Az oktatás egy folyamat:

A fejlődés a folyamatos ismétlődésnek köszönhető. Az oktatás a napi órák menetében a következő módon épül fel:
számonkérés (kikérdezés), új anyag leadása, gyakorlás, összefoglalás.

Az oktatás didaktikai modellje:

Oktatásmodell

Motiváció:

Induktív ismeretszerzés = konkréttól az általános (elvont felé) – hosszadalmas
Deduktív ismeretszerzés = általánosból a konkrét felé

Ez a modell nagyon leegyszerűsített, hiszen a folyamat sorrendisége, összefüggései nem biztos, hogy így épülnek fel, de az egyes elemei az alapok, melyből a struktúra kialakul.

Célkitűzés:

Világosan látni kell, hogy mit, miért és milyen szinten kell megtanulni.

Új ismeretek:

A cél kitűzése elindít egy ismeretszerzési folyamatot. Ezáltal kialakul a stratégia, hogy milyen módszerekkel és hogyan lehet elérni a kívánt célt.
Az új ismeretek és az alkalmazás közötti közös terület arra a tényre utal, hogy bizonyos ismereteket úgy sajátítunk el, hogy eleve alkalmazzuk is őket közben (pl. nyelvtanulás, vezetés, stb.) Az oktatási folyamat akkor hatásos, ha az elméleti és a gyakorlati részek szinkronban vannak egymással. Amennyiben az elméleti oktatás a gyakorlati oktatás tematikájával egyezik, akkor egyikből sem lesz hasznos tudás (lásd: szocializmus almaszedési gyakorlat).

Az alkalmazásnak 2 típusa van:

  • reproduktív: megmutatják, hogy kell használni az új ismeretet, így az leutánozható
  • produktív: alkotó

Ha az ismeretszerzés és alkalmazás a tanítás-tanulás folyamatának elhatárolódó szakaszai, akkor annak aszinkronjáról beszélünk. Azt jelenti, hogy valamit megtanulunk és majd az életben hasznosítjuk. Ha az ismeretszerzés és alkalmazás egyidőben történik, vagyis az alkalmazás be van építve a folyamatba az ismeretszerzés után rögtön, akkor ezek szinkronjáról beszélünk.

A rendszerezés, rögzítés:

Folyamata során az emberek hozzá kapcsolják az új tudásokat és ismereteket a meglévőkhöz. Minden olyan tudás, ami nem illeszkedik ebbe a meglévő ismeretanyagba nagyon labilis, gyorsan eltűnik. A rendszerezésben segítenek a különböző szemléltető eszközök (fólia, dia, ábrák, stb.). A rögzítés tartósabb a többszöri ismétlés esetén. Fontos a befogadásra szánt tudásanyag időbeli egyenletes, folyamatos elosztása, mert ez jóval hatékonyabb, mint a rövid, tömény dózisokban adagolt „vizsgahajsza”. A tananyag elsajátításának nagyon hatásos eszköze a magunkba való ismétlés.

Az ellenőrzés, értékelés:

Minden elemben jelen van, mert már a tanulás folyamatában ki kell zárni a hibás rögzülés lehetőségét. A hibásan rögzített tudást nagyon nehéz kigyomlálni. Az ellenőrzés azonban nem egyenlő az értékeléssel. Az ellenőrzés nem feltétlenül jár együtt értékeléssel. Míg az ellenőrzést bárki elvégezheti, az értékeléshez szakmai kompetenciára van szükség.

Az értékelésnek és az ellenőrzésnek az alábbi szerepei vannak:

  • visszajelzést ad a tanulónak a saját előrehaladásáról
  • motivációs hatása van (ha jó vagyok ösztönöz, ha rossz akkor meg kénytelen vagyok bele húzni)
  • szociológiai hatása (életperspektívák tervezése)
  • a tanár számára információt ad arról, hogy jól tervezett-e a tanulási folyamat. Beavatkozhat, ha az eredmények azt mutatják, hogy nem megfelelő a program.
  • A szűkebb és tágabb környezet számára információt ad arról, hogy aki a bizonyítvány birtokában van, hogyan, mikor és milyen szinten szerezte a képesítést. Egyben ez garancia arra is, hogy valóban rendelkezik tudással.

Ismeretszerzési stratégiák:

  • nyitott tanulási stratégia: bármikor bekapcsolódhatnak új hallgatók, nem időfüggő, nem csoportos az oktatás. Gyenge tanári felügyelet, erős önirányítás jellemzi. A tanulónak aktív szerepe van a tanulásban és a tanulási tartalom megválasztásában. Időszakos ellenőrzés van egyéni elbírálás alapján. Taneszköz rendszert kell biztosítani.
  • Adaptív tanulási stratégia: különböző előismeretekkel és igényekkel belépő tanulókhoz való alkalmazkodás. (Pl: kreditrendszerű oktatás, középiskolai fakultáció). Jellemzői: az oktatásnak van egy közös váza, az időkeretek személyre szabottak, a tematika szabadon választható (fakultációk, specializációk, szabadon választott tárgyak), van központi irányítás, de szabadabb a választás lehetősége.
  • Programozott tanulási stratégia: mindenki ugyanazt tanulja, de más ütemben, egyéni tempóban, annyi időt fordít rá, amennyit akar. A tananyagot kis lépésekre bontják, kérdés van minden információs egység után, a tanuló erre válaszol, ellenőrizheti magát, ezzel megerősítést kap. (Skinner elmélete- inger-válasz). Lineáris tananyagszervezés, nincs benne elágazás.
    Másik formája a feleletválasztós kérdések, amely elágazó (Crowder nevéhez fűződik) oktató program. A tanuló kiválasztja a jó választ, tovább lép, ha nem tudja, akkor a kiegészítő program megtanítja őt.
  • Mesterfokú tanulási stratégia: Erős tanári jelenlét és felügyelet jellemzi. Bloom szerint minden normális értelmi képességű ember megtanítható bármire, jó módszerrel. Gauss-görbe/harang görbe szerint a közepes képességűekből van a legtöbb, de ezekre a szétszóródó ismeretekre nem szabad rátanítani. Előtte meg kell határozni az előismereteket előmérésekkel, majd előzetes oktatást kell szervezni, végrehajtani a tanítási folyamatot, közben ellenőrizni a tempót – formatív visszacsatolás, mérni, végül utókompenzálást nyújtani a lemaradottaknak és lezáró értékelést végezni.