Zrínyi Miklós

A magyar barokk legkiemelkedőbb alakja. Csáktornyán született 1620-ban, de a család a nevét a Horvátországban található Zerin váráról kapta. A család vagyonát és hírét a dédapa alapozta meg, aki horvát bán volt. Korai árvasága miatt tanításáról Pázmány Péter gondoskodott. Iskoláit Grazban, Bécsben és Nagyszombaton végezte. 1637-ben tért haza, saját főnemesi udvart hozott létre. 1646-ban köti első házasságát: Draskovich Mária Eusélia lesz felesége. Annak halála után 1652-ben nősül újra. Löbl Máriát veszi el.

Életét a katonai élet határozza meg. Harcol Szibériában a svédek ellen, a Felvidéken I. Rákóczi György ellen. Először tábornoki, majd horvát báni kinevezést kapott. Nádori címet szeretne, de politikai programjai, nem kapja meg ( Magyarország és Erdély összefogása, ill. a nemzeti hadsereg és nemzeti királyság terve – ez a Habsburgok ellenszenvét váltotta ki). Ezt fokozzák további szervezkedései, a Habsburgokkal való szakítás. A francia-német kapcsolatok ápolását segíti: a Wesselényi-féle összeesküvésben is részt vesz. 1963-ben megöli egy vaddisznó. Bethlen Miklós írja le halálát.

Szigeti veszedelem

A műeposzok körébe tartozik. Zrínyi tartja magát a Homérosz nyomán kialakult eposzi sajátosságokhoz, bár egyes esetekben eltér azoktól.

A mű barokk vonásai:

A barokk korában az eposz rendkívül kedvelt műfaj volt, mint az irodalmi műfajok között a legmonumentálisabb. Tehát már a műfaj a barokk vonás. Zrínyi ezzel a művel buzdítani akarja a nemzetet. Azonban a mű témájául egy vesztett csatát választ. A koncepció ellentmondásossága a másik alapvető barokk elem.

A világ kaotikus és labirintusszerű: így látták a művészek a reneszánsz végén. A barokk viszont jól rendezett és hierarchikusan tagolt látomásban szemléltette a világot. Ez a rend az ellentétek küzdelmében megvalósuló, az akadályok ellenére létrejövő harmónia. Ezt hangsúlyozzák a barokk eposzok, amelyek az alvilág minden erejével szemben is győzelemre juttatják a jó erőit. Magyarországra a jezsuiták hozzák el. Jellegzetessége a látszólag valóságosságát állító paradoxon.

Igazán érett formában Zrínyi Miklós lírai és epikai költészetében jelenik meg a magyar barokk.

A szerkezet

Zrínyi a struktúra alakításában eltér a homéroszi eposzkezdés hagyományaitól. Az ab ovo („tojástól”) kezdést használja. Így, mire eljutunk a vár ostromához, már számos eseményről szerzünk tanúságot. A Szigeti veszedelemben fogalmazódik meg először az a gondolat, hogy a magyar nép bűnös, Isten a törököket szemelte ki a magyarok megbüntetésére. A vétkeiért bűnhődő nemzeti közösség motívuma itt jelenik meg először. Ez a gondolat tovább él, és később a reformkorban jelenik meg Kölcseynél, Vörösmartynál, Berzsenyinél.

Ezt követően Zrínyi megemlít két kisebb jelentőségű, de győztes vállalkozást: Thury György várpalotai és Zrínyi Miklós (dédapa) siófoki győzelmét. Ez is az író koncepciójának a része: elmondja, hogy a török sereg milyen nagy, hatalmas, erős és rettenthetetlen, azonban legyőzhető. Az eposzok centrumában mindig valamiféle harc, küzdelem áll. Ezek a harcok közösségek, nemzetek sorsáról döntenek, ebben az esetben a magyar nemzet sorsa a tét. Zrínyi tudatosan ír egy várostromról. Tisztában van azzal, hogy az egyéni hősiesség példáján keresztül kell elérnie a tömeges helytállást. Ilyen elemekkel próbálja a nemzetet összefogásra buzdítani. Zrínyi korában élt két jelentős szerző: Tasso és Marino. Mindketten nagy hatással voltak Zrínyire és művére. Tasso a Megszabadított Jeruzsálem című eposzában megjelenő szerelmi szálat rettenetesen túlírja, mintegy gúzsba köti a cselekményt. Ez a motívum pedig „átmentődik” a barokk átlageposzokba. Zrínyi művében is megjelenik a Cumilla és a Delimán szerelme, az író azonban szakít a Tasso-i modellel. Ez ugyancsak a koncepció része. Zrínyi a mű fő terjedelmét dédapja hősiességének, az egyéni hősiességének a bemutatására használja. Megtartja a Homéroszi eposzok jellegzetes elemét, a seregszemlét. Szulejmán a szigeti vár ellen kilenc rohamot vezetett, de a várostromot zrínyi egyetlen csatába vonja össze. Ez a heroikus megfogalmazás barokk eleme a szerkezetnek. A mű zárlatában, az ostrom folyamán a törökök és a magyarok is egyaránt kimerülnek. Ezt követően zajlik le a postagalamb jelenet. A magyar sereg győzött, hiszen a törökök abba akarják hagyni az ostromot. Azonban a balsors szembeszáll ezzel a győzelemmel. Megjelenik az író életének alapmotívuma: a kudarc és a szerencsétlenség. Zrínyi két történelmi tényt használ fel a mű lezárására.

  • A várostrom során járványban meghalt a török hadvezér. Zrínyi ezt a tényt a saját koncepciójának a szolgálatába állítja, megváltoztatva a történelmi igazságot, szembeállítja Zrínyit és Szulejmánt. Végül Zrínyi öli meg Szulejmánt
  • A műben maga Zrínyi is meghal sok társával együtt. A főhőst azonban csak egy orvlövész golyója tudta leteríteni, mert a közelharcban nincs párja. Ezt a történelmi tényt az író szintén a koncepció részévé teszi. A várvédő Zrínyi Miklós olyan módon hal meg, hogy közben nem szenved vereséget.

A mű végkifejlete, lezárása ilyen szempontból hasonlít a Roland-dal megoldására. Az eposz végén sajátságos deus ex machinával találkozunk. Megmozdulnak a transzcendes erők. Zrínyi lelkét angyalok emelik az égbe. Több szempontból is megfigyelhetjük azt, hogy a szerzőnek minden szerkezetátalakítási törekvése arra irányul, hogy feloldja mondanivalójában rejlő ellentmondást.

Jellemkezelés

Az eposzi kellékek közé tartozik a jellemek statikussága. Ezt az eszközt Zrínyi is alkalmazza. Egy polarizált képet tár elénk az író. A magyarok mindvégig pozitív, a törökök pedig negatív pólust képviselnek. A két csoport közt nincs keveredés, átmenet, két ellentétes végletet alkotnak. A magyarok jó kapcsolatban állnak vezérükkel, esküt tesznek, hogy akár az életük árán is megvédik a várat és a házat. Nem riadnak meg a sokszoros túlerőben lévő ellenségtől. Fondorlatos, ravasz cselekkel próbálják gyengíteni az ellenfelet. Ebben a maroknyi csapatban az egyén képviseli az erőt. Másik oldalon a törökök rettegnek vezérüktől, számukra egyetlen döntő elem az, hogy túlerőben vannak. Itt a tömeg jelenti az erőt. A két ellentétes pólus tetőpontján áll két hadvezér. Szulejmán negatív jellem, Zrínyi elítéli őt. Azonban ezt a keménykezű uralkodót tisztelettel említi meg művében. Ez összefügg Zrínyi abszolút, teljhatalmú uralkodó eszményével. A magyar történelemben ezt Mátyás királyban fedezte fel. Ezt az eszményt látja Szulejmánban is. Ettől azonban a török hadvezér nem válik pozitív jelleművé. A mű végén minden gonosz megtestesítője lesz. Zrínyi kezdettől pozitív hős, jelleme a cselekmény folyamán fokozódik. A Szigeti veszedelem végére szinte emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező hőssé válik. Bátorság, harcban való jártasság, testi erő, ügyesség, ezek a katonai erények jellemzik Zrínyit és a magyar sereget. Jellemét azonban nemcsak a katonaember, hanem a mélységesen vallásos, a hívőember alkotja. Ilyen módon Zrínyi lelki tulajdonságaival is felülmúlja a törököt. Egy maroknyi csapat élén képes volt arra, hogy vereséget mérjen a törökökre.

A Szigeti veszedelem a maga korában visszhangtalan maradt, csak a XVII. században jelent meg újra. Az író halálának esetében újra megjelenik a kudarcmotívum: Zrínyi és társai a törökök ellen szervezkedtek és indítottak egy hadjáratot, 1664-ben azonban a magyar barokk legkiemelkedőbb személyisége, Zrínyi Miklós egy vadászbalesetben meghalt.