Az alapvetô közlési forma a közvetlen szerzôi elbeszélés; emellett a cselekmény színterét és az egyéb tárgyi mozzanatokat a leírás, a szereplôk szóbeli megnyilatkozásait általában a dialógus közvetíti. Ez utóbbi esetben a szereplôk mondatait az elbeszélô szó szerint "idézi": ezt a közlési formát egyenes beszédnek is szokás nevezni. Elôfordul, hogy az író valamelyik hôse szavait csupán tartalmilag "idézi", egyes szám harmadik személyben: ennek függô beszéd a hagyományos elnevezése. A szereplôk ki nem mondott gondolatait, érzelmeit az újabb epikai mûvek vagy a belsô monológ, vagy a szabad függô beszéd (átélt beszéd, átképzeléses stílus) technikájával jelenítik meg. A szabad függô beszéd közben az író gyakran a saját gondolatait is belecsempészi a szövegbe. Ezeknek a formáknak az elôfordulása, gyakorisága írónként különbözô, kifejezô szerepük is lehet.