Az egyik mûnem. Az idetartozó irodalmi alkotások legfôbb sajátossága, hogy elsôdleges témájuk az egyén, az én világa, a belsô lelki világ: az én válasza a valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem a világot jeleníti meg mûvében, hanem önmagát, amint találkozik a valóság dolgaival, s kifejezi mindazokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyek e találkozás során lelkében keletkeztek. A lírai költemény legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid mûfajok körébe tartoznak (novella, elbeszélés). A hagyományos lírai mûfajok (pld. elégia, óda, himnusz, dal) az irodalom története során rengeteget változtak. A modern lírai alkotások zöme e hagyományos mûfajok körébe nem sorolható, bár tematikai, hangnembeli vagy formai sajátságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e mûfaji elôzményekkel.