• a stigmát ősidők óta használják – stigmatizálnak egyes személyeket
  • negatív társadalmi hozzáálláshoz társul
  • ilyen stigma pl. a negatív hozzáállás a fogyatékos emberrel szemben
abra01

A stigmatizációra vonatkozó elméletek:

1. biológiai –etológiai elméletek

  • etológia – állati viselkedéssel foglalkozik
  • biológiailag célszerű viselkedés, ha kiközösítjük társainkat
  • a sérült egyed kiközösítése – halálra ítélése
  • ez a viselkedés csak az állatvilágban fogadható el, emberek világában ezek nem alkalmazhatók

2. Goffmann – stigma elmélete:

  • az elutasítást a csonkolással állította párhuzamba
  • a stigma v.milyen erkölcsi bűnhöz társult ( aki lopott → levágták a kezét )
  • a stigmatizáció – nemzedékről-nemzedékre hagyományozódik tovább

3. Dinamikus elméletek csoportja:

  • ezen elméletek alapja, h. a stigmatizált ember látványa, közelsége – az emberben szorongást kelt
  • alaklélektan- Gestalt pszichológia
  • a diszharmónikus formákra az emberek szorongással reagálnak
  • ez velünk született tulajdonság
  • pl. a csecsemő sírással reagál egy torzult arcra
  • szociális elmélet
  • szociális magatartásunk bizonytalan, ha stigmatizált személlyel találkozunk
  • észrevegyük-e fogyatékosságát, vagy ne?
  • magatartásunk mesterkéltté válik → kellemetlen feszültség → így inkább elkerüljük ezeket a frusztrációt kiváltó helyzeteket

4. szociális hátrányoktól való félelem:

  • ha fogyatékos emberrel találkozunk, lehet h. bennünket is „olyannak” látnak az emberek

5. magyarázó elv:

  • azért kerüljük a fogyatékos személyeket, mert arra emlékeztetnek bennünket, h. ez velünk is megtörténhet
  • ok: saját értékeink féltése

Én-kép változása a stigma hatására:

  • az én-kép negatív irányban változik a stigmatizáció hatására – az én-kép „feed-back” mechanizmus alapján módosul:
  • torz kép vetítődik vissza a fogyatékos személyről → így mindig negatívabb képet kap vissza magáról → ez épül be az én-képébe → a fogyatékos ember negatív beállítódása jön létre
  • ez elleni védekezés módja → stratégiák alkalmazása

Sérült identitás legyőzésének stratégiái:

1. stigma eltüntetésének kísérlete:

  • a legkézenfekvőbb reakció, mely nem pozitív reakció
  • nem szolgálja az alkalmazkodást

2. sérült képességek fejlesztése:

  • bizonyos mértékig pozitív alkalmazkodásnak tekinthető
  • addig jó, amíg a funkció öröme motíválja

3. épen maradt funkciók területén végzett kompenzáció:

  • pl. a vakoknál a tapintás v. az emlékezet fejlesztése
  • Adler: A szervi csökkentértékűségről c. munkája – hogyan kompenzálja a sérült területet a személy

4. valósággal való szakítás:

  • negatív alkalmazkodás – menekül abból a világból, ahol a stigmájával együtt kell élnie
  • kifejező eszközei: játék, ábrándozás, álmodozás, fantáziálgatás

5. másodlagos haszon a stigmából:

  • „betegségelőny”-nek is nevezhető
  • Minden sikertelenségét a stigmájára fogja

6. stigma átértelmezése:

  • meggyőzi magát arról, h. így sokkal jobb, mintha nem lenne stigmája

7. agresszív kapcsolatteremtés:

  • rossz alkalmazkodási forma
  • nem veszi figyelembe az épek finom metakommunikatív jelzéseit → nem akarja észrevenni, h. nem akarnak vele kapcsolatot létesíteni

8. előre védekező visszahúzódás:

  • nem meri magát kitenni a társadalom elutasításának
  • saját köreiben mozog, visszahúzódik
  • szigettársadalom létrejötte
  • megkímélik magukat a kedvezőtlen, külső hatásoktól