A 19. század elejére - még ha a vallásosság és a transzcendencia bizonyos elemei meg is maradtak - befejeződött a történetírás megszabadulása a teológiai gondolkodás középkori sémáitól, és körvonalazódtak módszertani alapjai. A történetírás egységesen felfogott és pontosan rögzített metodológián alapuló szaktudománnyá alakulása mindazonáltal nem következett be. A 18. század filozófiai örökségéből és kutatási eljárásainak hagyományából többfelé ágaztak utak. A történelem értelmezésének és a történetírás jellegének azonosságai és különbözőségei alapján e sokféleségen belül a 19. század folyamán négy nagy gondolkodói áramlat és négy ezekhez kapcsolódó történetírói irányzat bontakozott ki. A felvilágosodás francia és angol hagyományának folytatója a pozitivizmus, a főleg német felvilágosodás-ellenesség utóda pedig a romantika volt. A harmadik nagy iskolát, amelyet általában historizmusnak szokás nevezni, alapvetően ugyancsak a német filozófiai idealizmus ihlette, módszertani szempontból viszont a Mabillonig visszanyúló forráskritikai megközelítés is erőteljesen inspirálta. A marxizmus, amely csak a század második felében jelent meg, szintén több forrásból táplálkozott. Nem kétséges azonban, hogy a pozitivizmushoz hasonlóan elsősorban a felvilágosodás hagyományát folytatta. Ha másban nem is, a múlt megismerhetőségében azonban mindegyik irányzat egyetértett.

Neopozitivizmus Tagadja a filozófia tudományos szerepét, világszemléletét. Elveti a filozófia kialakult nézeteit. Szerinte a tudomány feladata a világ jelenségeinek leírása, nem magyarázza azokat. A neopozitivizmus a filozófiáról azt tartja, hogy a világon nem segíthet, mivel arról csak empirikus (érzékszerveink útján) tapasztalat útján tapasztalhatunk.

Russel: Szerinte a természettudomány nyújtja a tudást, a technika a haladást. Az ember meghatározója az agy és a természettörvény. Ezért elveti a vallásos gondolkodást. Az ember szabadságát, a jó élet megvalósítását a természeti feltételek lehetőségeinek tudással, szeretettel való felhasználása adja.

Analitikus filozófia Szerintük a köznyelvet kell elemezni, hogy megszabadíthassák a félreérthető értelmetlen kijelentésektől, amelyek a hagyományos tudományos filozófiákat jellemzik. Ha ezek nincsenek a nyelvben, akkor nincs is probléma. pl. ha kiiktatjuk a munkás, tőkés szavakat, akkor nem lesz osztályharc.

Wittgenstein: Minden összetett kijelentés egyszerűbbekre analizálható, és azok is még egyszerűbbekre. A világ egymástól független tények összessége.  Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. A hagyományos filozófiát megszűntette. Első nagy alkotása: „Logikai-filozófiai értekezés.”

Késői filozófiája: az ember tehetetlen a világgal szemben.