Az átmenet a hanyatló középkorból a reneszánszba jóval hosszadalmasabb, bonyolultabb folyamat, mint gondolnánk. Reneszánsz és humanizmus nem hirtelen megvilágosodásként jelent meg, hanem a középkor sajátos világában nőtt fel, belőle fejlődött ki, s nem egyszerűen megszabadult tőle. Tulajdonképpen a középkor "világi" törekvései erősödtek fel, s közeledtek egyre inkább az antik szépség és bölcsesség felé, ugyanakkor a jellegzetes középkori gondolkodás nyomai a reneszánszban, sőt jóval a reneszánsz után is fellehetők.

Dante Alighieri (1265-1321) költő, tudós és politikus volt. Firenzében született, s olaszos szenvedélyességgel vetette bele magát a pártküzdelmekbe. Az ország egységéről, a világ békéjéről álmodozott, s mindezt a pápasággal szembeforduló császárságtól várta. Politikai ellenfelei száműzték, és hosszú bujdosás után halt meg Ravennában. Személyében és életművében a középkor alkonya már az újjáébredés, a reneszánsz hajnalát jelzi. Hatalmas, 100 énekből álló, olasz nyelven irt elbeszélő költeménye az Isteni színjáték (Divina Comédia). Ez a mű egyetlen szóépítménybe foglalja össze a világegyetemről alkotott képet. Dante műve a keresztény világképet: a középkor vallásos hitét, filozófiáját, erkölcstanát, tudásának egész anyagát kifejezi. Szemléletébe azonban már behatolnak az új, humanista gondolkodás elemei is.

Dante nagyszabású vízió keretében járja be a keresztény túlvilág tartományait. A 100 ének (kb.14 ezer sor) úgy oszlik 3 nagy egységre, a Pokolra, a Purgatóriumra, és a Paradicsomra, hogy az első, bevezető éneken kívül mindegyik rész 33-33 (összesen tehát 99) éneket foglal magában.

Az Isteni színjáték egyúttal a legteljesebb emberi színjáték is: a túlvilági tájakat a XII. és a XIV. századi Itália s a történelem emlékezetes, élő és halott szereplői népesítik be, Dante politikai meggyőződése szerint a Pokolban bűnhődve, vagy a Paradicsomban megdicsőülve. Új, reneszánsz vonás a műben többek között az antikvitás nagyfokú tisztelete, a pápaság erkölcsi züllöttségének elítélése, a hazaszeretet forró vallomása, a szerelem felmagasztalása s a rendkívüli művészi öntudat. Az Isteni színjátékot joggal nevezik a középkor enciklopédiájának, az egész korszak szinte lexikálisan teljes tudástömegét foglalja magában, a természettudományok korabeli ismereteitől kezdve az antik filozófián át a középkori teológia nagyszabású összegzéséig.

Dante műve nehéz olvasmány, a maga korában is már tudós magyarázatokra szorult. Különösen a Purgatórium és a Paradicsom megértése igényel nagy tudományos felkészültséget, a korabeli tudomány, teológia alapos ismeretét. A mai embernek a legkönnyebben felfogható rész a Pokol.

Az Isteni színjáték hőse az emberélet felén, 35 éves korában eltévedt az élet nagy "sötétlő erdejében", ebben a sűrű, kusza vadonban, mivel elvesztette s elhagyta Beatricét, a tökéletességet. Fel szeretne jutni az erény dombjára, de 3 allegorikus vadállat álja útját: a kéjvágy foltos bőrű párduca, a gőg és erőszak oroszlánja, s a kapzsiság vézna nőstényfarkasa. Erre a hűtlen és méltatlan állapotra utal a Purgatórium XXX. énekében Beatrice is, mintegy összefoglalva a költő jelképes életrajzát:

"oly mélyre süllyedt: láttam, íme nincsen
eszköz üdvére más, mint megmutatni
a veszett népet az örök bilincsben…"

Beatrice kéri meg a nagy római költőt, Vergiliust a Pokol tornácára leszállva, hogy legyen segítségére az utat tévesztett léleknek. ő kalauzolja végig a mű főszereplőjét a Poklon át, és ő lesz a kísérője a Purgatóriumban a tisztulás hegyének meredélyein. Vergilius azonban csak a földi Paradicsomig kísérheti el, itt már Beatrice veszi át a szerepét, s vezeti ezután a mennyei Paradicsomba földi szerelmét az Isten látásáig. Dante pontosan tudósít az indulás időpontjáról: 1300 nagycsütörtökének éjjele, a túlvilágon való tartózkodás óráiról, és a Paradicsomba való megérkezésről: 1300 húsvét hetének szerdája.

A Pokol:

A kapu felirata Isten Hatalmát, az ős Szeretet és a fő Okosság örök érvényességét hirdeti. A földi bűnök itt nyerik el méltó büntetésüket. A borzalmak láttán gyakran felzokogó költőnek Vergilius feddőn magyarázza:

"Itt akkor él a jóság, hogyha meghal;
jajgatni az ellen, mit Isten intéz,
lehet-e nagyobb bűn és bűnösebb jaj?"

Maga a mű hőse kíváncsian járja a kárhozottak birodalmát. Hírt akar vinni róluk az élőknek, hogy figyelmeztesse őket a bűnök riasztó következményeire. Elismeri a büntetés jogosságát, Isten bölcs igazságát, de gyakran mély részvétet, szánalmat érez a sokfajta szenvedés láttán. A kárhozottak szenvedése azonban csak átmeneti állapot, az utolsó ítéletkor a lelkek újra egyesülnek valódi, feltámadott testükkel, s kínjaik akkor válnak örökké és még teljesebbé. A bűnösök „rangsor” szerint helyezkednek el a Pokolban, a vétek súlya szerint egyre mélyebb köreiben. A Pokol kapuja közelében, még az Acheronon innen szenvednek a közönyösök, „mert őket a pokol is szégyellte”.

Az Acheronon túl Charón, a révész szállítja át lelkeket. Az I körben, a Pokol tornácán kín nélküli fájdalomban lebegnek azok, akik nem vétkeztek, de nem voltak megkeresztelve, így nem juthatnak a Paradicsomba. Itt találkozik Dante az ókor nagy költőivel (Homérosz, Horatius, Ovidius, Lucanus) és boldog, hogy beveszik maguk közé. A tulajdonképpeni kárhozat

A bűnösök 5 nagy csoportra oszthatók:

  1. Mértéktelenek: akik nem tudják magukat fékezni szerelemben, evésben-ivásban, pénzben, indulatban. 4 kört töltenek meg a II.-V.-ig, az ő büntetésük a legenyhébb a Pokolban.
  2. Eretnekek: a VI. körben, a Styx folyón túl lángoló sírban égnek, .ezt a helyet a Flegeton, a vérfolyó választja el a Pokol mélyebb köreitől.
  3. Erőszakosak: a VII. kör 3 gyűrűje az örök bűnhődés helyszíne, forró vérpatakban nyögnek, elvadult bokorrá lesznek, tűzesőben égnek.
  4. Csalók: a VIII. kör 10 bugyrában azok a csalók bűnhődnek, akikben eleve nem lehet megbízni. (kerítők, hízelgők, varázslók, nyerészkedők, képmutatók, rablók, rossz tanácsadók, hamisítók, viszályszítók)
  5. Árulók:  a Gigászok kútja után következik a IX. kör, ez a Pokol legszűkebb köre. Mivel a árulásnak is vannak fokozatai, ez a kör is 4 lejjebb és lejjebb elhelyezkedő alkörből áll.

A Pokol legmélyén a Föld középpontjában áll félig jégbe fagyva Lucifer. A legszebb angyal volt, most a legrútabb sátán, mert fellázadt Isten ellen.

Dante a középkori vallás dogmái alapján szabta ki a halottak túlvilági sorsát, az örök büntetést, vagy az örök üdvösséget. Műve ugyan misztikus látomás, mégis az egyes túlvilági tartományok - különösen a Pokol - nagyon is konkrétnak tűnő, pontosan körülhatárolt, elképzelhető, feltérképezhető részei a térnek. A geocentrikus világképnek megfelelően az Isteni színjátékban leírt hármas birodalom a Föld középpontjában áthaladó függőleges világtengely körül helyezkedik el. Ez a képzeletbeli tengely az északi féltekén Jeruzsálem városánál lép be a föld alá, s a Pokol lefelé egyre szűkülő körei tölcsérszerűen veszik körül. A Pokol feneke egybe esik a Föld középpontjával. A túlsó, déli félgömbön a világtengely keresztülhalad a tengerből kiemelkedő Purgatórium hegyének csonka kúpján (fennsíkján helyezkedik el a bibliai Édenkert), majd pedig elhagyva a Földet az égi Paradicsom koncentrikus köreinek középpontján át az ég felső csúcsán eljut ahhoz a trónushoz, ahol a mindenséget megteremtő Istenség létezik.