A didaktika az oktatásról való elmélkedést jelenti. 4 fő kérdése van:

Mit, Hogyan, Kit, Ki oktasson?
Az oktatás egy bipoláris folyamat, amelynek egyik oldala a tanítás, másik oldala ennek eredménye, a tanulás. A tanár-tanuló bipoláris kapcsolatának kifejeződése.
A tanítás nem más, mint a tanulási folyamatok segítése, ismeretátadás, struktúraépítés irányítása. A tanulás szűkebb értelemben ismeretszerzést jelent, tágabb értelemben a környezeti hatások következtében bekövetkező tartós és adaptív viselkedésváltozást.

Tanuláselméletek:

Asszociációs tanuláselmélet: a tanulás a képzettársítások kialakításán és megszilárdításán keresztül történik.

(pl. képolvasásnál vagy a beszéd megtanulása. Látja-hallja sokszor: összerakja. A tárgy képe és a szó kapcsolatba kerül, egymást kölcsönösen felidézik. Pl. vers/szövegtanulás: a szövegrész utolsó gondolata előhívja a következő elejét. Vagy pl. vizsgára tanulás. Felépíted magad, és ha nem jön a következő rész, akkor le blokkolsz.)
Törvényszerűségek:

  • azok a képzettársítások vésődnek be jobban, amelyek elég gyakran megjelennek együtt. Pl. szövegrészeket gyakran látod együtt
  • azok az asszociációs kapcsolatok vésődnek be, amelyek térben és időben egymáshoz közel helyezkednek el. Megtanulod az elsőt, másnap a másodikat, aztán felidézed az első kettőt együtt, hogy közel legyenek.
  •  egyszerre sokféle hatás ér bennünket: a versengő asszociációk zavarnak bennünket, nem az kapcsolódik össze, aminek kell.
  • Vagyis azok az asszociációk, amelyek pozitív vagy éppen negatív érzelmi állapotban vésődnek be, könnyebben kialakulnak és tartósabban megmaradnak, mint azok, amelyek közömbös állapotban érnek bennünket.

Behaviorizmus tanuláselmélete:

Ez egy olyan elmélet, amely az inger és a válasz közötti kapcsolatok kialakulására keresi a választ (klasszikus kondicionálás), és erre alapul a tanulás. Pavlov azt állítja, hogy megfelelő ingerkörnyezetben a megfelelő, vagy elvárt válaszok fognak létrejönni. Tehát minél többször helyezzük a tanulót a megfelelő környezeti hatásokba, annál inkább meg fog szilárdulni az inger-válasz kapcsolat. Ennek továbbfejlesztése Skinner elmélete (operans kondicionálás) (ketrecbe zárt éhes patkány, ha a cica a pedálra rálép, táplálék esik le. Ismétlődések után az állat megtanulja, hogy a billentyű lenyomásával táplálékhoz jut), aki behozta a harmadik tényezőt, a megerősítést. Szerinte akkor állandósul az inger-válasz kapcsolat, ha van valamilyen pozitív megerősítés ezzel kapcsolatosan. A negatív megerősítések az inger-válasz reakciók leépítését szolgálják, ezek büntetések. Ez az elmélet az instrumentális kondicionálás. Fontos, mert a felnőtt tanulás eredményességének alapfeltétele a megerősítés.

A tanuló számára tananyagot prezentálunk: Inger
A tanuló bevési az anyagot: Válasz
A pedagógus kikérdezi: Megerősítés

Neobehaviorizmus:

Ez az elmélet (Bandura) azt hangsúlyozza, hogy a tanulás társas közegben folyó tevékenység és a tanulás tapasztalatszerzés hatására bekövetkezett viselkedésváltozás. Célja: a viselkedésformák alakulásának, a tanulás törvényeinek feltárása. A neobehaviorizmus minden tanulást kapcsolatképzésként fog fel. Az embert, mint egy közbülső tényezőt figyelembe veszi. Inger-válasz-megerősítés folyamata nem társadalmon kívüli folyamat: a társas környezet erősen befolyásolja a tanulási folyamatokat. (pl. elkezdünk-e tanulni, az eredmény, a hogyan, hajtós-e az osztály stb)

Kognitívizmus:

Szintén gyűjtőfogalom, több konkrét irányzat alakult ki. A pszichikus folyamatok lényegét mint értelmi megismerési folyamatot látja. Irányzatai:

  1. informatikai / kibernetikai irányzat: számítógéphez hasonlítja az embert: az agyműködés a számítógép analógiájára veszi: info be a perifériákon át – előszedhető és teljesen újként összerendezve kiszedni
  2. kommunikációs elméleti irányzat: a tanulás, mint kommunikációs folyamat. (pl. ahogy az idősebb generáció közvetíti a tudást a következőnek, az egyfajta kommunikáció). Ebben a folyamatban fontos az érthetőség és a megértés (kódolás-dekódolás). Ezért fontos a kommunikációs csatorna megfelelő volta. A tanulási folyamat: a tanár nyelvi formában kódolja az információt, amit a diák megpróbál dekódolni. A felsőoktatásban gyakori: olyan fogalomkészletet használjunk, amit a másik nem ért. Ha veszi a fáradságot, kiszótározza, ha nem bemagolja. Pedig lehet, hogy teljesen hétköznapi módon is el lehetett volna mondani.
    A csatorna zajosságától függően torzulhat. Hallgató, látható, zavaró körülmények.
  3. tanulás mint problémamegoldás

Konstruktivizmus:

A felnőtt tanulási folyamatokhoz a legközelebb jutott. Az irányzat lényege: a tanulás ereje, hogy az ember felépíti a saját, csak rá jellemző tudásszerkezetét. Ez utal arra, hogy minden embernek más lesz a tudáskonstrukciója. A tudásfelépítő elképzelés ellentmond a behaviorizmus befogadó elméletének  a tanuló aktivitására helyezi a hangsúlyt. Mivel az egyének tudása különböző, ezért ugyanabból a tudásközvetítésből mást fognak profitálni. (Pl. szeret tréningre járni vagy nem, amikor azt tanítják, hogy a tréning egy ragyogó dolog).

Pszichológiai irányzatok tanításelméletei:

  • Behaviorizmus tanításelmélete: szerintük az anyagot az oktatónak csak le kell adnia, aztán a tanuló önállóan tanulja azt meg.
  • Kognitív tanításelmélet: E szerint az elmélet szerint az ismereteket át kell adni, de nem elég az önálló tanulásra hagyatkozni, fontosnak tartják az ellenőrzést, a kontrollt, tehát ki kell kérdezni a tanultakat.
  • Konstruktivista tanításelmélet: Véleményük szerint a tanulás közben segíteni, motiválni, animálni kell a tanulót. Úgy kell leadni az anyagot, hogy közben segítsük a tanulót tudásának felépítésében. A tudás nemcsak a befogadáskor válhat különbözővé, hanem annak visszaadásakor is.