Tömeglélektan:

Gustave LE BON a tömeget az egyéntől megkülönböztetve egy másik lénynek kezeli, amit a „tudattalanja” vezérel. A tömeg viselkedésében megfigyelhető a pusztítás, a vezéregyéniség véleményének átvétele, és a „Mi” tudat kialakulása. A tömegben az ember szabadnak érzi magát, kisebb a felelősségérzete. Ez a felelősségdiffúzió. Ennek eredménye a pusztítás. Pl.: a fiatalok tömegben gyakrabban rombolnak, mint magányosan, mert a kisebb felelősség könnyebben elviselhető. Minél inkább része leszünk a tömegnek, annál homályosabbá válik a személyiségtudatunk. Az egyéni értelem beszűkülése miatt a tömeg könnyen befolyásolható. Tömegben nagy az utánzókézségünk, úgy cselekszünk, mint a körülöttünk lévők. Egyformának érezzük magunkat, kialakul a mi-tudat.

Hawthornei-effektus:

Elton MAYO egyik kísérletének a célja az volt, hogy feltárja van-e összefüggés a munkateljesítmény és a munkaterem megvilágításának erőssége között. Kiválasztottak öt munkásnőt, akik a munkatermek helyett elkülönített kisebb helyiségekben dolgoztak. A jobb megvilágítás hatására nőtt a munkateljesítmény. Ezután fokozatosan csökkentették a világítás erősségét. A teljesítmény ekkor is nőtt. Így Mayo azt a következtetést vonta le, hogy a teljesítmény növekedésének oka nem a világítás erőssége volt, hanem a csoportképződés.

Human relations (az emberi kapcsolatok):

Szintén MAYO-hoz kötődik. PARSONS a ’70-es évek elején a munkások társas motivációját és interperszonális kapcsolatait a munkahelyi hatékonysággal hozta kapcsolatba. Az előző kísérletben kiderült, hogy az öt munkásnő a nagy munkaterem helyett kisebb, világosabb, szellősebb barátságos légkörben dolgozott. Szüntelenül figyelmeztették őket, hogy elküldik azt, aki nem teljesít megfelelően. Kettőt el is tanácsoltak, helyettük szorgalmasabbakat vettek fel. A kísérleti személyeket kollektív teljesítménybérben fizették, míg az üzemben az egyéni teljesítménybér és a csoportbér kombinációja volt szokásban. Versengés jött létre, melynek következménye az lett, hogy 30%-kal nőtt a teljesítmény. A Human relations törvényszerűségei érvényesültek a II. vh-ban is. Azt tapasztalták, hogy az olyan gépek túlélési esélye, amelyeken a személyzet tagjai barátok, mint a véletlenül összeválogatott személyzetű gépekénél.

Pszichodráma:

MORENO 1922-ben „rögtönzött színház”-at hozott létre. Olyan csoportjátékot fejlesztett ki, amelyben a szereplők saját életük megtörtént epizódjait játszották el. Ez lett a „Barbara-epizód”. A rögtönzött színház legszebb női alakja Barbara, aki színésznőnek készül. Kedvessége és szépsége révén mindig ilyen szerepeket osztottak rá. George, a költő szintén tagja a társulatnak. Megszerették egymást és hamarosan összeházasodtak. Majd egy idő után George elmondta Moreno-nak, hogy Barbara otthon teljesen más, mint a színházban. Egy agresszív és veszekedős feleség. Ezután Moreno olyan szerepeket osztott Barbarára, ahol a vadságot, durvaságot kellett megjelenítenie. A színházban a feszültséget levezetve otthon ismét kedvessé vált a nő.

Csoportdinamika:

Kurt LEWIN értelmezésében a csoport minőségileg jelent mást. Az egyén és a csoport kölcsönhatása dinamikus: az egyén létének tere a csoportjától függ, de az egyén is visszahat a csoportra. A vezetési stílusok hatnak a csoportlégkörre, a kapcsolatok minőségére, a teljesítményre, a csoporthoz tartozó egyének véleményére.

Magyar vonatkozások:

BÁLINT MIHÁLY

Terápiás eljárása során a gyógyító intézményekben dolgozó segítőkkel foglalkozott. A lélek megoldatlan problémái ugyanis pszichoszomatikus betegségeket okoznak. Az interperszonális kapcsolatok közül a klasszikus segítő kapcsolat, az orvos-beteg viszony elemzése.

BIBÓ ISTVÁN

A magyarországi holocaust társadalmi és pszichés okait elemezve egy közeli és távoli okot fogalmazott meg. A közeli ok a két vh közötti magyar társadalom erkölcsi csődje, ami a közönyön, az áldozatok hibáztatásán egy hamis politikai realizmuson alapul. Távoli ok: a századforduló után a politikai hatalom még mindig a nemesség kezében volt, a gazdasági hatalom viszont egyre inkább átkerült a zsidó polgársághoz. A bűnbakképzéssel ugyanis a lélek csökkenti a társadalmi ellentmondások okozta pszichés feszültséget.

HERMANN IMRE

Továbbfejlesztette a pszichoanalízist: az etológiai gondolkodás és a pszichoanalízis összekapcsolója. A megkapaszkodási ösztönt a biológiai ösztönvilág és az ember szociális kapcsolatai közötti összekötő láncszemként fogja fel. Összefüggést ír le a zenei tehetség és a perverzió között. A perverzió kibontakozása két fázisban történik. Az elsőben a hangok sajátos világa, erotikus késztetést kiváltó funkciója a testkép hasadását is okozhatják. A másodikban a specifikus észlelési rendszer a muzikális személyiségben az egóban működve, konfliktusos helyzetben az archaikus formákhoz igazodik anélkül, hogy az eredeti hanganyaghoz rögzülten maradna. Így a perverzió és a muzikalitás kapcsolatában a zenei tehetséget jellemezhető szociális inadaptáció analitikus értelmezését adja.

MÉREI FERENC

Az együttes élményre vonatkozó kísérletét óvodás és kisiskolás gyerekekkel végezte. Megfigyelték a gyerekeket szabadjáték során. Csoportokat hoztak létre, akik napi 30-40 percet együtt töltöttek egy szobában, s kiállításra képet készítettek. Az együttléteket addig ismételték, míg közösségé nem fejlődtek. Saját szokásaik lettek, saját cselekvési sémák jöttek létre. Ezután a csoportba egy igazi vezető egyéniségű gyereket tettek. Az eredménye az lett, hogy a csoport nem hallgatott a vezetőre, hiába akart új dolgokat hozni. De miután átvette a csoporthagyományokat, már tudta irányítani a csoportot.
Az együttes élményben tehát a csoporttöbblet, ami a csoporttagok közötti viszonyokból származik, maga alá gyűri a vezetőt. A vezető fölényben van a tagokkal szemben, de alárendelt az együttes élménynek.

PATAKI FERENC

A kollektív viselkedést tanulmányozta, és a rendszerváltás hatását a szociálpszichológiára. Koncepciójában egyforma hangsúlyt kap a az egyén pszichológiai és társadalmi meghatározottsága. Továbbfejlesztette a makarenkói életművet, az egyén és a közösség kapcsolatában működő pszichológiai törvényszerűségeket hangsúlyozza.

VASTAGH ZOLTÁN

Koncepciójában a nevelés a teljes személyiségre irányul, figyelembe véve annak környezetét, tapasztalatait, motivációit, értékrendszerét. A személyiségfejlesztés meghatározó eszközének tekinti a társas közösségeket. Az ember társas természetének alapvető jellegzetességeire épít, feltárva a személyközi kapcsolatrendszereket.