Természetesen már az ókori filozófusok is foglalkoztak szociológia kérdésekkel. A szociológia, azaz a társadalom és az emberi viselkedés vizsgálata mégis fiatal tudomány: a XVIII. század végére tehető kialakulása. Megszületésének, vagy inkább önállósodásának oka nem más, mint az iparosodásurbanizáció. megindulása, s az ezzel összefüggésben felgyorsuló

Auguste Comte:

- a szociológia kifejezés megalkotója (eredetileg társadalmi fizikának nevezte)

- a szociológiát minden tudományok közül a legfontosabbnak tartotta

- hitt abban, a szociológia hozzájárulhat a társadalom jólétéhez » nagy tervek a társadalmak átalakítására

Émile Durkheim:

- támaszkodott ugyan Comte munkásságára, ám azt túl felszínesnek tartotta: úgy vélte Comte nem volt képes elérni célját, a szociológia önálló tudománnyá avanzsálását

- ahhoz, hogy a szociológia tudománnyá válhasson, a társadalmi tények vizsgálatára van szükség, azaz a társadalom vizsgálata során is az objektivitásra kell törekedni, hiszen a társadalmi élet ugyanolyan pontossággal vizsgálható, mint a természet tárgyai vagy eseményei

- az ő esetében is a társadalmak átalakítása volt a legfőbb kutatási terület, s a megoldást a munkamegosztásban (illetve a munkakörök differenciálódásában) vélte felfedezni: úgy vélte, a munkamegosztás hamarosan felváltja a vallást, s az válik a társadalmi kohézió alapjává (mivel a munkamegosztás növekedése miatt egyre inkább függenek az emberek egymástól: mindenkinek szüksége lesz a mások által nyújtott szolgáltatásokra és javakra)

- a változások azonban túl gyorsak » társadalmi problémák alakulnak ki, melyek anómiához vezetnek; az anómia a céltalanság, irányvesztettség érzése, mely bizonyos társadalmi feltételek révén alakulhat ki (a vallás azért lehetett korábban a társadalmi kohézió alapja, mert a tradícionális erkölcsi korlátok egyfajta védelmet nyújtottak az embereknek, ám a változások ezeket lerombolták, sokakban kialakítva ezzel az élet értelmetlenségének érzését)

- egyik leghíresebb tanulmánya az Öngyilkosság - az öngyilkosság nem csupán az egyéni érzelmek függvénye: a társadalmi tényezőknek (pl. anómia) is alapvető szerepe benne

Karl Marx:

- egészen más nézetek, mint az előző kettőé

- (annak ellenére, hogy magát nem tartotta szociológusnak, munkásságában rengeteg szociológiai megállapítás található)

- arra törekedett, hogy a gazdasági problémákat összekösse a társadalmi intézmények működésével

- kiindulópontja a történelem materialista felfogása: nem az emberek által vallott eszmék és értékek jelentik a társadalmi változások legfontosabb forrását, hanem elsősorban a gazdasági tényezők

- a gazdasági tényezők + osztályok közötti konfliktusok = a történelmi fejlődés hajtóereje

- úgy látta, a modern kor változásai a kapitalizmus (termelési rendszer; tömegjavak és szolgáltatások termelése) kialakulásának következményei: a tőke az uralkodó osztály kezében van, a népesség nagy része a munkásosztályhoz tartozik; ez utóbbiak tulajdonában nincsenek termelési eszközök » muszáj a tőketulajdonosoknál munkát vállalniuk; a kapitalizmus osztályrendszer » gyakori az osztályok közötti konfliktus

- úgy vélte, a kapitalizmust a jövőben kommunizmus (szocializmus) váltja fel, s a szocialista társadalmakban majd nem lesznek osztályok (nem teljed egyenlőségre gondolt, hanem arra, hogy mindenki részesülhet mindenből) » a gazdasági rendsz. közös irányítás alá kerül, melynek eredménye egy sokkal egyenlőbb társadalom

Max Weber:

- műveinek többsége a modern kapitalizmussal foglalkozik, ám Marx munkásságának komoly kritikusa: kevésbé találja fontosnak az osztálykonfliktusok szerepét, illetve legalább annyira fontosabbnak véli az eszmék és értékek szerepét, mint a gazdasági feltételekét

- egyik legfontosabb elmélete a bürokrácia (bürokratikus az olyan nagyobb szervezet, amely hivatalokra oszlik, s hivatalnokai különböző rangúak); úgy vélte, a bürokrácia korunk elkerülhetetlen velejárója, s habár lehetővé teszi a nagyobb szervezetek irányítását, nem a legdemokratikusabb, hiszen nem veszi figyelembe klienseinek szempontjait

A funkcionalizmus:

- fontos szerepe van kialakulásában az antropológiának is

- a társadalom vagy egy kultúra a maga egészében tanulmányozandó, ha értelmezni akarjuk egyes intézményeit (azaz egy-egy int. vizsgálata során tisztázzuk annak társadalmi összefüggéseit)

- Comte, Durkheim, Parsons, Merton

- Merton funkcionalizmusa: manifeszt (az emberek tudják, hogy létezik) és látens funkciók (nem érzékelt funkciók), funkció és diszfunkció (a diszfunkció a társadalmi változás irányába hat a kohézió veszélyeztetésével)

A strukturalizmus:

- forrásai: Durkheim, Saussure

- a nyelv tanulmányozásán alapul; a lényege körülbelül az, hogy tudjuk használni a nyelvtani szabályokat, ám megmagyarázni nem mindig tudjuk őket: vannak társadalmi szabályok, amiket ismerünk, ám ha el kellene gondolkoznunk, hogy honnan és miért, bajban lennénk

- elsősorban az antropológiában használják

A szimbolikus interakcionizmus:

- az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt kap az aktív, alkotó egyén

- Mead

- szintén a nyelv elemzésén alapszik, ám más irányba haladt, mint a strukturalizmus:

- a nyelv teszi lehetővé, hogy öntudatos lényekké váljunk, s ebben a folyamatban nagy segítségünkre vannak a szimbólumok (szimbólum: dolog, ami valami más helyett szerepel), azaz nem kell látnunk a tea szó hallatán a gőzölgő teát ahhoz, hogy tudjuk, miről is van szó

- az elmélet hívői szerint minden ember szimbólumok segítségével értekezik

A marxizmus:

- nagyjából felosztható az előző három elmélet határvonalai mentén

- egyébként a lényege az, ahogy Marx gondolkodott (osztálykonfliktus és hasonlók), csak sokan, sokféleképp fogták fel