A pszichikus folyamatok képezik a megismerés alapjait. Ha a megismeréssel baj van, akkor a tanulással is, ezért fontos ezek ismerete.

A behaviorizmus:

Átadom, átveszem, te megmondod, én majd kikérdezem (emlékezet, figyelem, akarat elegendő ehhez).

Kontruktivizmus:

A tanulási folyamat megköveteli, hogy mind a 8 pszichikus folyamatot használjuk, melyek az alábbiak:

Érzékelés:

(látás, hallás szükséges a tanuláshoz), észlelés (hol, honnan, milyen tárgyak, mi ez a hang): Az érzékszerveink segítségével szerezzük az információkat. Az érzékszervek romlása az idő előre haladtával teljesen természetes. Leggyorsabban a látás romlik, a hallásnál ez később kezdődik és lassabb folyamat. A felnőtt oktatásban fontos, hogy az oktatás jól látható, hallható legyen.

Az érzékszervi megismerésnek egészen más sajátosságai alakultak ki a fiatalabb generációknál. A mai felnövekvő korosztály az információk megnövekedő áradatával találja szemben magát, ismereteik nagy részét a TV-ből, videó filmekből, a számítógépekből vagy az internetről szerzik.

A 0-2 éves korú gyermekeket is gyakran hagyják szüleik a TV előtt, ahonnan erős vizuális-audiovizuális ingereket kapnak. Óvodás korukban ez a tendencia folytatódik, de már belép életükbe a számítógép is, a különböző játékokkal. Ezek a szórakoztató, ismeretszerző módok a spontán figyelem fenntartásának kedveznek, minden akarati megerőltetés nélkül. A

6 évesen iskolába kerülő fiatalok számára az információ forrása hirtelen radikálisan megváltozik. A tanító beszél, le kell írni amit mond, eltűnnek az addig megszokott ingerek, az iskola nagyon unalmas és monoton környezetnek hat.

A XXI. század gyereke az iskolába kerüléskor visszalép a Guttenberg korszakba, egy ingerszegény, unalmas környezetbe. A gyerekek nagy része nem tanul meg jól olvasni és írni, nincs meg az értő olvasás készsége (funcionális analfabetizmus).

A tankötelezett kor felső határának elérése után nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Bekerülnek a felnőttképzésbe, ahol teljes mértékben az egyéni, olvasásos tanulásra vannak utalva. Az ilyen tanulási kísérletek az esetek többségében eleve kudarcra vannak ítélve.

Emlékezet:

Tanulás nem létezik emlékezés nélkül. Három szintje van:

  1. rövid távú ( sok információt tárol, de rövid ideig)
  2. hosszú távú (amelyeket soha nem felejtünk el) és
  3. középtávú (ismétléssel kerül ide, rövid távúból, ez az amelyet használunk).  

Azokat az ismereteket tudjuk a legkönnyebben megjegyezni, amelyek kapcsolódnak a már megszerzettekhez. A felejtés normális dolog, mert a tárolókapacitás véges, de memóriatréningekkel elkerülhető. Felnőtteknél az értelmes emlékezet dominál. Idővel a rövid távú memória romlik, a memorizálás egyre nehezebb, de a hosszú távú memória egyre jobb lesz.

Az emlékezetnek 2 fajtáját különböztetjük meg:

  1. mechanikus (kisgyerekek esetében nagyon aktív: utánzások, ismételgetések)
  2. értelmes: életkor előre haladtával a mechanikus emlékezetnek át kell alakulnia értelmes emlékezetté. Akiknél ez nem történik meg, nem alakul ki értelmes emlékezet, azok nem képesek elsajátítani az előírt tananyagot. 

Figyelem:

Azt jelenti, hogy koncentrálunk valamire és más ingereket kizárunk. Létezik:

  • spontán (váratlan, érdekes, feltűnő) és
  • szándékos figyelem

A spontán figyelem nem kíván akarati erőfeszítést, a figyelem tárgya eleve érdeklődésre tart számot, leköti a figyelmet. A szándékos figyelem nagy akarati erőfeszítést igényel bizonyos helyzetekben, mert a figyelem tárgya nem mindig érdekfeszítő a befogadó számára. A szándékolt, akarati erőfeszítéssel fenntartott figyelem gyorsan elfárad, kimerül (kb. 20 perc után).
A figyelem intenzitása hullámzik (felnőtt ember 30-40 percig képes egy dologra összpontosítani), terjedelme is lényeges, hogy a zavaró tényezőket ki tudjuk szűrni. Ez alkati képességektől is függ, de sokat számíthat az egyén pillanatnyi állapota. A figyelem koncentrációja is fejleszthető tréningekkel.

Képzelet:

Van produktív (alkotó) képzelet és reproduktív képzelet (újra felidézem a dolgokat).
Az ember képzelete állandóan alakul pl. kisgyereknél hatalmas a képzelőerő, később lehet fejleszteni, ha felnőttkorban is megmarad, akkor alkotó lesz. Fontos a tanulásban, munkában is pl. ötlet. Normális esetben a képzelet 6 éves kor után kezd reálissá válni. Ha ez nem történik meg, súlyos személyiségproblémák alakulhatnak ki.
A felnőtt ember képzelete reális. Tudja mi az, amit elérhet, mi az amire képes és mi az, amire nem. Idősebb korra az olyanok képzelete, akik ingerszegény környezetben élnek, visszafejlődik.

Gondolkodás:

A felnőtt általi megismerésnek legfőbb feltétele. A felnőtt absztrakt szinten tud gondolkodni, vagyis el tud szakadni a konkrét valóságtól és tud fogalmakkal operálni. A logikus gondolkodás kifejlesztéséhez élettapasztalatai is hozzájárulnak. Konvergens gondolkodás: átlagember előre meghatározott szabályokat követ. Divergens: látszólag nem összeillő dolgokat hoz összefüggésbe, kreatív, másképp látja a világot. Intellektuális gondolkodás: intelligencia méréssel jellemezhető.
A gyors problémamegoldás képessége a 23 év körüli embereknél a legjobb. Időkorlát nélküli problémamegoldásban azonban az öregkor felé haladva is jók maradhatunk, a gyorsaság ugyan csökkenhet, de a problémamegoldó képesség ugyan olyan jó marad.

Cselekvés:

A felnőtt is szereti, ha aktívan közreműködhet a tanulásban pl. kérdésekre válaszol, dolgozatot ír. Legjobban azt tanuljuk meg, amit cselekszünk. A cselekvésrendszerünk a spontán cselekedetektől fejlődik a tudatos cselekvések felé, a gondolkodás menetével párhuzamosan.

Akarat:

E nélkül nem létezik tanulás.

Érzelem:

Ha pozitív segít, de a negatív is hagy emlékképeket. Legrosszabb a semleges, közömbös állapot.