Gyógyp. ai pszichológia kezdetei:

  • 1899. Ranschburg Pál – pszichológiai laboratóriuma – lelki jelenségek vizsgálata
    • ép és kóros jelenségek vizsgálata
    • fogyatékos és nem fogyatékos személyek összehasonlító elemzése
    • érzékelés,-figyelem-, és emlékezetvizsgálatokhoz korszerű módszereket és eszközöket tervezett

Gyógyped.ai pszichológia hagyományos értelmezése:

  • lelki jelenségek vizsgálata
  • újabb kutatási eredményekkel megcáfolták a régebbi kutatási eredményeket
  • vizsgálódási körük: tankötelezettek, akik gyp.ai oktatásban részesültek
  • cél: a gyógyp.-nak nyújtsanak segítséget a pszichés jelenségek megértéséhez és h. erre építhesse munkáját
  • defekt-specifikus szemlélet: hiányosságokra épített, melyek hiányoztak v. nem jól működtek   ( fogyatékosság-centrikus szemlélet )  → cél: szegregált oktatásra való kiválogatás
  • diagnosztika célja volt: kiválogatás a HOMOGÉN tanulócsoportok létrehozása végett
  • magyar képviselői: Nagy László, Vértes O. József, Schnell János

A II. világháború utáni helyzet:

  • gazdasági-társadalmi változások
  • HUMANISTA eszmék elterjedése → felértékelődött az emberi élet értéke → így a fogyatékosoké is
  • figyelem irányult a hátrányos helyzetű csoportok felé → tolerancia légköre alakult ki
  • ezekhez JOGI TÁMOGATÁS is kellett:
  • ENSZ – Emberi és Gyermeki jogokról szóló deklarátuma
  • deklarátum a szoc. fejlődésről és haladásról
  • 1971. – az értelmileg retardáltak ált. és speciális jogairól szóló deklarátum
    • u.azon jogok illetik meg őket, mint az épeket
    • speciális képzéshez, oktatáshoz, neveléshez, rehabilitációhoz való jog
    • anyagi biztonsághoz való jog

Fő tendenciák a szemléletváltozásban:

Az egész személyiség figyelembevétele, tanulmányozása  ( „person first” ):

  • hangsúlyozza a dinamikus összefüggéseket a személyiségen belül
  • alapjaiban zavart a szocializációs folyamat a fogy. személyeknél
  • szociális hatásokat is ezért vizsgáljaÉ

Életkori határok kitágulása:

  • mind felfelé, mind lefelé kitolódik az életkori határ
  • felnőttkor, időskor tanulmányozása
  • korai felismerés, fejlesztés, gondozás tanulmányozása

Pozitív személyiségjegyek feltárása:

  • pozitívumokra való építés – mi az, amiben jó képességű, mire lehet építeni a kompenzáló, korrigáló eljárásokat
  • más kritérium alapján minősül v.ki fogyatékosnak gyermek és felnőttk.ban
    • gyermekkorban: intellektuális funkciók, tanulás akadályozottsága
    • felnőttkorban: extraintellektuális funkciók, szociális inkompetencia alapján minősül v.ki fogyatékosnak

Fogyatékossági határok megvonásának kérdése:

  • meddig fogyatékos v.ki?
  • régen a határt meghatározta:
    • társadalom önkényessége, toleranciája, elvárásai
    • az elmaradott népesség és enyhe ért. Fogyatékosság között elmosódott a határ
  • mai tendencia: széthúzódik a határ, szélesebb az ÁTLAG emberek sávja
    • egyre nagyobb a szórás, mely érvényesül:
      • NEGATÍV irányban – ennek oka:
        • sok a szociálisan hátrányos helyzetű ember
        • ma már nehéz a követelményeknek való megfelelés
      • POZITÍV irányban – ennek oka:
        • javuló szociális és nevelési feltételek
        • megnőtt az információk felvételi lehetősége
  • cél: h. minél kevesebben sodródjanak a fogy. Kategóriába → kevesebben stigmatizálódjanak

Normalizációs elv:

  • a fogyatékosok életkörülményeit az épek körülményeihez kell közelíteni
  • biztosítani kell a tanuláshoz, munkához, kultúrálódáshoz, szabadidő-eltöltéshez való jogukat
  • érintkezés lehetősége az ép társakkal

Komplex megismerés elve:

  • a sérült személyiséget komplexen kell szemlélni
  • a személyiséget környezetével együtt kell alaposan vizsgálni
  • a vizsgálatokba sok határtudományt kell bevonni

Homogenitás és heterogenitás elve:

  • a populációban  - heterogén a fogyatékosok köre
  • kérdés az, h. van-e olyan szempont, amely alapján homogenitásra kell törekedni?
  • Ha igen, milyen szempont alapján legyen homogén ez a csoport?