A felnőttképzés alapvető módszerei kapcsán a szakirodalom 3 féle szervezeti formát említ:
  1. Frontális eljárás: mindenki egy időben ugyanazt csinálja, ugyanazt az információt kapja. Nehézkes a visszacsatolás. Oktatásunk 90%-a így működik, mert a legolcsóbb, leggyorsabb, nagy osztálylétszám esetén nincs más módszer, pedagógusoknak erre vannak követhető mintáik. Formái: előadás, bemutatás, szemléltetés, gyakorlatoztatás/közös gyakorlat, konzultáció.

    Előadás lásd 8. tétel.
    Szemléltetés: a tanári dominancia módszerei közé tartozik. Önálló eszközként nem használható, csak más módszerekkel kombinálva hatásos. A bemutatásra kerülő szemléltető eszközökről el kell mondani, hogy milyen szempontok szerint és miért mutatjuk be őket, ezzel is segítve a megfigyelést és a didaktikai szempontokat a befogadók részére (Pl.: ne a filmben szereplő csajokat figyeljék a tanulók, ha az a lényeges amit mondanak).
    Fázisai:
    • előkészítés
    • szemléltetés
    • feldolgozás (itt kell megadni a szükséges segítséget az információk beépüléséhez, utalni kell az elhangzott, megfigyelt fontos tényekre)
  2. Csoportmunka: az anyag egyes részeinek kisebb tanulási együttesben történő feldolgozása, a tanár csak főbb vonalakban irányít. A hallgatók tevékenységét a csoportdinamika befolyásolja. A csoportban a hangsúly a tanításról a tanulásra, az aktivitásra tevődik. Használni lehet új ismeretek elsajátítására, rendszerezésre, gyakorlásra, ellenőrzésre, értékelésre.
  3. Individuális/egyéni munkaforma: az egyén saját képességeihez és tapasztalatához igazítja a tanulás lépéseit. A tanulóhoz alkalmazkodik közvetett irányítással.