Periapicalis curettage során a gyökércsúcs ramifikációs zónáját radikálisan excohleáljuk. Érzéstelenítés után, steril szikével mettszést ejtünk, majd kaparókanállal eltávolítjuk a kóros szöveteket és varratokkal zárjuk.

Előkészítés:

§         steril kesztyű, steril izolálókendő

§         vizsgálóműszerek / tükör, szonda /

§         érzéstelenítés eszközei, érz. inj.

§         Sebkampó, st. szike

§         raspatórium

§         fogászati csipesz, horgas csipesz, anatómiai csipesz

§         kaparókanál /Volkmann, Kerpel/

§         tűfogó, sebvarrótű, varróanyag, olló

§         steril törlések

Gyökércsúcsrezekció

Lényege: a gyökércsúcs ramifikációs zónáját előzetes falálló gyökértömés után eltávolítjuk. Excohleáljuk a gyökércsúcs körül elhelyezkedő kóros szöveteket, cysta esetén a cystatokot is.

Műtét menete:

1.       érzéstelenítés

2.       mucoperiostealis lebenyképzés

3.       gyökércsúcs felett csontablak készítése fúróval vagy vésővel

4.       gyökércsúcs csonkolása fúróval vagy vésővel

5.       periapicalis tér radikális excohleációja

6.       szükség szerint retrograd gyökértömés elkészítése

7.       sebüreg átmosása

8.       lebeny visszafektetése, varratok

9.       Gyógyszerrendelés / fájd.csill., antibiotikum /

10.    Instruálás / jeges borogatás, kímélő étrend, fokozott szájhigéne/

11.    Varratszedés 7. napon.

Resectio műszer és eszközigénye:

§         steril kesztyű, steril izolálókendő

§         vizsgálóműszerek / tükör, szonda /

§         érzéstelenítés eszközei, érz. inj.

§         Sebkampó, st. szike

§         fogászati csipesz, horgas csipesz, anatómiai csipesz

§         véső, vagy gömbfúró, fissura fúró

§         kalapács, csontcsípő, kaparókanál / Volkman /

§         tűfogó, sebvarrótű, varróanyag, olló

§         steril törlések

Retrograd gyökértömés esetén:

·         kis fejű fúró a gyökércsatorna apicalis bemenetének előkészítéséhez

·         gyökértömő műszerek (tágítók, reszelők)

·         tömőanyag /Cavit, Lumicon/

Fogak sínezése

A parodontális tapadásveszteség jelentősen meggyengíti a fogak rögzítettségét. Ha a fogak mobilitása olyan fokot ér el, hogy az akadályozza a rágófunkciót, ill. a betegnek szubiektív panaszokat okoz, a fogakat meg kell erősíteni. Minden olyan fogművet, amelyet a fogak megerősítése céljából készítünk, parodontális sínnek nevezünk. A sínezés biológiai alapja, hogy minden fognak a fogsorívben elfoglalt helyzetétől függően meghatározott irányban van nagyobb amplitúdójú mozgása. Más irányban még jelentős tapadásveszteség után is alig mobilis a fog. Az oldalsó fogak buccolingualis, a frontfogak pedig frontodorsalis irányban mozgathatók. Ha különböző mozgási síkokban mobilis fogakat egymáshoz rögzítjük, az összesínezett egység megszilárdul.

Megkülönböztetünk kivehető és fix síneket ill. a kettő kombinációit.

Kritériumaik:

·         Csökkentse s fogak mobilitását és ossza el az egy fogra jutó megterhelést

·         Gátolja meg a fogak vándorlását

·         Ne akadályozza a fogak tisztítását

·         Javítsa a rágóképességet

·         Olyan szilárd rögzítést biztosítson, mely idő előtt nem lazul ki

1.       Ideiglenes sínek:

·         Drótligatúra – egy-két napra rögzíthetjük a helyéből kimozdult fogat, amíg végleges rögzítést ne találunk. Semmiképpen nem szabad hosszabb időre felhelyezni, mert növeli a plakkretenciót, irritálja a parodontiumot.

·         Kompozitsín – az approximális és orális fogzománc savazása után kompozíciós tömőanyaggal a fogakat ideiglenesen egymáshoz ragasztjuk.

2.       Semipermanens sínek – intrakoronális rögzítésűek és már hosszabb időre készülnek

3.       Végleges sínek:

·         Kivehető – pl. tovafutó kapocsrendszer

·         Rögzített belső elhorgonyzású – pl. koronák, inlay, onlay

·         Rögzített külső elhorgonyzású – pl. Maryland

·         Kombinált – kombinált fogpótlások pl. CEKA