Az egyik mûnem, legjellemzôbb sajátossága, hogy bennük a külvilág áll az ábrázolás középpontjában, s nem a lélek belsô világa. Alapvetôen monológikus formájúak, tehát egy "elbeszélô" mondja el a történetet. Az elbeszélô mûvekben is lehetnek dialógusok, ezek azonban "idézetek"-nek tekintendôk. Az alkotó csak közvetítô a valóság és az ábrázolt világ között, saját értékelését, állásfoglalását a történet megformálásába építi bele.