Az esztétika szó a görög aisztheszisz, érzékelés, észlelés szóból származik. A világ ember általi elsajátításának törvényszerűségeivel, a szépség törvényeivel összhangban álló alkotás lényegével és formáival foglalkozó tudomány. Az esztétika mintegy 2500 évvel ezelőtt, a rabszolgatartó társadalomban, Egyiptomban, Babilóniában, Indiában és Kínában született meg. Az esztétika egész történetén végigvonul a harc a materializmus és az idealizmus között, amelyben a különböző történelmi korok haladó és reakciós osztályainak és erőinek küzdelme tükröződik vissza. Az idealisták az objektív vagy a szubjektív szellem termékének tekintették az esztétikai jelenségeket:

- Platón tanítása szerint a szép nem más, mint az abszolút örök és változatlan érzékfeletti idea

- a középkori esztétika minden szépség forrásának és a legmagasabb rendű szépség megtestesülésének Istent nyilvánította (Szent Ágoston)

- az újkorban Kant fogalmazta meg az esztétikai ítélet teljes érdeknélküliségének tételét, szembeállítja a szépséget a hasznossággal, a művészi forma tökéletességét az eszmei tartalommal, és ezzel megveti alapját a formalista esztétikának. (szép az, ami érdek nélkül tetszik)

Az embernek a valósághoz való esztétikai viszonyaiban (köztük a művészetben) érvényesülő általános törvényszerűségeket vizsgálja, eltérően a művészetet kutató szaktudományoktól, amelyeket kizárólag maga a művészet érdekel. Mint hogy az esztétika világnézeti tudomány, problematikájának sarkkövét annak a kérdésnek a tisztázásában látja, hogy milyen viszonyban van az esztétikai tudat és a művészet a társadalmi léttel, az emberi élettel.