A család, mint kiscsoport

A család kettős vezetésű kiscsoport:

Az apa a társadalom felé képviselő ún. instrumentális vezető: intézi a család ügyeit, gondoskodik a fennmaradásról.
Az anya főleg expresszív-emotív vezető, akinek fő feladata a családi harmónia fenntartása.

Sajátosságai:

A családhoz való tartozás tudata adja az első mi-élményt, az összetartozás tudatát. A családban alakul ki a későbbi csoporthovatartozás motivációi. Mely csoportok lesznek azok, amelyek vonzanak, melyek azok, amelyek taszítanak.
A család a mintavétel első bázisa. Megalapozza az ember szokásrendszerét, értékrendjét, viselkedéskultúráját. A családban alakul ki az alapszemélyiségünk. Az alapszemélyiség úgy működik, mint egy szűrőrendszer, bizonyos hatásokat átenged, másokat nem.

Csoport fogalma:

A csoport az egyén és a társadalom közötti kölcsönhatás szerveződési mezője.
Társadalmi nagycsoport: közös identitáselemeken alapul.
Kiscsoport: személyes ismeretség van a tagok között, folyamatos az interakció, hierarchikus szerveződésű.

Csoportjelenségek

Normaalkotó funkció:

Egy osztály rendelkezik egy belső normarendszerrel, ami spontán módon alakul ki. A csoport normarendszerének kialakulását Muzafer SHERIF vizsgálta az autokinetikus effektus kísérletében. Vizsgálati személyeknek egy elsötétített teremben fénypontot vetített ki. A feladatuk annak az eldöntése volt, hogy a pont milyen irányba és mennyit mozdul el. A résztvevő néhány fő csoportok megbeszélés során közös véleményt alakítottak ki. Ezután egyenként hívta be a különböző csoportokban lévő személyeket és egy újabb fénypont elmozdulását kellett megbecsülniük. Azt tapasztalt, hogy az összes személyre számolt becslések szórása jóval nagyobb volt, mint az egyes csoportokon belül számot szórás. Azaz a kísérleti személyek, amikor egyedül voltak, igazodtak a korábban kialakított közös véleményhez, mint csoportnormához.

Csoportnyomás:

Az osztály egy olyan egység, melyben az összetartó erő a konformitás. A homogenitást a csoportnyomás biztosítja, amely hat az egyének véleményére. Ezt igazolja Solomon ASCH kísérlete.
A konform módon nyilatkozóknak három típusa van:
A viaszember helyesnek élte meg a csoport döntését, mivel alig volt önbizalma.
Akik önmagukban bizonytalanok voltak, azok azért csatlakoztak a többséghez, mert nem bíztak meg saját ítéletükben.
A mindenáron megfelelni akarók azért fogadták el a többség álláspontját, mert nem akartak a csoport szemében deviánsnak tűnni.
A nonkonformok között is három típus különül el:
A magabizosak szembeszálltak a többség véleményével, kiálltak igazuk mellett.
Az individualistákat egyáltalán nem izgatta, hogy a többiek mit mondanak, ragaszkodtak az igazukhoz.
A lelkiismeretesek ugyan kételkedtek ítéletük helyességében, de mégis kiálltak az igazuk mellett.

Csoportdinamika:

Az együttes élmény közösséget teremt, amely később újra átélve felidézhető. A serdülő- és az ifjúkor a legfogékonyabb kortárscsoport. Az osztálydinamikát azokkal a rejtett feszültségekkel írhatjuk le, melyek a manifeszt történések hátterében vannak, a cselekedetek belső indítékai, mindig változó, de az egyensúlyra törekedve segít fenntartani az osztályközösséget.

Az osztályban tipikusan előforduló feszültségforrások:

  • Szerepkeresés: az alakuló osztályközösség jellemzője. A diákok keresik a helyüket.
  • Szeretetkeresés: az érzelmi biztonság megteremtésére irányuló törekvés.
  • Önérvényesítés: a sikerért folyó küzdelem.
  • Autonómia: az érett osztályközösségekre jellemző késztetés.
  • Bűntudat: normaszegésekből származó kínzó érzés, amely leggyakrabban a bűnbakképzésben nyilvánul meg.
  • Rivalizáció: a tagok között folyó, a vezetés megszerzésére irányuló vetélkedő küzdelem. Célja az előnyszerzés.
  • Csábítás: az ismeretlen, a kalandos és a nagyobb vonzása.
  • Provokáció: akkor történik, amikor az osztály olyan helyzetbe hozza egy tagját, melyben nem lehet jól viselkedni.
  • Stigma: megbélyegzés, kitaszítás.
  • Szexualitás: hajtóereje az ösztön-énből származó erotikus feszültség.

A csoporthatások a csoportfolyamatok során alakulnak ki, és épülnek be az osztály működése által megkívánt rendbe. BROCHER szerint a hovatartozás az interakciókon keresztül alakul ki. A csoportcélhoz való hozzájárulás jellege alapján megkülönböztetünk:
Konstruktív szerepben lévők a célok megvalósulását segítik.

Ezek típusai:

  • Kezdeményezők: akik szeretnek újítani, sok ötletük van.
  • Véleménynyilvánítók: álláspontjuk kimondásával megtörik a csendet.
  • Kérdezők: akik néha ok nélkül is kérdeznek.
  • Informátorok: akik tájékoztatnak.
  • Szabályalkotók: a belső normákat ők mondják ki.
  • Általánosítók: az általános normarendszert ők fogalmazzák meg.
  • Engedelmeskedők: végrehajtják a feladatokat.

A destruktív szerepben lévők a célok megvalósulását gátolják.

Típusai:

  • Akadékoskodók: azt keresik, miért nem tudjuk megtenni.
  • Vetélkedők
  • Mindentudók: sokszor hamisan tudják a dolgokat.
  • Hírharangok: akik rendszerint dezinformálnak.

A tanulók helyét az osztályban vizsgálhatjuk a formális és informális kapcsolatok rendszerében is. A formális, azaz hivatalos szerkezet érvényesül a szervezeti struktúrában, munkamegosztás során. Pl.. az osztályfőnök kijelöli a virágfelelőst. Az informális szerkezet rokonszenvi, ellenszenvi, szimpátia, antipátia alapján jön létre. A teljesítmény és a fejlődés szempontjából fontos érték. Az informális kapcsolatok a közösség rejtett hálózatát adják. Ez határozza meg elsősorban az információáramlás csatornáit.

Önmagát beteljesítő jóslat

A nevelői attitűdök kialakulásában egyik lényeges dolog, hogy a tanár mit vár el a tanulóktól. R. MERTON önmagát beteljesítő jóslatnak nevezi azt a jelenséget, amikor az elvárások által sugallt viselkedés megjelenik. Az első kísérleti vizsgálat ROSENTHAL és FODE nevéhez fűződik. 12 egyetemi hallgató mindegyike 5-5 fős patkánycsoporttal végzett operáns kondicionáláson alapuló kísérletet. A diákok közül hatnak azt mondták, hogy különösen okos, tanulékony törzsből származó állatokat kaptak. A másik hatnak pedig épp az ellenkezőjét közölték. A beszámolókból azt derült ki, hogy az okosabbnak mondott patkánycsoportok jóval gyorsabban tanultak, mint a butábbak.
Carl ROGERS úgy véli, hogy az iskolai osztályban végbemenő folyamatok a laboratóriumi kísérletekhez hasonlítanak. Az osztályterem olyan zárt világ, mint a labor, a kísérletvezető a tanár, a tanulók az alanyok. Erre vonatkozóan ROSENTHAL és JAKOBSON végzett kísérletet az USA egyik iskolájában.
Az iskola minden tanulójával felvettek egy intelligencia tesztet. Ezután az iskola tanulóiból kiválasztottak egy 72 fős kísérleti csoportot. Róluk azt mondták a pedagógusoknak, hogy ezek olyan diákok, akik a közeljövőben jelentős intellektuális fejlődésre lesznek képesek.
A tanév végén a teszteredmények azt igazolták, hogy a kísérleti csoport fejlődése szignifikánsabban jobb volt a kontrollt jelentő tanulóknál. A legnagyobb pontemelkedést az alsóbb osztályokba járó diákoknál tapasztalták. A lányoknál a növekedés inkább a gondolkodási műveleteket igénylő feladatoknál volt kimutatható, a fiúknál a verbális feladatok pontszámai emelkedtek meg jobban. Nincs különbség viszont, a nemzeti-etnikai csoportok fejlődése között.