I. A felnőttek tanulásának szervezeti keretei, a formális, a nemformális és az informális tanulás jellemzői:

Az oktatásba be kell vinni a rendszert, szervezettséget és az egyéni aktivitást is. De hogyan kell ezt megszervezni? Ehhez tudni kell, hogy
ki a befogadó – meg kell határozni a belépési kritériumokat pl. egészségügyi alkalmasság, bizonyítvány;
mi a tananyag – a művelődési anyagnak az oktatás céljához redukált része (tananyag szervezhető: induktív, deduktív módon, lineárian, koncentrikusan, spirálisan, organikusan);
milyen az oktatási környezet.

Meghatározó a tananyag és a befogadó viszonyrendszere (pl. a tanuló előképzettsége), meghatározó az oktatási környezet és befogadó viszonyrendszere (pl. jó körülményekkel rendelkező szülők gyerekeinek iskolája), meghatározó a tananyag és az oktatási környezet viszonyrendszere, mert minden típusnak más kell.

Az oktatási környezet lehet: iskolarendszerű (formális)

  • alapfokú oktatás
  • középfokú oktatás, illetve szakképzés
  • postsecundary
  • felsőfokú oktatás
  • tudományos, ill. phd képzés

didaktika 

És iskolarendszeren kívüli (minden más: tanfolyamok, egyéb szakképzések, nyelviskolák, autósiskolák stb.)

Az iskolarendszerű képzések:

Zárt rendszerű tanulásnak tekintjük, mert a bemeneti és kimeneti kritériumok meg vannak határozva, pontos a kimenetszabályozás, a követelmények, meghatározott vizsgarendszer van, amelyek után bizonyítványt, tanúsítványt kap a tanuló. Előre megmondják, mit kell tanulni, vagyis előre meghatározott tananyag van, és a tanulás célja a bizonyítványszerzés. A részvétel „önként” kötelező, önként lép be, de felvállalja a kötelezettségeket, vagyis a vizsgákra való felkészülést, részvételt. A tanulás jellege direkt, céltudatos. Az oktatás folyamata térben és időben meg van tervezve, fázisai egymásra épülnek. Kiemelt szerepet kap az ellenőrzés egységek végén is főleg, mert államilag vagy máshogy elismert papírt adnak, a minőséget is védik ezzel

A nem iskolarendszerű képzések is lehetnek zárt rendszerűek, de nyitott rendszerű tanulás csak a nem iskolarendszerű képzésekre jellemző.

A nemformális szakágazat (tanfolyamrendszerű):

(Pl. művelődésházban vagy népfőiskolán szabásvarrás tanfolyam, 40 órás előadás a természeti népek vallási szokásairól)

Jellemzői:

  • sokkal oldottabb
  • jobban megvalósulhat a mellérendelt szerep, a segítő attitűd
  • jellemzően (de nem feltétlenül) állandó tanulókör: be lehet kapcsolódni akár egy előadásra is
  • általában a tartalmuk is gyakorlatiasabb: életösszefüggéseket vizsgál, praktikus tudást ad
  • nem tantárgyak szerint strukturálódik: nem kötött és tervszerű: rá lehet venni az oktatót, hogy fejtse ki kicsit bővebben a busmanok szokásait
  • az élet bármilyen területéről szólhat
  • nincs ellenőrzés: a kimenet sem állami papír. Pl. a 60 órás nyelvtanfolyam, ha külön mész el nyelvvizsgára
  • célja: ösztönözzön a művelődés megszerzésére, legyen benned igény → tanulótársadalom (minél több ilyen tapasztalatod van, annál több sikerélményed, annál természetesebb az, hogy tanulsz). Pl. „Járjunk színházba” program: járjunk előadásra, nézzünk be a színfalak mögé, beszélgessünk az alkotókkal

Az informális tanulás (nem oktatás!):

(Pl. Szünetben beszélgetsz egy osztálytársaddal a hobbijáról, és onnan tudsz meg valamit vagy Moziban feliratos filmet nézel – játszva tanulsz kifejezéseket, gyakorlod a nyelvet).

Jellemzői: 

  • ez a leggyakoribb – főleg gyermek és felnőttkorban
  • általában szabadidőben zajlik – de cirka bármikor megtörténhet
  • mindig spontán, tervezetlen (ha azért ülsz le megnézni egy természetfilmet vagy angol távoktatási program filmjét, hogy tanulj belőle, az már nem informális). Ha a fogorvosnál olvasol a vöröshangyákról, az informális – ha elmész egy tanfolyamra, az nonformális
  • sokszor nem is tudatosul, hogy tanultál valamit: mindenféléről lehet szó, a lexikális tudásig – bár ezt csak egy bizonyos szinten fogod megjegyezni

II. A munka melletti és a munka helyetti tanulás jellemzői:

A felnőtt ember amikor tanulni kezd, már kialakult életbeosztással rendelkezik. Míg a gyerek tanulásának helye van az életében, ez a munkája, addig a felnőtteknek új tényezőként kell ezt beiktatniuk, ami konfliktusokat okozhat számukra.

Az időszerkezetek szerint a felnőtt tanulása lehet:

  • azon túl, vagyis munka melletti.
  • munkaidőben, vagyis munka helyetti

Munka melletti tanulás:

Az időstruktúráit át kell rendeznie. Fel kell szabadítania időt a tanulásra (csak a már meglévő időbeosztásának valamely elemét csorbíthatja, vagy cserélheti le). Mivel a munka melletti tanulás nagyon labilis, rengeteg nehézséggel jár, ez sok esetben elve ellehetetleníti a felnőtt számára a tanulást.

A munka helyetti tanulás:

Pozitív esetei, amikor a munkáltató iskolázza be a dolgozóját úgy, hogy közben nem kell dolgoznia, vagy az egyén megfelelő anyagi helyzete biztosítja, hogy ne kelljen dolgoznia. Negatív esetei: a munkanélküliség miatti tanulás, amit a fiatalabbak könnyebben élnek meg (mintegy az iskoláséveik folytatásaként értékelik), az idősebbek egy sor konfliktus helyzetet élnek át ilyenkor. Ha nincs egy átképzésben motiváló tényező (munkahely teremtő képzettség), akkor nagyon nehéz elvégezniük az ilyen jellegű iskolákat. Magyarországon ma inkább magasabb kvalifikációt igénylő munkahelyi beruházások vannak, nem munkahelyteremtők.