben jött át nyelvünkbe: harag, homok.
D. Ótörök jövevényszavaink sokféle fogalmi csoportba tartoznak. A magyarság korábbi erdőlakó, halászó- vadászó népből steppelakó, nomadizáló néppé fejlődött. Az újszerű életmódot jelző jövevényszavainkat úgynevezett műveltségszónak mondjuk.
-Állattartás terminológiájának nagy szerep jut, állatnevek: bika, ökör, tulok, kecske, teve stb.
-Állati termékek nevei: túró, sajt, gyapjú stb.
-Állattenyésztéssel kapcsolatos berendezések, tárgyak, eszközök nevei: karám, ól, gyeplő stb.
-Vadon élő állatok neve: oroszlán, keselyű, sólyom stb.
-A földművelés terminológiájába tartozó jövevényszavak, gabonaféle, rostnövény stb. neve: búza, árpa, komló stb.
-Gyümölcsnevek: alma, körte, dió stb.
-Szőlőművelés műszavai: szőlő, bor, söprű stb.
-Rostnövényfeldolgozás műszavai: tiló, csöpű, orsó stb.
-Növénytermesztéssel kapcsolatos egyéb fogalmak: eke, sarló, dara stb.
-Vadnövény nevek: kökény, kőris, kikerics stb.
-Lakóhelyre, valamint a lakóhely berendezéseire utaló szavak: sátor, kút, bölcső stb.
-Mesterségnevek: szatócs, ács, szűcs.
-Eszközök, termékek, műveletek megnevezései: gyűszű, csavar, teker stb.
-Az öltözködés szavai: ködmön, bársony, gyöngy stb.
-Sok honfoglalás előtti török jövevényszavunk van a társadalmi, erkölcsi, vallásos élet köréből is: törvény, bájol, boszorkány.
-Szellemi tevékenyégre vonatkozó szavak: betű, tolmács, idő stb.
-Számos testtel és testrésszel kapcsolatos más fogalom neve: kar, nyak, gyomor stb.
-Természeti név: tenger, árok, homok stb.
-Részben külső, testi, részben belő, szellemi tulajdonságokra utaló melléknevek: apró, kék, bátor stb.
Honfoglalás előtti jövevényszavaink száma közel 300.

III. 2. 2. A honfoglalás utáni (kun- besenyő és oszmán- török) jövevényszavak
A. A honfoglalás után őseink kikerültek a steppei török népek közvetlen hatóköréből. Ez időtől kezdve a magyar- török népi és nyelvi érintkezés alkalmibb, időszakosabb jellegű, és jobbára ismert, nyelvileg is meghatározottabb török népekkel történik:
-besenyők,
-kunok,
-úz,
-kálizok (izmaeliták).
E népek egy-két évszázad alatt elmagyarosodtak nálunk.
Biztosan vagy nagy valószínűséggel kun- besenyő kölcsönzések a csődör, komondor, kun, orosz, csősz, kalauz, koboz szavak. Lehetséges még a balta, csákány, bicsak, örmény, kobak stb. szavak is. Káliz- izmaelita kölcsönzés lehet a maszlag, tőzsér és díj szavunk.
B. XV- XVII. Század folyamán oszmán- törökökkel kerültek érintkezésbe őseink. Oszmán- török eredetűeknek minősíthetők nyelvünkben általában azok a szavak, melyek az arab- perzsa művelődési körbe tartoznak, s a törökben arab vagy perzsa eredetűek:
-findzsa, kajszi stb.
-Oszmán- török eredetre mutat egyes szavak szerb- horvát kapcsolata: kávé, csausz, tarhonya stb.
Mai nyelvünkben is élő oszmán- török jövevényszavaink száma 30 körül mozog.
-Öltözködés szavai: -zseb, papucs, mamusz stb.
-Étkezés szavai: pite, tepsi, bogrács stb.
-Fegyvernevek: handzsár, dzsida.
-Használati tárgyak: kefe, korbács, dívány stb.
-Néhány más: csutak, kaszabol, mámoros stb.
-Intézménynevek, méltóságnevek: szandzsák, basa, aga stb.

III. 3. A szláv jövevényszavak
A. szláv népekkel való érintkezés IX. században.
B. A szláv megjelölés nyelvcsaládot jelöl, amelybe sok nyelv tartozik.
-Magyar is több szláv nyelvvel érintkezett.
-Szláv jövevényszavainkat kénytelenek vagyunk együttesen, gyűjtőfogalomként szemlélni és tárgyalni.
Ilyen kritériumok a hangtan, a jelentéstan, a művelődéstörténet és a szóföldrajz területéről egyaránt adódnak.
-A következő szláv eredetű szavak pontosabb nyelvi származás állapítható meg:
-Bolgár eredetű: mesgye, nyüst, mostoha stb.
-Szerb- horvát: borostyán, gatya, kukac stb.
-Szlovén: lencse, naspolya, szerencse stb.
-Szlovák: bukta, kasza, poloska stb.
-Lengyel: bricska, galuska, poltúra stb.
-Ukrán: kalamajka, harisnya stb.
-Orosz: halom, görög, tanya stb.

D. Szláv jövevényszavaink igen változatos fogalmi körökbe tartoznak.
-Gabonatermelés köréből jövevényszavak: ugar, parlag, csoroszlya, kapál, korpa stb.
-Rostnövénytermesztésre és- feldolgozásra vonatkozó szavaink: gereben, nyüst, len stb.
-Kerti vetemények elnevezései: lencse, kapor, retek stb.
-Szénagyűjtés műszavai: széna, kasza, villa stb.
-Gyümölcsök elnevezései: szilva, málna, galagonya stb.
-Erdei fanevek: jegenye, juhar, cser stb.
-Növénynevek: moha, gomba, páfrány stb.
-Istállózó állattartással való megismerkedést jelzik a következő jövevényszavak: pajta, abrak, patkó stb.
-Háziállatok nevei: bárány, kacsa, galamb stb.
-Vadon élő állatok nevei: medve, vidra, gerlice stb.
-Halászati terminológiájú jövevényszavak: pisztráng, csónak, kárász stb.
-Vízi élet egyéb szavai: patak, mocsár, iszap stb.
-A műveltségváltásnak a letelepüléssel kapcsolatos mozzanatai tükröződnek a házra és berendezésekre utaló szavak: udvar, pitvar, asztal, dunyha, kemence stb.
-Az életmódváltással kapcsolatos szavak, étkezéssel kapcsolatos: uzsonna, pecsenye, szalonna stb.
-Ruházkodás: harisnya, kapca, gatya stb.
-Családi élet: mostoha, dajka, unoka stb.
-Kézművesség, mesterségnevek: takács, mészáros, kovács stb.
-Eszköz- és készítménynevek: kalapács, borotva, vödör stb.
-Egyházi terminológiájú szavak: bérmál, péntek, apáca stb.
-Népnevek: lengyel, horvát, görög stb.
-Melléknevek: bolond, tompa, kusza stb.
-Igék: varázsol, sétál, panaszol stb.
-Szlávból való átvételűnek tekinthető szavaink száma túlhaladja a fél ezret.

III. 4. A német jövevényszavak
A. XII. századtól német jövevények nagyobb tömegben települtek be. A mohácsi vész után a mind nagyobb számban megjelenő német közigazgatási emberek, hivatalnokok, a XVII. században bekövetkező újabb nagyarányú német betelepülés erős kulturális és nyelvi befolyást gyakoroltak a magyarságra.
B. A német nyelvnek meglehetősen erős a nyelvjárási tagozódása, úgyannyira, hogy az egyes távolabbi nyelvjárásokban beszélők alig vagy egyáltalán nem értik meg egymást. A három nagy német nyelvjárástípus:
-Az alnémet (Észak- Németország),
-a középnémet (Rajna vidéke)
-és a felnémet (Dél-Németország, Ausztria stb.).
A felnémet nyelvjárás is erős tagozódású: bele tartozik
-a bajor- osztrák nyelvjárástípus.
A magyar nyelv német jövevényszavai jórészt két nyelvjárástípusból:
-a középnémetből
-és a felnémet bajor- osztrák változatából.
A német jövevényszavak elnevezése is csak gyűjtőfogalmat takar. A középnémet és a bajor-osztrák eredetű szavak szétválasztásában a hangtani kritériumok a legfontosabbak. A folyamatos átvétel miatt német jövevényszavainkat kronológiai rétegekre felosztani nemigen lehet.
D. Mesterségnevek: hóhér, borbély, suszter stb.
-Céhélet jövevényszavai: céh, himpellér, cégér stb.
-Kézműipari eszközök, termékek nevei: tégely, zsindely, papír stb.
-Bányászat: kohó, érc, huta stb.
-Kereskedelem mérték- és pénznevei: font, tucat, tallér stb.
-Főúri és társas élet, öltözködés, a divat: frakk, gallér, paróka stb.
-Ételkészítés, étkezés: cukor, perec, nudli stb.
-Katonai terminológiájú szavak: páncél, sánc, zsold stb.
-Kultúrnövények: krumpli, karfiol, ribizli stb.
-Melléknevek: smucig, ordenáré, fertig stb.
Köznyelvinek mondható német jövevényszavaink száma mintegy 400.

III. 5. A latin jövevényszavak
A. A latin nyelv hatásával a magyarság kereszténységre térése óta egészen napjainkig számolnunk kell.
-Az első korszak a XI XV. század. Kereszténység felvétele. Az egyház nyelve a latin volt. A középkori magyarországi írásbeliség is túlnyomórészt latin nyelvű.
-A második jelentékeny latin hatás a reformációval kapcsolatos. A világi tudományok nyelve a latin lett.
-A harmadik korszak a XVII. század második fele, etttől kezdve a latin nyelv rendkívül elterjedt hazánkban, a közéletben. Az állami, közigazgatási, jogi, gazdasági és tudományos életnek a XVIII. században már hivatalos nyelve lett a latin. Ez a korszak a XVIII-XIX. század fordulója táján, a polgári átalakulás, a nemzeti megújhodás időszakában ért véget, amikor a magyar nyelv a latint visszaszorította. Az iskolai latinoktatás továbbra is éreztette hatását.
B. A nyelvtudomány háromfajta latin nyelvet ismer:
-a vulgáris latint,
-a klasszikus latint
-és a középkori latint.
A vulgáris latin a köz-, illetőleg népnyelv volt. Ebből sarjadtak az újlatin nyelvek:
-az olasz,
-a francia,
-a spanyol,
-a portugál,
-a román stb.
A klasszikus latin a vulgáris latinból, pontosabban a művelt rómaiak beszélt nyelvéből sarjadt, és fokozatosan irodalmi nyelvvé vált, melyet a nagy klasszikusok csiszoltak szabályosra, finomra.
A középkori latin vagy a középlatin a klasszikus latinból nőtt ki. Irodalmi nyelv volt, mint idegen nyelvet beszélték, semmilyen etnikai közösségnek nem volt saját, nemzeti nyelve. A középkori latinak nálunk ismert változatát magyarországi latinnak szokás nevezni
C. Latin jövevényszavaink is folyamatosan kerültek be nyelvünkbe. Hangtani kritériummal használható fel például az, hogy a régi jövevényszavak s-ezésével szemben az újakban sz-et találunk: szankció, szelektál, szekunda stb. A művelődéstörténeti kritérium is sok esetben rámutat egyes szavak, illetőleg szócsoportok átvételi idejére. A katolikus egyházi műszavak (ostya, regula, pápa stb.) jórészt még középkoriak, ezzel szemben a protestáns egyházi műszavak (eklézsia, presbiter, kurátor stb.) természetesen nem régebbiek a XVI. századnál.
D. Egyházi műszó: templom, sekrestye, orgona, katedra, kántor, zsinat, prédikál, purgatórium, mártír, klastrom stb.
-Az iskolával kapcsolatos latin eredetű szavak száma szintén elég nagy: iskola, kollégium, professzor, kréta, tinta, spongya, penna, papiros, vakáció, diktál stb.
-Tudományos műszavak, növénynevek: akác, majoránna, palánta, ibolya, viola stb.
-Állatnevek: elefánt, párduc, hiéna, páva, fülemüle stb.
-Orvostudomány: patika, pirula, diéta, kúra, pestis stb.
-Hónapnevek: február, augusztus, december stb.
-Az állami, jogi, közigazgatási élet latin nyelvűsége szintén számos műszót adott nyelvünknek: testamentum, voks, apellál, stb.
-Ház és berendezése: tégla, kamra, lámpás stb.
Latin jövevényszavainknak az a csoportja, amely köznyelvi szintre emelkedett, számbelileg meghaladja a 200-at.

III. 6. Az újlatin jövevényszavak
A magyar nyelvtörténet folyamán több újlatin nyelvvel is érintkezett:
-francia,
-olasz,
-román.
A vulgáris latinból sarjadt újlatin nyelvek szókészletében a közös eredet, illetőleg a közeli rokonság miatt jelentős egyezések vannak.
III. 6. 1. A francia jövevényszavak
A. A francia-magyar kapcsolatok a XII- XIII. században aránylag erőseknek mondhatók. A XVIII. században a francia hatást már nem közvetlenül kaptuk, hanem Bécsen keresztül, s nyelvileg is a német közvetítésével.
B. Régi francia jövevényszavaink túlnyomó része:
-a vallon
-és a provencal nyelvterületekről valók.
Régebbi jövevényszavaink száma nem nagy, kb. egy tucat: lakat, szekrény, tárgy, zománc, mécs stb. A XVIII- III. 6. 2. Az olasz jövevényszavak
A. XII. századtól kezdve. Az olasz kultúra hatása a XVIII- XIX. században főként Bécsen keresztül, német nyelvi közvetítéssel jutott el hozzánk.
B. Olasz jövevényszavaink zöme az észak-olasz nyelvterületről, a velencei nyelvjárásból való.
-Köznyelvi szintre emelkedett olasz jövevényszavaink száma mintegy félszáz, azonkívül van néhány tucat már elavult vagy csak nyelvjárási szinten élő szó is.
-A katonai és lovagi életre utalnak: lándzsa, trombita, mustra stb. szavaink.
-Az udvari, főúri, városi élet, köztük az öltözködés, színház, zene stb. szavai: tréfa, maskara, freskó, balerina, cselló stb.
-A kereskedelem, hajózás körébe vágnak: piac, gálya, gondola stb.
-Déli növény és gyümölcs nevei: narancs, füge, datolya, mazsola, mandula stb.
-Ételneveink: torta, spagetti, makaróni stb.
-Néhány, végső soron olasz eredetű szó német közvetítéssel került a magyarba: piskóta, patália, eszpresszó, primadonna stb.

III. 6. 3. A román jövevényszavak
A. XII. századtól kezdve számolhatunk magyar- román érintkezéssel.
B. Román jövevényszavaink az erdélyi román nyelvjárásokból kerültek át hozzánk:
-a moldovai csángók
-és székelyek,
-valamint bukovinai székelyek nyelvében persze sok a moldován nyelvjárásból való kölcsönzés is.
-Többé- kevésbé magyar köznyelvi szintre emelkedtek például a következő román jövevényszavak: cimbora, ficsúr, kópé, áfonya, poronty stb.
-Nagyobb azoknak a román jövevényszavaknak a száma, melyek tájszói jellegűek: pulya ’kisgyerek’, fáta ’leány’, cujka ’szilvapálinka’, árdé ’paprika’, mamaliga ’puliszka’.

III. 7. A nemzetközi műveltségszavak
III. 7. 1. Általános kérdések
A. Szavak hosszú sora indult vándorútjára, messze túlhaladva azt a nyelvi kört, amelyben keletkezett, átlépve kultúrköröket, ország-, sőt gyakran világrészhatárokat, egyik nyelvből a másikba jutva vagy láncszerű, vagy faágazásszerű terjedéssel.
-Egy részük az antik kultúrákból indult el,
-Más részük újabban keletkezett,
B. A magyarban is rendkívül nagy a nemzetközi műveltségszavak száma. Nyelvművelésünk igyekezett is kiküszöbölni, illetőleg valamilyen eredeti magyar vagy legalábbis magyarabbnak érzett szóval helyettesíteni. (pl. luxus helyett fényűzés, tréner helyett edző, zseni helyett lángész stb.).
-A nemzetközi műveltségszavak nem abból a nyelvből kerültek a magyarba, amelyben keletkeztek, hanem más, közvetítő nyelvek segítségével vettük át őket.

III. 7. 2. A vándorszavak
A. A nemzetközi műveltségszavaknak van egy régebbi rétegük, amelybe az ókori, középkori vagy újkori eleji kultúra anyagi és szellemi termékeinek a megnevezései tartoznak. E szavak terjesztője:
-a kereskedelem,
-a hadviselés,
-az egyház stb.
A vándorszavak nagy részét teszik ki a ruházatra vonatkozó elnevezések, kézi eszközök nevei, a pénzek nevei, az ételkészítés terminológiájába tartozó szavak, a fegyvernevek, a foglalkozásnevek, egyházi műszavak stb.
B. Nyelvünk vándorszavainak végső fokon nagyon sokrétű eredet mellett is néhány csoportjuk kikristályosítható aszerint, hogy milyen kultúrkörből, milyen földrajzi irányból, mely nyelvek kiindító és közvetítő szerepével jutottak el hozzánk:
-Dél- nyugat- Ázsia felől,
-Kelet- Európa felől,
-nyugat felől.

III. 7. 3. A modern nemzetközi szavak
A. az utolsó két évszázadban a művelődés átalakulása, a modern technika kifejlődése egész tömeg olyan fogalmat hozott a felszínre, amely vagy már születésétől kezdve bizonyos mértékben „nemzetközi” jellegű volt, vagy természeténél fogva hamar túlhaladta azt a népet, országot, kultúrakört, ahol megteremtődött.
B. Ha az egyes tudományos, ipari, kereskedelmi stb. szakterületek szakmai terminológiáját is tekintetbe vesszük, modern nemzetközi szavaink száma sok tízezerre rúg.
-Görög: technika, baktérium, monológ, mimika, lexikon stb.
-Latin:, lektor, stílus, szektor, perfekt, komplex stb.
-Német: nikkel, láger, gleccser, lösz, cink stb.
-Francia: hotel, terasz, büfé, makett, roló stb.
-Angol: meccs, futball, tenisz, farm, csekk stb.
-Olasz: sztepp, lasszó, szirup, maszk, torreádor stb.
-Jassznyelvi: haver, meló, jampec, duma, fater stb.

III. 8. A tükörszavak
A. Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket, amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót, hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza, mintegy szóról szóra lefordítja. Az ideológia magyar nyelvi kifejezője azért lett például világnézet, mert szó szerint magyarra fordították a német Weltanschauung szót (Welt=világ, Anschauung=nézet).
- -A tükörszavak magyar nyelvi megalkotása az esetek egy részében:
-közvetlen,
-spontán,
-népi átvételek során történt.
B. Tükörszavaink legnagyobb része német nyelvi minták után igazodott.
-Összetett főnevek: álláspont~ném. Standpunkt, kebelbarát~ném. Busenfreund.
-Összetett melléknevek: messzemenő~ném. Weitgehen, vérszegény~ném. Blutarm.
-Igekötős igék: belát~ném. Einsehen, fölvág~ném. Aufschneiden.
-Képzett határozószók: kimondottan~ném. Ausgesprochen, kivéve~ném. Ausgenommen.
-Egyszerű tükörszavak: pincér~ném. Kellner, udvarias~ném. Höflich.

C. Vannak olyan tükörszavak, amelyek vándor jellegűek, egyik nyelvből a másikba