Erkölcs: Funkcióját tekintve a társadalmi együttélés általános szabályozásának egyik specifikus formája és eszköze. (a társadalom közösségének bevett meggyőződéseit, normáit és értékeit tagjai viselkedéseit illetően a jó és a rossz, illetve a helyes és a helytelen dimenziójában)

Az erkölcs a társadalom minden tagjára, a társadalom életének minden szférájára, jelenségére kiterjeszti érvényességét. Hasonló hatásköre van az illemnek, illetve részben a jognak.

Az erkölcs specifikuma a joggal szemben, hogy az előbbit „csak” a társadalom közvéleménye szankcionálja, az utóbbit pedig az állam hatalmi intézményei, szükség esetén erőszakszervezetei. Az erkölcsi és a jogi követelmények részben megegyeznek, részben különböznek egymástól. A jog szankciója általában szigorúbb. Ugyan az erkölcs „csak” a közvélemény erejével hat, lehetőségeit nem szabad lebecsülni.

Az illem a viselkedés formáira vonatkozik. Betartását szintén a közvélemény szankcionálja, megsértése azonban enyhébb következményekkel jár.

Az erkölcs sajátossága, hogy a valóságban nincsenek elkülönült erkölcsi cselekvések, hanem egyes emberi cselekedeteknek vannak erkölcsi oldalai.

Az erkölcs azoknak a szabályoknak és értékeknek az összessége, amelyeket valamely emberi közösség általánosan elismer és magára kötelezőnek tart. Az erkölcs a jó és a rossz ellentéte szempontjából értékeli és szabályozza az ember viselkedését. A jót, mint erkölcsi kategóriát az erkölcsi normák összessége tölti meg tartalommal.

Az erkölcs egyrészt az emberi cselekvésekben, magatartásokban megnyilvánuló gyakorlati viszony, másrészt azoknak a magatartást szabályozó erkölcsi értékeknek a rendszere, amelyek betartását a közösség kívánatosnak tart, és amelyet az egyéni meggyőződés, hagyomány, nevelés és társadalmi közvéleményének ereje támaszt alá és szankcionál. Az egyénnek az erkölcsi értékekhez való viszonya és az elfogadott értékek képezik az egyén moralitását, azaz az egyén erkölcsét.

A társadalmi erkölcs részévé csak azok a magatartást befolyásoló elvárások válhatnak, amelyek kellő elterjedtségére, általánosságra tesznek szert.

- szándék etika, cselekvés etika

- erkölcsi érték, erkölcsi törvény (Kant)

- törvény tisztelet, törvénynek való engedelmesség 

Morál: A latin mos  - ebből ered a morál -  alapjelentése „akarat”. Mégpedig elsősorban az objektív értelemben vett akarat, ami szokásban erkölcsben, törvényben nyilvánul meg. Távolabbi értelemben a mos jelentheti az egyén akaratát is, szemléletét és lelkületét, de mindig vonatkoztatva a szokásra, erkölcsre és törvényre. A „morál” kifejezést az egyes egyén erkölcsiségére, az erkölcsi renddel való egyezésére használhatjuk, így az egyéni morál és a társadalmi erkölcs ugyanannak a dolognak két oldalát jelenti, és attól függően, hogy melyik végéről közelítjük meg ugyanazt a kérdéskört, használjuk az egyik vagy a másik fogalmat.