A templomokban bemutatott párbeszédes jeletek, a liturgikus drámák a XI.századtól kezdve játszottak egyre nagyobb szerepet (Húsvétkor, Karácsonykor Krisztus életét dramatizálták). Lassanként egyre több világi, komikus, sôt trágár mozzanat szûrôdött be az egyházi színjátszásba, s ezért nem maradhatott meg a templom falai között, ki kellett vinni a templom elôtti térre, a piacra. Bizonyos egyházi ünnepeken a város óriási színházzá alakult és az emberek alkalmi színészekké lettek. Késôbb már céhek gondoskodtak a színészekrôl.