A történelem nagy részében a Föld népességszáma alacsony volt és igen lassan nőtt, 1750 után azonban a halandósági ráta javulása következtében a népesség Európában és az európaiak által lakott tengerentúli országokban gyors növekedésnek indult. A halandóság csökkenését nem sokkal később követte a termékenység csökkenése is. Ezt az egész folyamatot nevezzük demográfiai átmenetnek.

Demográfiai átmenet:

- az iparosodott társadalmakban a születési és halálozási arányszámok a XIX. század vége óta igencsak megváltoztak

- ennek a leírására elsőként W. S. Thompson vállalkozott, aki háromlépcsős folyamatként írta le a demográfiai átmenetet:

- szakasz: a tradicionális társadalmakra jellemző magas születési és halálozási arányszám + rendkívüli mértékű csecsemőhalandóság » a népesség csak kismértékben nő, vagy stagnál, hiszen a magas születési arányszámokat „kompenzálja” a magas halandósági ráta

- szakasz: Európában és Amerikában a XIX. század elején kezdődött, amikor is a halandósági arányszámok csökkenésnek indultak, ám a születések száma a már megszokott magas szinten maradt » erőteljes népességnövekedés

 - szakasz: a születési arányszám is lecsökken, újra stabillá téve ezzel a népességet

1950 után a fejlődő országok halandósági rátája gyors javulásnak indult, s sok helyütt a születési ráta csak jóval később indult csökkenésnek » az adott ország népességének jelentős növekedése » a Föld teljes népességének növekedése.

Mára a születések száma szinte mindenütt lecsökkent » a Föld népességének növekedési üteme lelassult. Megjósolni azonban nem tudjuk, hogy a későbbiekben ez a szám növekedni, stabilizálódni vagy esetleg csökkeni fog-e.

Magyarországon a halandóság az 1960-as évek közepéig javult, ezután azonban romló tendenciák, főként a férfiak körében. A halandóság romlását előidéző okok (a sorrend fontos): 1. infarktus, 2. agyvérzés, 3. májzsugor, 4. tüdőrák, 5. öngyilkosság, 6. balestek

Mindebből az derül ki, hogy csak igen összetett és határozott megelőző-gyógyító tevékenységgel javítható a halandósági ráta.

A termékenység Mo-n az 1960-as évek eleje óta alacsonyabb, mint amennyi a társadalom reprodukciójához szükséges lenne. Az 1970-es években a legtöbb európai országban hasonlóan alacsony szintre csökkent a termékenység. Mindezt közgazdasági elméletek a gyermeknevelés költségeinek emelkedésével, szociológusok a kívánt és ideálisnak tartott gyermekszám csökkenésével magyarázzák.

Talán fontos lehet:

- népességváltozás = (adott időszak alatt bekövetkezett halálozások – adott időszak alatt történő születések) / a tejes népesség száma

- vannak olyan európai országok, ahol a növekedési ráta negatív, azaz a népesség csökken

- az iparosodott országokban a ráta mindenütt 0,7% alatt van, a harmadik világ országaiban viszont mindenütt 2-3%-os » a különbség a valóságban óriási