A konvenció – illem, udvariasság – megállapodásszerű társd-i magatartásoknak való megfelelés, amelyet az állam nem kényszerít ki, de megsértése esetén az emberi környezet hátrányos megkülönböztetéssel illet.)

Konvenciókon, szabályokon alapul. Pl: nyelv

A szokás fogalma:

- a fegyelem egyik fajtája. Meghatározott körülmények között ismétlődő cselekedetek történelmileg kialakult vagy közösségben elterjedt formája. Gyakran ismétlődnek hasonló szituációk, amelyek azonos típusúak.

- olyan tevékenység, mely bonyolult feltételes reflexek  (készségjellegű cselekvések) kiépülésén alapszik. Rögzített cselekvéssor. Szokásról akkor beszélünk, ha bizonyos ismétlődő helyzetekben és időpontokban erős belső késztetést érez valaki arra, hogy valamit megtegyen. Idegrendszeri alapja – miként a készségnek is – a dinamikus sztereotípia.  A szokást a készségtől az különbözteti meg, hogy a készségcselekvésben tudatos szándék, külön motívum kell, míg a szokáscselekvésbe beépült a motívum, beindulásához nem kell tudatos szándék és kiváltó inger. A szokás akadályoztatása hiányérzetet, nyugtalanságot vált ki.

Beszélhetünk személyi (pl. kávézás) és társadalmi (pl. ünnepek) szokásokról.

Legitimitás = törvényes. Pl. egy politikai hatalom legitim, mert a nép választotta.

 A legitimitással kapcsolatban megkülönböztethetjük egymástól a de facto és a de jure, vagy más szóhasználat szerint az empirikus és a normatív legitimitás fogalmait. A de facto legitimitás arra utal, hogy az állampolgárok ténylegesen elfogadnak egy hatalmi berendezkedést, elismerésre méltónak tartják azt. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy egy állam rendelkezik-e de facto legitimitással, akkor ez egy empirikus kérdés, hiszen tényszerűen eldönthető, hogy az állampolgárok elismerésre méltónak tartják-e az adott berendezkedést. A de facto legitimitásra vonatkozó kérdés a politikával foglalkozó leíró tudományok (politikatudomány, ezen belül is a politikai szociológia) területére tartozik. A de jure legitimitás ellenben arra utal, hogy az adott állam politikai berendezkedése igazolható, valamilyen normatív elmélet alapján helyesnek, ésszerűnek, elismerésre méltónak tekinthető. Az állam igazolhatóságának a kérdése nem a leíró politikatudományok, hanem a normatív kérdésekkel foglalkozó politikai filozófia tárgykörébe tartozik