A filozófia a bölcsesség szeretete (filia – szeretet, szofia – bölcselet). A társadalmi tudatformák egyike (tudomány, vallás, művészet, filozófia a 4 társadalmi tudatforma). A filozófia egy önálló tudatforma, nem tudomány! A filozófia a világra, mint egészre vonatkozik, a szaktudományok pedig a világ különböző szféráira, részeire. A filozófia problémákat fogalmaz meg, mégpedig olyanokat, amelyek a mindennapi életben egyáltalán nem problémák, nem kérdések: mi a világ, mi a létező, mi a törvényszerű, mi az anyag, az energia, az erő, mi az ember, mi a tudat, mi az élet és a halál, mi a mozgás és a nyugalom, mi az igazság, hogyan ismerem meg a világot, miért  fejlettebb az élő az élettelentől. A filozófia főképpen problematizálás, állandó rákérdezés (a végokokra), vélemények megkérdőjelezése.

A filozófiai gondolkodás feltétele, hogy elválasszuk az elgondoltat a tartalomtól. A „tárgy” és a „tárgyra vonatkozó” szétválasztása ugyanis egy hamis és rossz elvonatkoztatás következménye. A filozófiai gondolkodás ott kezdődik, ahol már nem elégszik meg az előre látható ismeretekkel, olyan ismeretekkel, amelyekből nem jöhet ki más, mint amit előzetesen beléjük helyeztünk. A filozófia bölcselet, a megismerés általános formája. A filozófia az ember alapvető kérdéseivel: a lét, az élet, a megismerés, a boldogság, a lélek, a halál, a túlvilág és az isten kérdéskörével foglalkozik. Állást foglal:

- a világ egységére,

- az anyag és szellem természetére,

- az ember és a történelem értékeire és

- az ember szabad és meghatározott magatartására

A filozófia diszciplínái: antropológia (lélektan), etika, esztétika, metafizika, ontológia, logika, ismeretelmélet, tudományelmélet, filozófiatörténet, nyelvfilozófia, történetfilozófia, vallásfilozófia, természetfilozófia, jogfilozófia, társadalomfilozófia, politikafilozófia.

A filozófia tárgya:

- a természet: feltételrendszer, amelyben az ember kialakult, kibontakozott, fennmarad

- a társadalom: az emberek tevékenységének eredménye, az emberek és tevékenységük viszonyrendszere, gyakorlati viszonyok összessége

- az emberi megismerés: az ember specifikus rendszere, amely segítségével képes a világ lényeges jellemzőit, törvényszerűségeit gondolatilag elsajátítani, a saját számára felhasználni

A totalitás totalitása:

Az elemek olyan összessége, amelyet az elemek sajátosságán kívül sajátos tulajdonság, többlet jellemez, mégpedig az egész – a rendszer és a részek közötti viszony. Az egész és részek korrektív viszonyban állnak egymással, mindig együtt léteznek. Az univerzum totális totalitása azt jelenti, hogy minden egész egyúttal rész, s minden rész egyúttal egész. A funkció szempontjából: az egész az elsődleges, s az egész dönti el a részek funkcióját, minőségét, a totalitás szabja meg a részeket. A világnak három alapvető totalitása van:

- szervetlen természet

- szerves természet

- társadalom

A részek közötti kapcsolat soha sem stabil, nem állandó, hanem kölcsönhatásos, emiatt a változás időbeni, történeti lét. A lét (a világ - egész) a totalitások irreverzibilis folyamata.