Ausztria

A felnőttoktatás ügye az oktatási és kulturális tárca alatt működő Felnőttképzési Intézethez tartozik. Az osztrák szabályozásban 11 törvény vonatkoztatható a felnőttoktatásra, a legjelentősebbek a következőek:

-          törvény a felnőttoktatásról és a közkönyvtárakról (Bundesgesetz für die Förderung der Erwachsenenbildung und des Public Libraries)

-          munkaerőpiac-fejlesztési törvény (Arbeitsmarktförderüngsgesetz

Nincs olyan paragrafus, mely kimondaná az állam vagy az önkormányzatok  felnőttképzéssel kapcsolatos finanszírozási kötelezettségét. A felnőttképzésben magukat továbbképzők nem jogosultak tanulmányi szabadság igénybe vételére vagy arra, hogy munka helyetti tanulásban vegyenek részt. Ausztria azonban számos nemzetközi egyezmény és nyilatkozat aláírásával deklarálja felnőttoktatás-politikáját. Ennek alapvető elemei:

-          a felnőttoktatás önálló oktatási alrendszerként való elismerése

-          a felnőttoktatással kapcsolatos információközvetítés, tanácsadás és PR

-          az állami, tartományi és önkormányzati támogatás fejlesztése

-          az intézmények közötti együttműködés megerősítése

-          a foglalkoztatás és a felnőttképzési kutatások professzionálása

Csehország

Jelenlegi törvények, amelyek a felnőttoktatásra vonatkoznak:

1991/455. sz. tv. a Kereskedelmi vállalkozásokról, ez szabályozza, hogy kik azok a természetes személyek  vagy szervezetek, amelyek oktatást nyújthatnak a felnőtt népesség számára.

1991/1. sz. tv. az Alkalmazottakra vonatkozó törvény szerint az Oktatási, Ifjúsági, Sportminisztérium akkreditációja kell ahhoz, hogy átképzési programot lehessen indítani. Az iskolák részvételét az érvényben lévő törvények szabályozzák.

1993/69. sz. tv. tartalmazza, hogy az állami adminisztráció központi szervének fennhatósága alatt nincsen legális felelősség a felnőttoktatást illetően.

1994/125. sz. Munka Törvénykönyve a munkaadók felelősségét úgy határozza meg, hogy az alkalmazottak képzettségi szintjét emelni kell.

Észtország

A felnőttoktatásra vonatkozó legfontosabb rendeletek és törvények a következők:

-          A felnőttoktatást egy 1993-ban elfogadott és 1998-ban kiegészített törvény szabályozza, amelyben meghatározták a felnőttoktatás lehetőségeinek megteremtésében az állam, a helyi önkormányzat és a munkaadó kötelezettségeit, rögzítették a tanulmányi szabadsággal – amelynek minimum 14 napnak kell lennie egy évben – és a finanszírozással kapcsolatos elsődleges célokat.

-          Állami költségvetésből támogatják a pedagógusok és a közalkalmazottak továbbképzést, a felnőttoktatással kapcsolatos kutatásokat, a tudományos ismeretterjesztő társaságok tevékenységét, a munkanélküliek oktatását és az esti és távoktatási formában működő oktatást.

-          A felnőttoktatással kapcsolatos egyéb jogszabályok a következők:

·         intézkedések a felnőttoktatás állami költségvetésből történő finanszírozásáról, a támogatásra vonatkozó pályázati rendszerről, a magániskolákról, szakiskolákról, a speciális felsőoktatási intézményekről, a felnőttoktatás finanszírozásáról.

Ez utóbbi kimondja, hogy az államnak és az önkormányzatoknak minden felnőtt számára, aki erre igényt tart, garantálnia kell a középfokú végzettség megszerzésének a lehetőségét.

A Szociális Ügyek Minisztériuma elrendeli és finanszírozza azoknak a személyeknek a képzési költségeit, akik munkát keresnek és munkanélküliek. Erre a célra a helyi önkormányzatok vezető testületeinek megfelelő összeget kell elkülöníteni az önkormányzatok költségvetésében.

Finnország

Nincs olyan alapvető törvény, amely a felnőttoktatás egész területét átfogá. Ehelyett a törvényi szabályozás az egyes szervezetekre és intézményekre vonatkozó különböző törvényekből és rendeletekből áll. Az általános felnőttoktatást szabályozó törvénykezés az 1920-as években kezdődött, amikor a népfőiskolák állami támogatásáról (1925), valamint a munkás és polgári intézetek állami támogatásáról (1926) szóló törvényeket meghozták. Ezeket a tv-eket a későbbiekben számos alkalommal megreformálták, módosították. A legutolsó változásokat 1991 elején eszközölték, amikor ezeknek az iskoláknak és tanulóköröknek a szerepe a felnőttképzésben megnövekedett.

A felnőtt szakképzést érintő törvénykezés lassabban haladt, de az utóbbi időben itt is jelentős lépések történtek. Az alábbi törvények születtek:

1965        alkalmazottak képzése

1972        tanoncképzésről és a szakképesítésekről

1972        tanulók segélyezése (egy része vissza nem térítendő állami támogatás, mástrész állami garanciával folyósított tanulmányi kölcsön)

1979        levelező szakoktatás

1980        tv. a tanulmányi szabadságról

1987        olyan tv-t fogadtak el, amely kikötötte, hogy minden szakiskolának biztosítania kell a felnőttszakképzést

1991        két új tv. életbe lépése. Az egyik a munkaerőpiaci képzésről, a másik a felnőttszakképzési központokról szól. A két tv. kiegészíti egymást, az első felváltotta az alkalmazottak képzéséről szóló korábbi jogszabályt, a másik pedig a korábbi szakképzési tanfolyamközpontokat alakította felnőttszakképzési központokká.

1994        szabad vizsga törvény. E finn rendszerben a központi feladat az “előzetes tanulás” elismerése. . Ezzel a munkaadók, munkavállalók, tanárok és iskolák által közösen felállított rendszerben lehetővé válik, hogy a felnőttek szabadon vizsgát tegyenek pusztán munka tapasztalataik alapján. A szakmai vizsgák minőségének biztosítását volt hivatott szolgálni 1999-ben az ALVAR projekt, magas fokú, közös vizsgakövetelményekkel. A szabad vizsgák alapelvei:

Ø       Minden személynek joga van a szabad szakmai vizsgán való részvételre, függetlenül attól, hogy kompetenciáit hol szerezte.

Ø       A szakmai vizsga (melynek alapjait nemzeti szinten az oktatási hatóság határozza meg) érinti a szükséges szakmai készségeket és azok tesztelési szintjeit.

Ø       A vizsgabizottságoknak magukba kell foglalniuk a munkaadók, a munkavállalók és a tanárok képviselőit.

A szabad vizsgát letevő személy 4 nyelvű igazolást kap a vizsga letételéről.

Franciaország

A dolgozók permanens képzésére vonatkozóan egy törvény sorozat született, nevezetesen az 1971. július 16-i, 71-575-ös törvény, az 1973. január 2-i 73-4-es törvény (módosította az 1975-ös december 31-i törvény, száma 75-1332), a 84-130-as számú 1984. február 24-i törvény és az 1991. dec. 31-i 91-1405-ös törvény.

Ezek a törvények tanulmányi szabadságot garantálnak azoknak a dolgozóknak, akik tanulni szeretnének, még akkor is, ha a tanulás tárgya nem közvetlenül kapcsolódik munkatevékenységükhöz. A dolgozók által választott képzés lehet szakmai vagy az általános műveltség gyarapítását szolgáló képzés.

A társadalmi modernizációról szóló törvény, amelyet 2001 december 19-én fogadtak el, fontos paragrafusokat tartalmaz a szakképzésre vonatkozóan. Létrehozza például a korábbi tapasztalati tanulás elismerésének a lehetőségét, de ez hozta létre a nemzeti szakképzések repertoárját, a képzőközpontok finanszírozását.

A szakképzéssel kapcsolatos törvény módosítása folyamatban van a Szociális Minisztérium osztályvezetőjének információja alapján. A reform célja a szakképzés irányításában fellelhető párhuzamos intézmények és kompetenciák egységesítése.

A köztisztviselők képzéséről számos törvényi paragrafus rendelkezik

Magyarország

2.        Felnőttképzési törvény: A törvénynek önállónak kell lennie, a felnőttek képzésben való részvételét, mint állampolgári jogok definiálja. Az esélyegyenlőség garanciája kiterjed minden társadalmi rétegre. A törvény a felnőtt fogalmát 16 éves életkorhoz köti. Elő kívánja írni a minőségbiztosítás bevezetését a felnőttképzésben. A képzés finanszírozása a szabályozás sarkalatos pontja lesz. Valószínűleg az állami támogatás egyik formája az adórendszeren keresztül fog megvalósulni. A törvény megteremti azokat a jogi kategóriákat, melyek alapján a felnőttképzés színvonala emelkedhet, kikristályosodhat a szervezeti struktúrája, erősödhetnek tartalmi és minőségi garanciái.

3.        1993. Évi 79. Tv . a közoktatásról           ’99. évi mód. + szakképesítés ingyenessége, továbbtanulás

A kötelező éveket 8-ról 10-re emelte, a tanuló, ha nem végezte el a 10 osztály 18 évesen léphet ki az iskolarendszerből.

A NAT alapvizsgát kell letenni annak, aki a szakképzésbe megy át (10. Osztály után az általános alapműveltségi vizsgát).

Szakmai képzés csak a 10. osztály után van, plussz annyi év, amennyi a szakmához kell.

Az érettségi kétszintű, a felvételi tantárgyakból az egyetemi felvételivel ekvivalens, tovább nem tanulás esetén a tanuló összeállíthatja saját érettségiét.

Szakközépiskolában van 5. év, technikusi képzés, AIFSZ (akkreditált felsőfokú), POSZFI (iskolarendszerű szakképzés) és post secondary.

4.        1993. évi 80. Tv. a felsőoktatásról: felsőfokú intézményeknek az OKJ-ben lévő iskolai rendszerű felsőfokú képzést folytathatnak a szakterületükön akkreditáció alapján.

5.        1997. évi Közművelődési tv. : Itt már megjelennek szerveztek.           Pl. népfőiskolák, Intézmények, Civil szervezetek

6.        1993. évi 76. Tv. a szakképzésről: kerettörvény, amely leírja a törvény működését és van hozzá sok jogszabály, amelyet sűrűn változtatnak.

A legfontosabb az OKJ, amely a 2/2000. OM rendeletben jelent meg. (Fontos, mert a kimenetszabályozás feltétele, hogy létezzen az OKJ és benne legyen a szakképesítés.) Az ISCED kód (International Standard Classification of Education) 1-8-ig sorolja képesítéseket, Magyarországon nincs három alatti kód. Az OKJ a következő oszlopokat tartalmazza: szakképesítés szintje, tanulmányi terület, sorszám, név, FEOR szám, mikor került be a jegyzékbe, csak iskolarendszerű-e, évfolyamok száma, elmélet-gyakorlat aránya, előképzettség, szakmai alkalmasság, illetékes minisztérium, megjegyzés.

7.        10/1993. MüM rendelet a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről: A szakmai vizsgáztatás feltételrendszerét az illetékes miniszter adja ki. Három tagú vizsgabizottság előtt kell vizsgázni, kettő valamilyen szakmai szervezetből, egy a vizsgát szervező intézmény által van kijelölve. Írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgát kell tenni. Túl bonyolult rendszer.

8.        5/1996. MüM – MKM rendelet a szakmai vizsgadíj és a vizsgáztatási díjak kereteiről: A vizsgaelnök a minimálbér 6-8%-át, a tagok 3-5%-át kaphatják.

9.        2/1997 (MüM rendelet)              a szakképzés feltételeiről, Munkaügyi Központ tanúsítványt ad ki

10.     45/99. OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételrendszeréről: Előírja, hogy ki oktathat, ezt szakértővel el kell fogadtatni, az oktató regisztrációs számot kap, ez a hallgatót védi.

11.     31/1996. IKM rendelet az ipari mesterképzés szakmai és vizsgakövetelményeiről: Csak az jelentkezhet mesterkurzusra, aki két ajánlást visz a gazdasági életből. Német mintára készült, jó hogy van, de nem működik jól.

12.     1991. évi 4. tv : Munka tv.könyve (Mt): közalkalmazotti / köztisztviselői szerződés alapján kapja a képzést.

13.     Foglalkoztatási tv.      ’91. évi tv.

14.     Az 1991. évi 4. tv-hez kiadott 6/1996. MüM rendelet a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásokról

15.     1988 évi 23 tv. a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról: Ehhez a 47/99 OM rendelet tartozik: minden cég bruttó bértömege 1,5%-át fizeti khozzájárulásnak. Ennek egy harmadát saját dolgozó képzésére fordíthatja. De ezt csak akkor lehet felhasználni, ha kéri a megyei szakképzési bizottságnál. Ha jóváhagyja, akkor lehet a képzést indítani. 0,7% a szakközépiskolának, szakiskolának, a maradék az államnak fizetendő.

Az 1,5 %-os befizetést 2000.01.01-jével 0,5%-ra csökkentették.

saját dolgozók képzése

Megyei Szakképzési Bizottság

Egyetem                vállalati képzésre is felhasználható. (ha min. 8 hét gyakorlatot be tudnak tenni, a vállalat el tudja számolni.)

Németország

A német tartományok jogszabályai az iskolai rendszerű általános képzés, az ifjúság iskolarendszeren kívüli képzése, illetőleg a szakképzés mellett negyedik oktatási területként definiálják a felnőttoktatást. A felnőttoktatást olyan szervezett tanulásként határozzák meg, melynek célja önálló ítéletalkotásra és felelős cselekvésre képes, ehhez szükséges ismeretekkel és készségekkel rendelkező személyek kibocsátása. A felnőttoktatást – szemben az iskolaival – nem kell államilag elismerni. E tekintetben kivételt csak a távoktatás képez, mellyel kapcsolatban 1974-ben szövetségi szintű törvényt hoztak. A Német Szövetségi Köztársaság alkotmánya nem szabályozza a felnőttoktatást, ellenben a felnőttoktatás kérdését sok szövetségi tartományi alkotmány tartalmazza (pl. Bajorország 139. cikkely, Észak-Rajna-Vesztfália 17 cikkely), stb.

Legfontosabb szövetségi szintű törvények a továbbképzés szempontjából:

Ø       Munkavállalást támogató törvény (beilleszkedés, előmenetelhez szükséges továbbképzést biztosítja)

Ø       Üzemi alkotmányra vonatkozó törvény (üzemi m.tanács tagjaiank továbbképzése)

Ø       Szakképzési törvény (szabályoza a szakmai tovább- és átképzés rendszerének, lebonyolításának rendjét)

Ø       Alapképzést Támogató Szövetségi Törvény (azoknak nyújt lehetőséget, akik kötelező iskoláikat elvégezték és a „második képzési úton” szeretnék az érettségit utólag megszerezni)

Ø       Szövetségi Felsőoktatási Kerettörvény (kötelezi a felsőoktatási intézményeket, hogy továbbképzést is nyújtsanak és saját munkatársaik továbbképzését támogassák)

Ø       Szövetségi Távoktatási Mentelmi Törvény (szabályozza a távoktatásban résztvevők és az ebben a formában oktatók jogait és kötelességeit)

Ø       Szövetségi Köztisztviselői Törvény (ktv. rendszeres továbbképzése)

Ø       Számos szövetségi törvény tartalmaz a továbbképzésben való részvétellel kapcsolatos rendelkezést pl: Szociális törvénykönyv, Szövetségi Szociális Segélyek Törvénye, Személyi Helyettesítések, Üzemi Alkotmányok Törvénye, stb.

A felnőttoktatás tartományi szintű legfontosabb törvényei a szövetségi tartományok továbbképzési törvényei. Számos szövetségi tartományban hoztak tanulmányi szabadságról szóló törvényt is, amit nem mindenhol neveznek így. Ezek a törvények szabályozzák a munkavállalóknak a továbbképzés idejére nyújtandó fizetési szabadságának kérdését. A továbbképzés jogi alapjaihoz számítóható a KSZ és az üzemi egyezmények.

Norvégia

Az 1976-os norvég felnőttoktatási törvény deklarálja az állam felelősségét a felnőttek tudásának és készségeinek minden szinten történő dokumentálásáért az oktatási-képzési rendszer egészén belül, tekintet nélkül arra, hogy ezeket a készségeket hol szerezték meg, ideleértve az oktatási rendszeren kívül szerzett kompetenciákat is. A kormány biztosítja az egyének jogait arra, hogy igazolják valóságos kompetenciáikat, melyeket a következőkképpen határoztak meg:

  • tudás
  • készségek
  • egyéb szellemi javak (magatartás, nézőpont, hit, értékek)

A kompetenciák megszerzése a munkában, a társadalomban való részvétel és a tanulás által lehetséges, ami nem szükségképpen esik egybe a közoktatással. A tényleges kompetenciát mérik fel egységek, témák, modulok és célok szerint, amikor valaki továbbképzésre jelentkezik.

Portugália

A portugál oktatási törvényben a felnőttoktatás egy speciális területe van szabályozva, mégpedig az, hogy felnőttképzés keretében szerzett képzettségek végzettségek egyenértékűek az iskolarendszerben megszerezhető végzettségekkel.

Ezen felül több rendeletben és szabályzatban találkozhatunk a lifelong learning koncepcióval, melyben az élethosszig tartó tanulás portugál aspektusai jelennek meg.

-          az európai aktív állampolgári képzések területén

-          a portugál nyelv és kultúra hagyományainak megőrzésében

-          a tudásalapú társadalom kihívásai

-          a hátrányok csökkentése a felzárkóztató képzések által

Spanyolország

Spanyolországban sohasem létezett felnőttképzési törvény. A felnőttek képzéséről a spanyol oktatási törvény (LOGSE) harmadik törvénycikkében találhatunk szabályozást, emellett az általános közigazgatási törvényekben – azokon a közigazgatási területeken, amelyekhez tartoznak – lehet fellelni rendelkezéseket. A művelődésnek a törvények keveset szentelnek. Mivel az Oktatási Minisztérium felügyeli ezt a területet a törvénykezés csak a felnőtt alapoktatással foglalkozik. A LOGSE-ba bekerült törvénycikk alapján azonban gyökeres fordulatot vett a spanyol felnőttképzés értelmezése. Ez annak volt a következménye, hogy elfogadták az esélyegyenlőség azon alapkoncepcióit, hogy a tudásbeli és kulturális hátrányok csökkentésével egyre több felnőtt vonható be e társadalmi életbe és integrálható vissza a munkaerőpiacra. A törvény a következő területeken hozott szabályozást:

  • a felnőttek alapoktatásának meghosszabítása, hiszen a kötelező iskolai képzés is 14 évről 16 évre nőtt,
  • leginkább rászorulók elsőbbségbe részesítése,
  • szociokulturális, közművelődési és szakképzési ellátási kötelezettség,
  • a munka összehangolása egyetemekkel, civil szférával és a foglalkozatási hivatalokkal,
  • felnőttekre szabott speciális módszertan kialakítása,
  • felnőttoktatók szakosítása

A LOGSE megemlíti az egyetemek és az EPA (felnőttoktatási intézet) együttműködését a tanárképzés az oktatás menedzsment és oktatásszervezés területén. Az EPA képzései Spanyolországban nem specifikált képzések a felnőtteket oktatók számára, hanem inkább olyan új programok, amelyek nem az alap- és középfokú közoktatási képzésekre koncentálnak. Néhány autonóm régióban létezik speciális program a felnőtteket oktatók számára. Nemzeti szinten csak a kötelező követelményeket írnak elő a Nevelési Karokon. A három éves programok első ciklusa elkészült mára. Röviden, még nincs teljes előírás erre a speciális programra, általában az egyetemek posztgraduális programjain vannak e képzések. A nem oktató felnőttekkel foglalkozók számára (művelődésszervező, könyvtáros stb) van egy három éves alapképzés a spanyol egyetemeken, ahol szociális képzési fokozatot lehet szerezni. Azt mondhatjuk, hogy az EPA képzési és oktatási programjai lehetnek az új perspektívák a spanyol lifelong learning és pótló képzésekben tanítók számára. Mindamellet tényként kezelhetjük, hogy a tanárok képzésében végre kell hajtani nagy változtatásokat, képzési curruculumokat kell adaptálni, új program szinteket kell létrehozni, új munkakereteket kell teremteni, Ezért a spanyol felnőttoktatás jelentős személyei új egyetemi képzési programot készítettek a felnőtt oktatók számára.

Szlovákia

Szlovákiában a felnőttképzés törvényi háttere a következőképpen alakult:

-          A 67/1919. számú rendelet szól a polgárok képzésének népi kurzusairól.

-          A 430/1919. számú rendelet a községi közkönyvtárakról határoz.

-          A 95/1948. számú egységes iskolarendszerről szóló törvény nagyobb lehetőséget adott a munka melletti középiskolai és főiskolai tanulásnak.

-          Az 1960. évi művelődés és oktatás rendszeréről szóló törvény a felnőttképzést a nappali képzés szintjére emelte.

-          Az 1972. évi határozat alapján, teljes vagy részleges állami segítséggel, a felnőttképzésben új vállalati, ágazati művelődési intézményeket hoztak létre.

-          A 29/1984. számú törvény az általános és középiskolákról, lehetővé teszi a felnőttek oktatását az általános- és középiskolákban.

-          Az egész életen át tartó tanuláshoz ad lehetőséget a 172/1990. számú felsőoktatási intézményekről szóló törvény.

-          A 387/1996. számú foglalkoztatásról szóló törvény támogatja a munkanélküliek átképzését.

-          1995 – 1997. az Oktatási Minisztérium elkészítette a továbbképzésről szóló törvénytervezetet.

-          1997-ben elfogadták a 386/1997. törvényt az átképzésről és a 387/1997. számú törvényt a foglalkoztatásról a 70/1997. számú törvény értelmében.     A törvény biztosítja a továbbképzést minden életkorban. A törvényalkotók célja az volt, hogy megteremtsék a feltételeket a képzés úgynevezett második útjához, de ez csak részben sikerült. Lehetséges volt a továbbképzés előkészítő szakaszát elvégezni, de a törvény nem jelölte meg világosan az átjárhatóságot.

-          A 312/2001. számú törvény a közalkalmazottakról, kiegészülve néhány törvénnyel, rendezi az állami alkalmazottak szakképzését és a kedvezményeket. Az állami alkalmazottak képzését az Államigazgatási Hivatal irányítja, mely erre a területre további jogi előírásokat készít.

-          A 131/2002. számú felsőoktatási törvény más törvényekkel kiegészítve lehetővé teszi a felnőttek továbbképzését.

-          2002. január 1-jétől lépett életbe a 386/1997. számú törvény módosítása, a  576/2001. számú törvény. 

-          A módosítás pontosítja a továbbképzés akkreditációját és az Oktatási Minisztérium Akkreditációs Bizottságának tevékenységét. Főleg az akkreditáció feltételeiről és folyamatáról van szó, a feltételek betartásáról és az akkreditáció érvényességét igazoló dokumentumok kiadásáról. A módosítást az említetteken kívül az tette szükségessé, hogy a közigazgatásban dolgozók és választott tisztségviselők számára kötelezővé vált az akkreditált programokon való részvétel. A módosított törvényből kimaradt a második úton, továbbtanulás során megszerezhető diploma lehetősége. Ez a lehetőség csak a középfokú oktatás számára maradt meg. A változtatás az új felsőoktatási törvény szövegéből adódott, mely szerint felsőoktatási képzést csak felsőoktatási intézmény végezhet.

-          A felnőttképzés további feltételeit és a tanulmányi szabadság rendjét a Munkatörvénykönyv szabályozza.

-          Önálló általános jogi norma a képzésre vonatkozóan nem volt kidolgozva az elmúlt években. Speciális jogi normák vannak, melyek az egyes speciális foglalkozások képzését szabályozzák. A munkanélküliek átképzéséről szóló jogi normákat 1990-től a Munkaügyi és a Szociális és Családügyi Minisztériumok dolgozták ki, melyek irányították az Átképzési Bizottságot.

-          Megjelent az oktatók, foglalkoztatottak minősítésének igénye. A törvénymódosítás nem biztosította ennek törvényi hátterét, ezt a tevékenységet nem állami testületnek kellene végeznie, hanem például szakmai testületeknek. Ez a folyamat még nyitott, megvalósítása segíteni fogja az akkreditáció minőségi folyamatát is. Ebben kezdeményező szerepe van a Felnőttképzési Társulásnak, amely együttműködik a Cseh Köztársaság hasonló társulásával, és együtt készítik a felnőttképzési certifikáció javaslatát az ISO 9001:2000 követelményei szerint.

-          A továbbképzés finanszírozását illetően, a törvény tartalmazza a továbbképzés önköltségi lehetőségét, de közelebbről nem határozza meg a dotáció mértékét az állami költségvetésből, sem a munkaadók továbbképzéshez való kötelező százalékos hozzájárulását.