A magyar romantika legnagyobb költője. Vörösmarty 1800. december 1-jén született Puszta-Nyéken elszegényedett katolikus nemesi családban. 7 évesen elkezd a helvét hitű evangélikus iskolába járni. A gimnázium öt osztályát 1811 novemberétől 1816 júliusáig a ciszterciták székesfehérvári iskolájában végezte el. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapa 1817-ben bekövetkezett váratlan halála. Vörösmartynak ekkor kenyérkereső foglalkozás után kellett néznie, s gyámja révén már 1817 novemberében a Perczel családhoz került: Perczel Sándor három kisebb fiának nevelője lett. Magánúton elvégezte a jogi tanulmányokat. 1821-22-ben kezdődött a reménytelen szerelem, mely Perczel Sándor legidősebb leánya, Perczel Adél iránt lobbant fel a fiatal és szegény házitanító szívében. Áthidalhatatlan volt köztük a társadalmi különbség. 1822 nov. Görbőre ment Csehfalvay Ferenchez joggyakorlatra. Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival. Élete szorosan kapcsolódik a reformkorhoz, és az 1848-49-es szabadságharchoz. A nemzeti függetlenség kivívásának reménye és az Etelkaszerelem kínzó reménytelensége ihlette Vörösmartyt nagy „eposzának”, a Zalán futásának írására. 1824. december 20: letette az ügyvédi vizsgát. A Zalán futása nagy sikere arra késztette, hogy csak az irodalomból éljen. 1830. nov. 17-én az Akadémia V.M-t taggá választotta. Elismert író lett. Rendezett kiegyensúlyozott életét 1841-ben az alig húszéves Csajághy Laura iránti fellángolt szerelem dúlta fel. Ez a szerelem házassággal végződött, a mennyegzőt 1843. máj 9-én tartották Pesten. A 40-es évek második felében már kevesebbet írt, s Petőfi mellett halványodni kezdett népszerűsége. A világosi katasztrófa testileg, lelkileg összetörte. Bujdosott 1849-ben Bajzával együtt majd 1850-ben Pesten feljelentette magát a katonai törvényszéken. De Haynau kegyelemben részesítette. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt. Dolgozni, írni szeretett volna, de erre már alig futotta erejéből. Betegsége 1853 őszén fordult komolyabbra. 1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy a költő állandó orvosi felügyelet alatt lehessen, de 1855. nov. 19-én váratlanul meghalt.

Gutenberg albuma (1839): az emberiség nagy kérdéseivel foglalkozik. A könyvnyomtatás 400. évfordulójára, Gutenberg tiszteletére írta. A vers 14 sorból áll, egyetlen körmondat. Az első 12 sor felsorolja azokat a feltételeket, melyeket meg kell valósítani az emberiség jobb jövőjéért. [Ezek közül találunk felvilágosult és reformkori eszméket. Felvilágosodás: áltudományok megszűnése, erőszak megszűnése, az emberek közti egyenlőtlenségnek meg kell szűnnie, el kell jönnie a világosságnak (ész világa), az igazságos társadalomnak. Romantika: el kell jönnie a szent békének, népek összefogása, ig. társ. [Ez az új világ ábrándkép, utópia. Feltételek a Rousseau-i gondolatokhoz.

Gondolatok a könyvtárban (1844): Emberiség nagy kérdéseivel foglalkozó filozófiai, bölcseleti költemény. Vívódás, kétkedés jellemzi. Az Akadémia könyvtárában a könyvek látványa ihlette meg. [Megszólítással indul: „Hová lépsz…”, ez felidézi bennünk a Dante Isteni színjátékának első sorait: „Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel” Komor hangulata van. Emberek közt igazságtalan egyenlőtlenség uralkodik. Ellentétek: nyomor üdv-üdv, millió-néhány ezer. Hasonlat: mint a téli táj, jelzők: komor, rettentő. [Tartalma a felvilágosodáshoz kötődik, megformálása már romantikus. A költő arra az ellentmondásra utal, ami a könyvek belső tartalma és papíruk anyaga közt van: rongy, de nagy szellemi gondolatok. [Első kérdés: javult-e a tudományok hatására az ember élete. Keserű kérdés, és a válasz is. Csak az egyenlőtlenség nőtt, az emberek között és a szép eszmék a visszájukra fordulnak. [Ment-e a könyvek által előrébb a világ? Nem. Felmerül a könyvek megsemmisítésének szörnyű gondolata, de művelt kultúr ember lévén el is veti a gondolatot. Hiszen a könyvek hordozzák a múlt összes értékét. Ezek az emberi szellemek termékei és sok áldozat árán születtek meg. [Ez az a pont, ahol fordulat történik. Innentől többes szám első személyben szól, az egész emberiség nevében. (pl.: rakjuk le, építsünk). [Egy új programot ad a költő. Egy új, igazságos társadalom képét vetíti elénk. „Mi dolgunk a világon?” (2-szer is). Küzdeni általános emberi célokért, egy jobb világért, és a legnemesebb célért (nemzet felemelése). Utópisztikus álomvilág. [A vers műfaja fennkölt, patetikus óda. Romantikus jegyek: nagyszabású monumentális képek, méltóságteljes, retorikai fordulatok, érvelő vers. [Az ódai sajátosságok mellett a rapszódia elemi is megtalálhatók. Ilyen a zaklatottság, az érzelmek áradása, csapongó érzelmek, látomásszerűség. A mű egyes sorai szállóigékké váltak.

Az emberek (1846): az emberiség nagy kérdéseivel foglalkozik. A lekétségbeesett hangulatú költemény: a versszakok refrénje („Nincsen remény”) a pesszimista hangulatot erősíti. [- Azt állítja, hogy a történelemben nincsen fejlődés, csak céltalan körforgás. – Igazságtalanul van berendezve az emberi társadalom. [Bajok oka: a javak igazságtalan elosztása; az észt rossz célokra használta az ember, és így szembekerült a természettel. [Kemény ítéletét mond az emberről: „Ez őrült sár, istenarcú lény”; „Az emberfaj sárkányfog-vetemény”. Megjövendöli az emberi faj teljes pusztulását, és legnagyobb bűne az embernek a testvérgyűlölet.

Előszó (1850-51 telén): a szabadságharc elesése után keletkezett. [Három téma jelenik meg benne: 1. A nemzeti tragédia (a világosi nemzeti fegyverletétel); 2.: Az egyéni tragédiája (saját élete kilátástalan, bujdosás, feladta magát, de képtelen feldolgozni a vereséget.); 3.: Az emberiség tragédiája (nincs fejlődés, csak céltalan körforgás). [A vers időszerkezete is hármas tagolású, múlt, jelen, és jövő szólal meg benne. A vers tördelése azonban nem szimmetrikus, első rész 10 sor, második 31, a harmadik 8 soros. [Az első 10 sor a múltat idézi (múlt idei állítmány: írtam, volt) A midőn időhat. szó a múltra utal. Ez értékekben gazdag, ez a reformkor világa. Ünnepélyes, harmonikus, nagy reményekkel kecsegtet. A természet tavasz képe ezt a történelmi várakozást idézi. Mozgalmas, nagyszabású képeket látunk. Metaforák (a béke izzadt pora), hasonlat (3 sor), jelzők (gondos ész). [Második rész: először a múlt jelenik meg, majd a jelen. A forradalom és szabadságharc metaforáját olvassuk benne. Látomásos, nagy szabású, monumentális, szélsőséges, romantikus képek követik egymást. Ezután a hosszú tagmondat után egy rövid kijelentő mondattal találkozunk. („Hallottuk a szót”) A szó a 48-as forradalmak Európájának változásra hívó szava. Túlzás. Fenyegető hangot érzünk, valami előkészületet. Az újabb szélsőséges képek (gigantikus szörny képét látjuk). [A második idősík a jelen. Pusztulás képei, rémítő, dermesztő képek. A „Most tél van és csend és hó és halál.” Sor a legrendítőbb, a sok és lassítja a verset. (h, halálà h-ás alliteráció). A föld megőszült. A magyar nemzet veresége olyanhorderejű, hogy kihat az egész világra. Félig istennek, félig állatnak nevezi az embert, Isten eltolt teremtényei vagyunk. [Harmadik idősík a jövő. Egy ilyen pusztulás után még a természet sem tud megújulni. Nem igazi tavasz, csak látszat tavasz. A föld csupán csak vendéghajat (parókát) vesz. Csak ifjúságot hazudik, nem tud kizöldülni. Borzasztó keserűség, amit a költő érez. A világ talán képtelen továbblépni. Szónoki kérdéssel fejezi be. Az öreg földet kérdezi: „Hová tevé boldogtalan fiait.” [Allegorikus a vers, tele jelképes elemekkel. Az ünnepi természet a reformkor világa volt. A vész, vihar, a szabadságharc és megtorlás jelképe. Ez a hamis látszat tavasz a kilátástalan jövő jelképe. A vers tele van metaforákkal, megszemélyesítésekkel, fokozás, alliteráció. Hangutánzó, hangfestő szavak.

Szózat: 1836-ban keletkezett. Történelmi előzmény: 1832-36-os országgyűlés. Ez egy bizonytalan év, mert a rendi országgyűlést a bécsi udvar önkényesen feloszlatta. Rosszat sejtett, mert letartóztatták az ellenzéki vezetőket. A haladó hazafiakat megpróbálják megfélemlíteni. Ilyen körülmények közt akar a költő a nemzethez szólni. [a szózat jelentése: felhívás, kiáltvány, intelem. A vers ünnepélyes, emelkedett hangvételű, magasztos mondanivalója van. Patetikus. Keretes szerkezetű, az első kettő és utolsó kettő lényegében megegyezik. Ezek fogják közre a múltat, jelent és jövőt bemutató strófákat. [Az 1-2. strófa: felszólítás a hazaszeretetre. Erőteljes versindítás. Felszólító módú igealakok (légy híve). Erkölcsi parancs a hazához való hűség. Eredetileg másként hangzottak az első sorok: „Hazádhoz, mint szemedhez Tarts híven, oh magyar.” Később illesztette bele a hatásos rendületlenül szót. Az első két sornak ez a kulcsszava. Érdekes, hogy nem Istenhez szól a felszólítás (mint a Himnuszban), hanem a magyar néphez. Nem egy külső hatalomtól, hanem tőlünk várja, hogy fordítson a sorsunkon. Ellentétek: bölcső-sír; ápol-eltakar. Az első rész a kell parancsszóval zárul. [3-5. versszak: a hősi dicső múltat idézi. Árpád honfoglalása, Hunyadi honvédő harcai és a Rákóczi féle szabadságharc jelenik meg. A költő ugyanabból indul ki, mint Kölcsey, a magyarság évszázados szenvedése után kiérdemelné már a jobb jövőt. [6-7 versszak: Biztatónak érzi a jelent, hiszen a magyarság nem tört meg, és része a népek hazájának, a nagyvilágnak. Ez kell, hogy bátorságot adjon. Felszólítja a sorsot, a történelmet. Ítéljen, élet, vagy halál vár a magyarságra. [8-12 versszak: A jövő jelenik meg. Ez a jövő sorsdöntő, és a magyarság szempontjából két féle képen is alakulhat. 8-10. versszakig a szerencsésebb lehetőséget mutatja, a jobb jövő („az nem lehet, hogy annyi szív, hiába onta vért”). A költő amellett érvvel, hogy a múlt és a jelen erőfeszítéseinek meg kell hozniuk ezt a jobb jövőt. A 10. versszak nyomatékos (jőni kell, jőni fog). A másik lehetőséget a 11-12. versszak mutatja be, a nemzet halál lehetőségét. [13-14 strófa: a verszáró két versszaka. A befejezésben a mondat elejére a felszólító módú ige kerül. Ez egy sorrendi változás, inverzió. A változtatásnak nyomatékosító szerepe van, így erősebb az erkölcsi parancs. Kétszer is megismétli az „ez” mutató névmást. [A versben nagyszabású, monumentális, romantikus képek sorát látjuk. Pl.: szabadság vérző zászlói, nemzet sírja, vérben álló ország képe, nagyszerű halál. Nem dicsőséges halál, hanem mindenkit elérő nagy halál. Átoksúly alatt sorvadozó magyar nemzet. Ellentétek: élet-halál, jobb kor-nagyszerű halál. Eggressy Béni zenésítette meg.