A trójai mondakörhöz kapcsolódik a görög irodalom két hatalmas és művészileg utolérhetetlen tökéletességű alkotása, az Iliász, és az Odüsszeia. A hagyomány mindkét  eposz költőjének  Homéroszt tartja. Életéről semmit nem tudunk, már az ókorban is a mítoszok légköre vette körül személyét. Egy biztos, mind az Iliász, mind az Odüsszeia költője, Homérosza páratlanul tehetséges, zseniális művész volt. Az Iliász és az Odüsszeia a világirodalom kiemelkedő eposzai.

  • Eposz: az epika műnemébe tartozó nagy terjedelmű elbeszélő költemény. Rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfeletti lényektől is támogatva (de nem varázserő révén) nagy, egy egész közösség sorsára kiható tetteket hajt végre.
  • Epika: eseménysort (történetet) monologikus formában elbeszélő mű. A külvilág áll az ábrázolás középpontjában.

A két eposz közül az Iliász a korábbi, a trójai háború után kb. 500 évvel, tehát az i.e. VIII. században keletkezhetett. Nem népeposz, nem naiv eposz, mely a népköltészetből nőtt ki. Erre vall a bámulatos szerkezeti egység, a mondanivaló tudatos megrostálása, sajátos költői nyelve. Az Iliász költője egyetlen epizódot ragad ki a trójai mondakör szerteágazó eseménysorozatából, a trójai háború utolsó esztendejének 52 napjáról szól a költemény, Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről, feloldódásáról.

Az eposz 24 énekből áll, főhőse Akhilleusz, akitől szeretett rabnőjét Agamemnón erőszakkal elveszi. A költemény ettől kezdve egyenes vonalú, kronologikus sorrendben adja elő az eseményeket. Mivel Akhilleusz nem vesz részt bosszúból a csatában, barátja az ő fegyverzetében indul harcba, ám Patrokoloszt Hektor megöli. Ez az események menetében fordulatot jelent, Akhilleusz haragja maga ellen fordul. Bosszút áll, megdöbbentő vérengzést visz végbe a trójaiak közt, majd megöli Hektort. Az eposz kölcsönös kiengesztelődéssel zárul, Akhilleusz kiadja Hektor holttestét, a temetési ünnepségre 12 napos fegyverszünetet rendel el. Az eszmények megtestesítője volt Akhilleusz, aki a katonai eseményekben, harci dicsőségekben megtestesülő emberi nagyság, a Homérosz-kori nemesség ideálja volt.

A szerző világképe azonban már némileg túl lép ezen az emberi ideálon, kritikusan szemléli a főhőst, bár Akhilleusz képes a megtisztulásra.

A jellemzés sajátos eszköze az Iliászban a hősök neve előtt szereplő ún. eposzi jelzők állandó használata. Az emberek még az „ istenek játékai ”, a végzet által előre eldöntött sorsukat kikerülni nem, legfeljebb tragikus hősiességgel vállalni tudják.

Bár az Odüsszeia költője is átveszi az Iliász egész istenvilágát, az istenek szerepét azonban jelentősen korlátozza, s közvetlen, személyes beavatkozásra nem kerül sor. Az Odüsszeia világában az emberek sorsát már nem, vagy nem kizárólag az istenek irányítják. Létezik ugyan még a végzet, de ez az emberek lelkében, jellemében, alkatában rejlik. A társak pusztulása már nem kikerülhetetlen, oka a balgaság, butaság. Az okos, eszét használó, bölcs Odüsszeusz hazatér. Az Odüsszeia hőse a felnőtt ember. Az egész történet azt példázza, hogy az ember nem csak vállalhatja, hanem alakíthatja is a sorsát.

A mű egyetlen embert állít a középpontba, s elsősorban a főhős jellemzésére szolgál. Hektor halála után Trója elveszett, s az életben maradottak mind hazatérnek. Csak egyetlen hősre, Odüsszeuszra várnak hiába hazájában, Ithakában. Az ő viszontagságos küzdelmeiről, 10 éves hányódásáról, s hazatéréséről szól a második homéroszi költemény. Ez valamivel később keletkezhetett, mint az Iliász. A 24 énekből álló hősköltemény jelenideje mindössze 40 nap. A műben megjelenő újfajta, bonyolultabb embereszmény megjelenése az Iliászénál sokkal bonyolultabb mesét és szerkezetet követelt. A mű cselekmény egyszerre, egyidőben 2 szálon, 2 színtéren indul meg. A költő először az otthonvárakozókhoz vezet el, Ithakába. Megtudjuk, hogy Odüsszeusz feleségét élősdi kérők ostromolják, Télemakoszt, Odüsszeusz fiát meg akarják ölni. A következő színtér a mesék birodalma: ugyanebben az időben Kalüpszó nimfánál találkozunk először Odüsszeusszal. Innen kel útra 7 év után. Hajótörést követően ér el Szkhéria szigetére, megismerkedik Nauszikával. Újabb színtér váltás után a hely földrajzilag nem behatárolható, az idő a múlt, a külső veszedelmek ellen vívott küzdelmeit Odüsszeusz maga meséli el a phaiákoknak.

Az eposz teljes második felének eseménye, 12 ének, Ithakában történik. Szinte egyszerre ér haza fiával, aki keresésére indult, a főhős. Odüsszeusz Télemakosz és egy-két hűséges cseléd segítségével kikémleli a helyzetet, többszörös próbára teszi feleségét és szolgáit. Figyelmezteti a kérőket, végül kénytelen velük végezni, s helyre állítja a megbomlott törvényes rendet Ithakában.

Időméréses verselés, versláb 

Az Iliász és az Odüsszeia sorai időméréses verselésűek, azaz a szöveg kötöttségét a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő. Az időmértékes verselés időegysége a mora, egy rövid szótag kiejtésének idejével egyenlő, a hosszú szótag értéke általában 2 mora. Ennek a verselésnek ritmikai alapegysége a versláb, meghatározott számú és sorrendű rövid és hosszú szótag kapcsolata. A két eposzban az alábbi verslábak fordulnak elő:

Daktilus, spondeus, trocheus.

Tulajdonképpen daktilusokból és spondeusokból épül fel az eposzok hagyományos sorfala, a hexameter, amely 6 verslábból áll:

Az első 4 versláb lehet daktilus vagy spondeus, de az ötödiknek mindig daktilusnak kell lennie, az utolsó versláb pedig általában spondeus.

Az Iliász és az Odüsszeia nyelve több dialektus elemeit magában foglaló, a köznapi életben soha nem beszélt műnyelv volt, és újszerű versformája sem tette lehetővé az énekes előadást. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy egy kivételes képességekkel rendelkező zseniális költő tudatos alkotásairól van szó mindkét eposz esetében.