Egyre több területen érvényesülnek a minőséggel kapcsolatos elvárások. A minőség vizsgálatánál mindig valamit mérünk, valamihez hasonlítunk. A képzésben a vizsgánál mérünk, de az eredménynek nem biztos, hogy köze van ahhoz, hogy milyen a képzés minősége. A minőség mindig egy folyamat.

Mit értünk minőségen? A legáltalánosabban elfogadott azonban az, hogy a minőség az a termék és szolgáltatás színvonal, amely kielégíti, ill. túllépi a vevők igényeit.

A minőségbiztosítási rendszer tevékenységek rendszere, amelyet azért hoznak létre, hogy olyan minőségi terméket állítsanak elő, ill. olyan szolgáltatásokat kínáljanak, amelyek megfelelnek a felhasználói szükségleteknek. Minőségi gondolkodás mindig is volt, kezdetben ezt a termeléshez kötötték. A II. világháború után három fajta gondolkodás különült el, amelyek ma már hasonlóak.

Európai irány: brit alapokon nyugszik, a termékszabványokból fokozatosan kialakultak a minőségügyi szabványok. Az első minőségügyi szabvány az ISO 9000 volt 1987-ben (Nemzetközi Szabványosítási Szervezet). Ebben a gondolkodásban a megbízható termék előállítása a cél.

Az ISO is megjelenik, oktatásban, képzésben megfogalmazódó igények között, mint alkalmas eszköze a képzési minőség befolyásolásának. Az ISO alkalmazás során elérhető az egyértelműen dokumentált oktatási/képzési feladatok rendszere, ezzel egyértelmű felelősségi köre. A kötelezettség, ami előírja a feltételek szigorú biztosítását, egyben a megbízható teljesíthetőséget garantálja a képzési folyamat minden részében. Az oktatásban mostanában az ISO 9000 1,2,3,4 működik. Az ISO úgy működik, hogy létezik egy minőségügyi kézikönyv, azt eljárás utasításokra, azt pedig munkautasításokra lehet bontani.

a)      Amerikai út: ez a TQM, („Total Quality Management” - teljes körű minőségbiztosítás)  ami alapelvek és technikák összessége, célja: a vevő maximális elégedettsége a profit maximalizálása mellett.

A TQM kilép a vállalat keretei közül és minőségi láncot képez, amelynek más önálló szervezetek is részét képezik. A minőség garantálásának feltétele, hogy az input elemek és az inputot termékké/szolgáltatássá átalakító folyamat egyaránt folyamatosan minőségi kontrollnak legyen alávetve. A folyamatos javításnak két tényezője van:

Ø       a minőség folyamatos javítása

Ø       selejt, nem hatékony munkavégzés - azaz a hibák – megszüntetése.

b)       Japán út: ez a KAIZEN, az örökös javítás gondolata, célja: elsőre hibátlant termelni.

c)       A COMENIUS 2000 közoktatási és minőségfejlesztési programot a közoktatás és az iskolarendszerű szakképzés területére dolgozták ki. Alapelve, hogy az intézmények minőségfejlesztési gyakorlata akkor lehet csak sikeres, ha a munkába bekapcsolódnak a fenntartók és az országos ágazati irányítás szervei is, így igyekszik a közoktatási intézményeket versenyképessé tenni.

A minőségbiztosítás a felsőoktatásban pl. az akkreditáció révén jelent meg. Az akkreditáció holland találmány. Ez a minőséghitelesítési folyamat két dolgot vizsgál:

Ø       a tanterv tartalmát

Ø       és az oktatók tudományos tevékenységét.

A felsőoktatásban kétféle irányvonal jelent meg.

a)       Az egyik a műszaki irányvonal, amely szerint a hallgató a termék, amit megmunkálnak, az érettségizett állapotból magasabb színvonalú félkész termékké alakítják, az oktatók a megmunkálók, a munkaerőpiaci szereplők pedig a kikerült hallgatókat foglalkoztatják.

b)       A másik a szolgáltatói irányzat, amely szerint a hallgató, mint vevő jelentkezik, és tudást, értéket vesz az oktatótól.