Az egyén a szerepet a szerepjáték során és szabályjáték során gyakorolja és tanulja meg. A szerepjáték egy konkrét személy utánzását jelenti. A szerepeknek megfelelő viselkedés tanítása célirányosan a nevelés folyamatában történik, melyet szociális befolyásolásként értelmezünk.
A lelki jelenségek felől vizsgálva a nevelés pszichológiai hatás, mert eredménye a pszichikumban bekövetkező változás, amely megjelenik a nevelt tudatában, és/vagy viselkedésében.
A gyermek a nevelő hatást szociális befolyásolásként éli meg. H.C. KELMAN  három szintjét különbözteti meg:

Behódolás:

Behódolásról akkor beszélünk, ha az egyén azért fogadja el a befolyásolást, mert ezzel számára kedvező hatást fog tudni kiváltani a másik emberből. Azért tanul meg az elvárásnak megfelelően viselkedni, mert úgy érzi nincs más választása. Az attitűdváltozás minimális, elsősorban a kognitív szférát érinti.

Azonosulás:

Azonosulásról akkor van szó, ha az átvett viselkedés a személy identitásán alapuló szerepviszony következménye: ez valósul meg az empátiás modellkövetés folyamatában is. A klasszikus azonosulásnál az identifikációs mechanizmusok révén az egyén átveszi a befolyásoló szerepét.

Interiorizáció:

Interiorizáció során a gyermek azért fogadja el a befolyásoló utasításait, mivel a kívánt viselkedéssel maga is egyetért, értékrendszerével összhangban van. Mindig van belső kölcsönhatás az interiorizáció során belsővé vált értékek és a meglévő értékrendszer között, így az új viselkedés is módosulhat a régi értékek által, de a régi viselkedés is megváltozhat az újonnan belépő értékek által.
  

 BEHÓDOLÁSAZONOSULÁSINTERIORIZÁCIÓ
CÉLJA

Jutalom-

büntetés
Pozitív énkép
Egyéni értékrend
ÉRZELEMÖröm-félelem

Szeretet,

kötődés
Magsabbrendű érzelmek
INDÍTÉK
Külső motiváció
Külső és belső motívumok
Belső motiváció
NEVELÉS MÓDSZER
Követelés, jutalmazás, büntetés
Példaadás, modell
Meggyőzés
ERő
Szociális hatalom
Vonzalom
Szakértelem, megbízhatóság, szavahihetőség
FELTÉTEL
Jelenlét
Pozitív érzelmi viszony
értékkongruencia